elekm90

A Nagy Feró-féle szinkron biztos óriásit dob rajta, tele van nagyon jó dumákkal, amik szerintem eredetiben nem ütöttek volna akkorát. Ha ettől elvonatkoztatok, a poénok minősége elég vegyes, Ford Fairlane taplóságai tetszettek, de Ed O'Neill rendőrfigurája pl. kimondottan irritált. Maga a sztori sem nagy kunszt, erősen épít a film-noir sablonokra.

Lassú folyású dráma, amely a végére üt igazán, amikor az ember belegondol, hogy a nagybetűs szerelem milyen meghatározó hatással lehet az ember döntéseiére és egész életére. Ahogy többen is írták, Charlotte Rampling valóban remekel a főszerepben.

Na ez aztán kellett a szériának, mint egy falat kenyér. Az apa-fia szál már önmagában sem kicsit sablonos, ráadásul az istenadta tehetség Jai Courtney annyira gyenge, hogy azt nem lehet leírni. Ez az alkotás sokkal inkább hasonlít Willis utóbbi években vállalt akciófilmjeire, mint egy Die Hard epizódra. Ő maga is csak a kötelező minimumot hozza, míg a negyedik részben egy kopasz John McClane-t láttam, itt inkább csak egy tucat Willis-karaktert.

Nem nagyon lehet unatkozni rajta a hossza ellenére, nem ül le, akcióból sincs hiány, és maga Van Helsing is egy szórakoztató figura. Ugyanakkor egy rosszul megrendezett, klisés akció-kalandfilm, ami a pofás erdélyi környezeten túl nem nyújt túl sok eredetit.

Jó volt, jó volt, de egy picit csalódtam benne, talán a magas elvárásaim miatt. Nagy elmaradásnak gondoltam, hogy eleddig nem láttam ezt a filmet, az első fele tetszett is, mindaddig, amíg a kutatómunka/jelek megfejtése volt a középpontban. A második fele már inkább a közvélemény és a média reakciójával foglalkozott, az sajnos kevésbé jött be, az érzelmes befejezésnek pedig nem volt olyan jól megágyazva, mint mondjuk az Érkezés esetében.

Tetszett a film hangulata, meg a "jó nevében bűnöző atya" koncepció, de az erre ráhúzott jó ötletek mellett olykor elég bugyuta volt a humora, nem mindig tudott megnevettetni a főhősök szerencsétlenkedése.

Ekkora őrült, bizarr filmet rég láttam, szerencsére a szellentő vízihulla poénokon túl egy értékes film. A maga alatt lévő Hank és a tudatlan Manny párbeszédei révén szóba kerülnek az élet igazán fontos dolgai, ezek a film legjobb jelenetei.

Örültem annak, hogy nem a tipikus tárgyalótermi dráma, amely ütközteti a vádat és védelmet. Itt szerencsére Slahi volt a középpontban, és ez így volt jól, az ő példáján keresztül képet kapunk arról, hogy milyen dolgok mentek Guantánamoban. Itt van Jodie Foster, és itt van Benedict Cumberbatch is (Shailene Woodley szerepe sajnos teljes mértékben súlytalan), de az igazi sztár számomra mégis a főszerepet alakító Tahar Rahim volt.

A film alapötlete egy jó poén, vannak erre épített ügyes megoldásai (pl. flashbackek), és megvan az autentikus slasher hangulat is. Mégsem tudom megadni rá a 4 csillagot, mert bizonyos karakterek rém idegesítőek, ennyire a 80-as évek trash horrorjaiban sem voltak irritáló szereplők. Ennek az agyament forgatókönyvnek sokkal jobbat tett volna a "18-as karika", itt semmit nem mutat a film, szerintem ez sem egy jó megoldás.

Hála Chad Stahelskinek, az akciójelenetek még mindig élvezetesek remek koreográfiával (1-2 túlzást leszámítva), de nagyon nem tudtak mit kezdeni a történettel. Össze-vissza csapongott, a kelleténél több karakterrel operált, ahelyett, hogy fókuszáltabb lett volna, sajnos elég nagy katyvasz lett.

