elekm90

Gyengébb, mint a Prometheus volt, pedig az sem volt egy világmegváltó alkotás. Hangulatában teljesen más, az akció helyett inkább a misztikum van fókuszban. Sajnos a történetben kevés a fantázia, és semmi olyat nem mutat fel, amit korábbi részekben ne láttunk volna. Sok a karakter, javarészt jó nevű színészek által eljátszva, de a többségük sablonos, és egyáltalán nincs mélységük. Megint csak az elődjével párhuzamot vonva, elég csak a két női főszereplőt összehasonlítani (Daniels sokkal kevésbé érdekes, mint Shaw volt). Az egyetlen, ami valamelyest felfelé húzza, az Michael Fassbender alakítása, illetve jelenetei (pl. a síppal vagy a nyitójelenet), azok parádésak, de ez önmagában nem túl sok... több»

Realista indie alkotás egy tini lányról, aki nem kívánt terhességét akarja megszakítani barátnője segítségével, anélkül, hogy az egész kitudódna. Két nagy pozitívuma van a filmnek. Egyrészt úgy mutatja be ezt a nehéz és megosztó kérdést, hogy egyáltalán nem ítélkezik a főszereplője felett, és úgy zéró hatásvadászattal is többnyire működik. Azért többnyire, mert a közepe táján én egy picit ingerszegénynek és lassúnak találtam, a végére ismét lendületet vett a beszélgetés, amire a cím is utal, pedig egyértelműen a csúcspontja. A főszereplő lány nagyon meggyőző volt, annak ellenére, hogy ez volt az első szerepe.

Szórakoztató zombifilm profin összerakva, néhány jó ötlettel (pl. alagút), ami műfajában szerintem legalább annyira akció, mint horror. Én úgy érzem, hogy egy kicsit túl lett magasztalva, azért ilyen "best ever" jelzőket nem aggatnék rá. Főleg azokkal a részekkel volt gondom, amikor érzelmesre vették a figurát, ez a fajta "drámázás" nagyon túl van a legtöbb ázsiai filmben, ez alól sajnos ez a film sem kivétel, sokszor inkább volt kínos, mint hatásos.

Van egy egyszerre rendkívül depresszív, ugyanakkor magával ragadó hangulata, ami miatt eléggé nézeti magát. Azért jár a pont, hogy a film erre az atmoszférára épít a jump scare-ek helyett. Annak ellenére, hogy elismerem, hogy ez objektíve egy jó film, nekem az egész "megoldás" rontott az összképen, így nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A rendező (K. Kurosawa) Gyógymód című filmje jobban tetszett. Mindenesetre egy érdekes és egyedi élmény.

Ez elég kemény volt, még lynch-i mércével is. Nem mondom, hogy minden egyes szimbólumot és metaforát értettem, de az átjött, hogy Spencer fél a megállapodástól és családi élettől, különösen az apaságtól. David Lynch sajátos szemüvegén keresztül ötvözve a horrort az abszurddal, ami egyszerre lenyűgöző és taszító. Hol undorító, hol ijesztő, hol pedig szürreális, de az biztos, hogy audiovizuálisan elképesztő, amit a rendező alkotott. Jó volt, de nem egy ideig nem nézném újra szívesen, ezért nem is tudom nyugodt szívvel ajánlani.

Egy könnyed kis romantikus krimi á la Idétlen időkig. Egész nézhető annak ellenére, hogy az alacsony költségvetés érződik rajta. Sajnos a második fele már kevésbé érdekes, mint az irodai mindennapokat bemutató első, de egynek teljesen jó volt.

Én ezt a 3 csillag ellenére is bátran tudom ajánlani, 3 és felet adnék rá, viszont a 4 csillagot nem tudom megadni. Ami tetszett: a kisvárosi miliő és az ennek is köszönhető egyedi hangulat és a főszereplő (Ig) karaktere. Ami nem tetszett, az az, amit Ig képességéből kihoztak, néhol röhejesnek és komolytalannak hatott. Oké, hogy egyszer ráhúznak erre egy poént, de szerintem egy kicsit túl volt tolva (azért voltak jó poénok is, pl. a jelenet az újságírókkal a bár előtt). Emellett önmagában nem rossz ötlet a műfajok keverése, de nekem inkább furává tette ez a krimi/romantika/horror/vígjáték mix. Kicsit olyan érzésem volt, hogy "nem rossz, nem rossz, de ebből többet is ki lehetett volna hozni".

Alapvetően nem rossz film, de valahogy pont a karakterek közti dialógusok nem működtek, olyan színpadias és hiteltelen volt, pedig egy kamaradarabnál ez a legfontosabb elem, mivel a hangsúly a szereplők közti interakción van. A színészek egytől egyig jók voltak, egy ilyen szereplőgárdától ez a minimum, de maga a film közepes. Számos hasonló, de ennél jobb filmet láttam már (pl. Teljesen idegenek vagy Mit szólnátok az Adolfhoz?).

