Jó koncepció, összecsapott és átgondolatlan kivitelezés M. Night Shyamalan nálam az a rendező/forgatókönyvíró, aki legtöbbször érdekes alaphelyzeteket vázol fel, aztán ezt vagy sikerül jól megvalósítani és vászonra vinni, vagy nem, nálam ez az alkotása az utóbbi kategóriába esett. Tetszett az ötlet, ahogy egy teljesen nyílt terepen "zárták össze" a karaktereket, a tágas partszakasz ellenére egy tök jó klausztrofób hangulatot teremtve. A végén a miértekre is választ kapunk, és szerintem egy kifejezetten logikus és jó magyarázatot ad a film a történtekre, ez is bejött. Technikai szempontból is teljesen jó volt a film, a rendezés, az operatőri munka és a zene mind átlagon felüli volt. Azonban szerintem mindez önmagában kevés, hogyha a felvezetés és ... több»
Remek, izgalmas sorozat, amely ráadásul egy valós történeten alapszik. A számomra teljesen ismeretlen, rigorózus haszid zsidó közösséget hozta közelebb, ahol a nőknek nem túl sok szerep jutott, a főhősnőnk ebből akar kitörni. Nagyon jók a karakterek és a párbeszédek, az Esthert alakító Shira Haas és Moishe szerepében Jeff Wilbusch pedig kiválóak voltak.
Megértem, ha sokan egy aranyos családi karácsonyi filmként tekintenek rá, de engem olyan szinten irritált a főszereplő karakter, amitől már sajnos nem tudtam elvonatkoztatni, emiatt nem is kedveltem túlzottan.
Valahol a 3 és 4 csillag között mozog nálam a film értékelése. Szerintem alapvetően jó volt, kicsit több savat kapott, mint amit érdemel szerintem. Ugyanakkor igaz, hogy a 2018-as eredeti dán verzió mellé téve szinte minden tekintetben alulmarad, leginkább az okos felépítésben és a feszültség fokozásában. Technikailag nyilván látszik a nagyobb költségvetés, Gyllenhaal pedig ugyanolyan jól hozza a szerepet, mint Cedergren, de a legtöbb erényét a forgatókönyvnek és a koncepciónak köszönheti, ami viszont nem egy eredeti ötlet. Ha egyet akarsz megnézni, szerintem a dán verziót válaszd, de ez is teljesen rendben volt.
Tipikus Anders Thomas Jensen film, a tőle megszokott fekete humorral és tömkeleg lökött karakterrel. Az "Ádám almái" után nálam talán a rendező legjobbja, egyszerre drámai, erőszakos, vicces, és még fordulatos is. A színészi teljesítmények nagyon jók, főleg Nikolaj Lie Kaas és Nicolas Bro tetszettek, utóbbinak kb. minden megnyilvánulása megnevettetett.
Szerintem ez egy "semmi extra" bosszúfilm néhány jó akcióval. Az átjött, hogy a főhős valóban egy kemény alak, de William Devane színészi teljesítménye számomra rontott az élményen, rossz volt végig a faarcát nézni.
Jóllehet, valóban eléggé véres, és sokszori alpári is, de aki ezt bírja, és a fekete humor sem áll távol tőle, az kedvelni fogja. Engem személy szerint rohadtul szórakoztatott, bár a végére exponenciálisan felgyorsuló cselekményt egy kicsit én is soknak éreztem, Noomi Rapace és Aksel Hennie viszont remekeltek a főszerepben.
Ez a film pont annyit markolt, amennyit egy ilyen akciófilmnek kell, nincs túlbonyolítva a cselekmény, de ebben a 80 percben végig szórakoztat. Az akciók nagyon látványosak, és még néhány jó dumára és poénra is futotta a forgatókönyvnek.
Tetszett a film által felvázolt, meglehetősen elborult alapszituáció, illetve a főszereplő játéka is. Ez a "személyiség program" szült néhány vicces szituációt is, összegészében mégis hiányérzetem volt a film cselekményét illetően, lassúnak találtam, és nem tud végig lekötni. Azért érdemes tenni egy próbát vele, ha az ember vevő az olyan művészfilmekre, amik mernek másmilyenek lenni.
El voltam vele, bár szerintem jobban működött volna, ha a misztikus vonalból kevesebb lett volna, és helyette kicsit feszesebb a tempója. Val Kilmert egyébként kedvelem, itt is rendben volt, bár eleinte szoknom kellett Alföldi Róbert szinkronját.
Aki nem látta még a rendezőpáros eme filmjét, viszont az Amelie-t igen, annak azt tudom mondani, hogy bár műfajában eltérő, stílusban és humorban mégis nagyon sok a hasonlóság. Értékeltem a film kreatív megoldásait, de számomra ez a fajta elvont francia humor és a számos, furábbnál furább karakter helyenként már sok volt. Ennek ellenére azt sem mondhatom, hogy nem volt érdemes megnézni, egy lefele kerekített 3,5 csillagra értékelem.
Ötletes, bár nem teljesen eredeti sorozat, ami nagyjából az utolsó két részig remekül működött számomra. Jók a karakterek, izgalmas, látványos, olykor még humoros is. A lezárást (vagy inkább le nem zárást) azonban én feleslegesen túlcsavartnak éreztem, szerintem enélkül jobb szájízzel keltem volna fel a tévé elől, de így is nagyon tetszett.
Akárcsak az 1956-os verzió, ez is egy jó film, ügyesen sikerült modernizálni és nagyvárosi közegbe emelni a történetet. Én Donald Sutherlandet bármilyen szerepben elnézem, de számomra a még nagyon fiatal Jeff Goldblum vitte a prímet. A vége felé volt egy-két bugyuta momentuma, ami mai szemmel elég komolytalannak hat, emiatt én a régebbit egy picit jobban kedvelem, de ez is teljesen rendben van.
Látványos film, ahogy azt Guillermo del Torotól megszokhattuk, a színészek is teljesen jók, de nem lett túl érdekesen tálalva ez a romantikus fantasy-horrortörténet (még ijesztőnek sem mondanám, a szellemek is inkább fárasztottak, mint rémisztettek).
62 Idő (2021)
M. Night Shyamalan nálam az a rendező/forgatókönyvíró, aki legtöbbször érdekes alaphelyzeteket vázol fel, aztán ezt vagy sikerül jól megvalósítani és vászonra vinni, vagy nem, nálam ez az alkotása az utóbbi kategóriába esett. Tetszett az ötlet, ahogy egy teljesen nyílt terepen "zárták össze" a karaktereket, a tágas partszakasz ellenére egy tök jó klausztrofób hangulatot teremtve. A végén a miértekre is választ kapunk, és szerintem egy kifejezetten logikus és jó magyarázatot ad a film a történtekre, ez is bejött. Technikai szempontból is teljesen jó volt a film, a rendezés, az operatőri munka és a zene mind átlagon felüli volt. Azonban szerintem mindez önmagában kevés, hogyha a felvezetés és ... több»