Jó kis akciókrimi Guy Ritchie új filmje, bár nem kell tőle semmi eget rengetőt várni. Az is kétségtelen, hogy a rendezésen (bár nincs vele gond) és a hangulaton egyáltalán nem látszik a rendező keze nyoma. A nyitójelenet egyből a képernyő elé szegezett, viszont utána az első fejezet láttán egy kicsit megijedtem, nagyon B-film szaga volt az egésznek. Szerencsére, ahogy egyre több mindenről lehull a lepel, úgy válik egyre érdekesebbé is a film. A legnagyobb gondom a főszereplő karakterrel volt, persze Statham számára ideális az efféle szerep, de ez a H kb. szuperemberként volt kezelve, olykor már kicsit röhejes volt. Ez a mostanában kedvelt idővonal megkavarás ügyes húzás volt, mert egyrészt h... több»

Önmagában nem lenne egy nagy eresztés, bár az eredetisége miatt jár a pont. Viszont a két központi karakter, különösen Bruce Campbell alakítása, és ez az egész ordenáré Elvis jelenség sokat dobnak rajta.

Forgatókönyv tekintetében egy fokkal gyengébb az elsőnél. Nem mondom, itt is akad vicces jelenet és jó akció, de szerintem a szerelmi szál erőltetett (az elsőben sokkal aranyosabb volt), és van 1-2 gyenge jelenet is (pl. Jonah Hillnek van egy szerintem rém kínos verekedős jelenete a vége felé). A két főszereplő még mindig jó, de minden másban elmarad az elődjétől.

Az elején féltem tőle, kicsit infantilisan indult, de szerencsére egy tök jó kis akcióvígjáték lett belőle, meglepett a sokszor váratlan és bunkó humora. Tatum és Hill remek párost alkot, a mellékszereplők is jók, különösen Brie Larson és a mindig idegbeteg Ice Cube karaktere.

Skandináv film, ezt le se tagadhatná. Adott a sötét, szomorkás hangulat, az elcseszett közeg és egy bukott főhős. Kellett egy kis idő neki, de az expozíció után kifejezetten érdekes történetet kaptam, nem egy fordulattal. Jakob Cedergenben eddig még nem csalódtam, ezt a szerepet is remekül hozta.

Alapvetően oké a film, de szerintem egy hamvában holt ötlet volt a hírhedt Ted Bundyról szóló filmet erről az oldalról megfogni. A játékidő túlnyomó részében úgy állítják be a nézőnek Tedet, mint aki egy tévedés áldozata. Ez önmagában nem is lenne rossz ötlet, bár szerintem egy kevésbé ismert vagy fiktív személlyel így is jobban működött volna. Ez a megközelítés azonban akkor lenne igazán jó, hogyha Liz szemszögéből lenne az egész film bemutatva, de itt Teden legalább akkora, ha nem nagyobb a hangsúly (az utolsó harmadában Liz például alig szerepel). Emellett engem is zavart, hogy a bűntények szintjén nagyon a felszínt kapargatják, nyilván ez volt a koncepció, de nekem nem jött be. Zac Efron... több»

Egy négyperces kampány az állatkísérletek ellen, a főszerepben Taika Waititivel. Nagyon hatásos és elgondolkodtató, hogy a kozmetikaipar oltárán milyen állati áldozatokat hoz nap mint nap az emberiség.

Meglepett, hogy ennyire a romantikus szálra helyezte a hangsúlyt a film, én más hangvételű filmre számítottam, ettől függetlenül tetszett, leginkább a történet lezárása. Ami viszont nem jött be, hogy Eisenheim bűvészmutatványai inkább tűntek fekete mágiának, kicsit mesebeli és hihetetlen módon lettek ábrázolva, engem olykor kizökkentett az egyébként komoly történetből.