Nagyon sokan oda vannak ezért a filmért, a fordulatot említve, mint a csúcspontját. Hát engem sajnos ezzel veszített el teljesen a film. Az elején még érdekes és misztikus volt, majd a második felére egyébként is lefárasztott, és akkor jött egy ilyen "szemöldök felhúzós" befejezés, ami nálam abszolút nem működött.

Az első, amit le kell szögeznem, hogy ez nem egy bosszúfilm, hanem egy dráma, ráadásul a lassú és csendes fajtából. Amikor először hallottam, magam sem erre számítottam. Nagyon jól csinálja, hogy fokozatosan adagolja az információt, és rántja le a leplet a főhősről, akit Nic Cage meglepően jól hoz, pedig csak egy (mára már védjegyévé vált) ordibálós jelenete van. Azért nem makulátlan a film, néhány dramaturgiai megoldással nem voltam teljesen kibékülve, pl. azzal, hogy Rob és Amir karaktere hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Mindenféle spoiler nélkül kicsit bolhából elefántnak éreztem Rob szerepét, még úgy is, hogy nem lógott ki a filmből. Szomorú, hogy manapság ennek kell örülni, de jó érzés, h... több»

Megszokott módon egy újabb ötletes alkotás Satoshi Kontól. Mesteri megoldás, ahogy a riportert és operatőrét belehelyezik a már remeteként élő ex-mozicsillag életművébe. Egy picit sajnáltam, hogy romantikus irányba vitték el a történetet, azt hittem, hogy a színészi pályán nagyobb lesz a fókusz, de így is egy szép animé.

Az utóbbi időben általam látott filmek közül az egyik legegyedibb és legötletesebb alkotás. Már műfajilag sem egyszerű besorolni, valóban van benne némi horror, de alapvetően egy családi drámát ábrázol sci-fi elemekkel. Rendkívül sok témát feszeget a film, talán egy kicsit sokat is markol a bő másfél órás játékidőhöz képest. Anyaság, klasszikus családszerepek, elhidegülés, az áldozatok, amiket a családért hozunk, és még sorolhatnám. A film röviden a családalapítással foglalkozik, illetve annak árnyoldalával. Ez az alapvetően nem túl pozitív üzenet és az elvont ábrázolás az, ami véleményem szerint ennyire megosztóvá teszi, pedig a felszín alatt ez egy nagyon okosan összerakott film. A film el... több»

Igen, vannak benne azóta ikonikus zenék, de ez annyira tipikus 80-as évekbeli történet/film. A klasszikus "alulról feltörő kisember" csodálatos sztori szerelmi szállal fűszerezve, ráadásul a főszerepet vállaló Jennifer Beals sajnos nem is túl jó színész. El voltam vele, de semmi extra.

Egy kissé fura, de szerethető és érzelmes indie dramedy a sors elfogadásáról és férfibarátságról, két jó alakítással a középpontban (még akkor is, ha Ray Romano eleinte nagyon fárasztó volt). A lezárása különösen szépre sikeredett.

Egy fejezetekre bontott, melankolikus anime be nem teljesült szerelmekről. Maga a téma érdekes, de nekem kissé sok volt a lamentálás, kevés a szereplők közötti párbeszéd, sokkal több a narráció, amely által a karakterek gondolatait ismerhetjük meg. Ez önmagában nem lenne rossz megoldás, de sajnos kissé vontatottá teszi az egészet, annak ellenére, hogy az egyes fejezetek története rendben van.

A gyufagyári lány, Aki Kaurismäki egy másik filmjétől nem voltam elájulva, így egy kicsit vonakodva álltam neki, végül a nagyjából 1 óra 10 perces játékidő miatt vettem rá magam. A rendező itt is a tőle megszokott "szegény embert az ág is húzza" formulával operál, de ez sokkal jobban tetszett. Valahogy a karakterek (a főszereplő Kasurinen és Mikkonen), a szituációk, az elcseszett párbeszédek és a keserédes hangulat itt sokkal jobban működött. Nem tudnám bárkinek ajánlani, mert a történetvezetése eléggé sajátos, és a humora sem az a térdcsapkodós fajta, nem tartom mesterműnek sem, de egy érdekes, egyedi alkotás.

Ez a film nagyon igyekszik Tarantino-szerű lenni, de sajnos csak nyomokban sikerül neki. Ez legerősebben a flashback jelenetnél vagy a nyitójelenetben érhető tetten, mind a párbeszédekben, mind pedig humorban. Sajnos a poénos jelenetek mellett elég kaotikus és csapongó a film. A az egymás után megjelenő, furábbnál furább karaktereket alig írták meg. Attól, hogy van egy wannabe reggae zenész/pizzafutár vagy egy mocskos nyomozó, akinek ez az egyetlen ismertetőjegye, még nem működnek karakterként. Egyszer meg lehetett nézni, de szerintem nem nagy szám.

Ígéretesen kezdődött a családi drámával, de sajnos elég hamar sablonossá vált. A filmben lévő jumpscare-ek többnyire hatásosak, azonban szinte csak ezekkel operál a film, így összességében nálam közepes. A lezárása tetszett, ügyesen fűzték össze az első résszel.