Egész jól szórakoztam rajta, bár a közepén le-leült, pl. az egy évvel későbbi, szintén Netflix-es "V. Henrik" nyomába nem ér. Chris Pine karizmája jót tett a főhős karakternek, de a legemlékezetesebb mégis Florence Pugh volt. Viszont Douglas szála (Aaron Taylor-Johnson) elég erőltetett volt, az egész karaktert ki lehetett volna hagyni, mert nem sokat tett a cselekményhez.
Nálam nagyon betalált, pedig csak hosszas huzavona után tudtam rávenni magam, főleg a 2,5 órás játékidő miatt. Végig lekötött, remekül érzékeltette az akkori feszült helyzetet, amire az N.W.A reflektált a szövegeiben, emellett a banda belső viszályai is bemutatásra kerültek. Igazán csak 3 tagra fókuszál, de az ő motivációik, jellemük ki is volt bontva. O'Shea Jackson Jr. volt a film sztárja (nem tudtam, hogy Ice Cube fia, így teljesen ledöbbentem, hogy mennyire hasonlított nemcsak külsőre, de gesztusaiban is az apjára), de Paul Giamattinak is volt néhány erős pillanata a producer szerepében.
Ígéretesen indult, a szép görög helyszíneknek és a profi operatőri munkának köszönhetően jól mutatott a film. Sajnos a rossz forgatókönyvön hamar elvérzett. Emberünk folyamatosan menekül, találkozik ezzel-azzal, de a 108 perc alatt a történet alig halad előre, és a botegyszerű megoldás már az első felében kitalálható. John David Washington egy szimpatikus ember, de én nem tartom őt túl jó színésznek, és ez itt szerintem nagyon kiütközött.
Nagyon keveset hoztak ki a jó alapból a készítők, ráadásul Danny Boyle keze nyomát én abszolút nem éreztem a rendezésen. A zenei vonal helyett egy inkább nem túl érdekes romantikus szálra helyezi a hangsúlyt, emiatt a második felére nálam elfogyott a kezdeti lendülete. Végeredményben egy aranyos, de középszerű romkom.
Annyiban tipikus Anders Thomas Jensen, hogy kb. minden karakternek van valami stiklije, és ezek a karakterek őrültebbnél őrültebb helyzetekbe keverednek. Az elején ez működik is, ez a gengszterek nyugit akarnak vonal, nekem a második felére viszont már eléggé ellaposodott. Meg lehetett nézni, de a rendezőtől ennél eddig csak jobb filmeket láttam, pl. az Ádám almái szintjétől jóval elmarad.
Hatásosan érzékelteti azt a lefele tartó spirált, amibe az erőszak kényszeríti az embert, nem egy maradandó jelenettel (a finálé volt a hab a tortán). A 3 főhős viszi a hátán a filmet, Vincent Casselre azt mondanám, hogy egyenesen zseniális. Sajnos mindent egybevetve nálam így is csak a gyenge négyes szintet üti meg, mert az erős és világos "erőszak még több erőszakot szül" üzenet mellett a kevesebb mint 100 perces játékidő alatt is olykor vontatottnak éreztem.
Dumas regénye önmagában van olyan jó, hogy nehéz legyen elrontani. Élveztem a film, bár szerintem egy kicsit lehetett volna komorabb hangvételű, minden olyan meseszerűen alakult, éreztem a Disney keze nyomát rajta.
Ötletes szuperhős-történet, a kézi kamerás megoldás kifejezetten jót tett neki, közelebb hozta a karaktereket. Én erősen éreztem az Akira című anime hatását Josh Trankre, bár ebben a sulis közegben így is üdítően hatott. Dane DeHaan remek választás volt a főszerepre.
James Wan ismét horrorban utazik, és nem a Démonok között vagy Insidious sorozat újabb részéről van szó? Ezzel egyből felcsigázott a film, elég magasra helyeztem az elvárásaimat, amiket sajnos nem sikerült megugrania. A rejtély feloldása, a végső magyarázat valóban szuper, ahogy a film utolsó húsz perce is, de engem ez csak részben kárpótolt az első 80-85 perc megoldásaiért. Az egésznek volt egy B kategóriás feelingje, ráadásul néhány mellékkarakter kimondottan idegesítő és sablonos volt (pl. Madison húga vagy a két rendőr).
Ez valahogy egyáltalán nem tudott megfogni, bár semmi bajom a rendező stílusával, ez a film pedig ízig-vérig Aki Kaurismäki. Ami számomra működött az Ariel esetében, az itt valamiért nem igazán, a karaktereket és szituációkat sem találtam olyan viccesnek. Egyszer meg lehetett nézni.
Nem véletlen, hogy nagyjából 70 perces a játékideje, túl sok nem volt ebben a sztoriban. Nem mondom, hogy rossz a történet, de nem túl tartalmas. Az alacsony költségvetésből Soderbergh kihozta a maximumot, viszont az amatőr színészek játékán ő sem tudott segíteni, főleg a Kyle-t alakító "színész játéka" zavart.
Azt mondják, mindenki másképp dolgozza fel a veszteséget, a film főhőse meglehetősen egyedi módon teszi ezt. Jake Gyllenhaal ismét remek, én egy kicsit hiányoltam, hogy több mélységet adjanak a karakterének, a cselekedeteinek jobban is megágyazhatott volna a forgatókönyv. Minden furcsasága ellenére élveztem a filmet, bár Vallée csinált már ennél jobbakat is.
Nekem leginkább az a környezet tetszett, amelyben a cselekmény kibontakozott, ez a hideg, sötét közeg eléggé egyedi feelinget adott az egésznek. Az akciókkal sem volt gondom, néhány jelenet egészen pofásra sikeredett. Nálam a karaktereken vérzett el a film, emiatt nálam csak a közepesnél valamivel jobb élmény volt. Oké, ez egy "túlélős horror", egy ilyen filmnél nem kell túlbonyolítani, de itt olyan szinten voltak a karakterek, hogy "ő a seriff", ő az exe", "ő a kamionos figura". Így nem nagyon tudott érdekelni a sorsuk, és a kattogó hangú Danny Huston se győzött meg a vámpírok főnökeként. Egyedül Ben Foster mellékszereplői alakítását tudnám kiemelni.
Jó film és egy izgalmas alap, mégis azt éreztem, hogy ebből akár még egy ennél jobb alkotás is kisülhetett volna. Elsősorban a rendezést éreztem gyengének, a főszereplő visszatérő álmai például tök bénán voltak bemutatva, pedig annak kellene a film egyik érzelmi csúcspontjának lennie. Danny Balint karaktere jól van megírva, Gosling karizmája pedig telitalálat a szerepre, azonban ő az egyetlen igazán emlékezetes karakter, rajta kívül talán még Carlát tudnám megemlíteni.
Ha szereted a horrorfilmeket, akkor egyszer nézd meg! Nekem nem tetszett különösebben, egyedül Anthony Hopkins színészi játékát emelném ki, aki viszont ismét fantasztikus.
Ez egy mezei bosszúfilm, viszont kiváló megvalósítással, mondjuk csak a második felére kezd igazán felpörögni, néhány akciójelenet viszont egészen látványos és ötletes. Az elejét én kissé sietősnek és túlzsúfoltnak éreztem, túl sok karaktert dobott be túl rövid idő alatt, kapkodó volt a cselekménye. Illetve ami nem tetszett, az a drámai részek "túltolása", amihez a kislány szerintem nem túl színvonalas alakítása is hozzátett.
78 A platform (2019)