elekm90

Csodaszép animációs film, ami több szempontból is nagyon pozitív meglepetés volt számomra. Egyrészt nem gondoltam, hogy ennyire drámai, érett alkotást látok majd kidolgozott karakterekkel és érett párbeszédekkel. Másrészt nem gondoltam volna, hogy egy levágott kézért fogok tudni szorítani, anélkül, hogy komolytalannak tartanám az egészet.

Vegyes élmény volt, a második fele tetszett (a befejezés különösen szép volt), de addig inkább idegesített, főleg a tinédzserek tipikus problémáival küszködő Greg karaktere (ezt pl. az "Egy magányos tinédzser" vagy a "Kszi, Simon" sokkal jobban csinálta). Meg jópofa volt ez az "amatőr remake-eket csinálunk" vonal, de nem igazán mentek bele, csak egy-egy snitt szintjén.

A slasher film tankönyvi példája. Az első jelenet egy iszonyatos "felütés", onnantól kezdve pedig remek atmoszférát teremt John Carpenter a képi beállításokkal és a zenehasználattal, meglepett, hogy sokkal inkább épített a feszültségkeltésre, mint a kaszabolásra (ahogy a legtöbb alkotás ebben a zsánerben).

Claire Danes valóban kiváló, és aranyos a film, de nagyon tévéfilmes ("hallmarkos") tempója volt. Igen, betekintést ad egy autizmussal született ember agyának működésébe, de én picit untam.

Azt hittem, hogy jobban fogok szórakozni, mert a horror-vígjáték műfajmix már többször is jól sült el, sajnos ez inkább bugyuta volt, mint szórakoztató. Egyedül Samara Weavinget tudnám kiemelni, aki remek választásnak bizonyult erre a szerepre. A többi karakter a fiatal srác és lány kivételével vagy öntelt tuskó, vagy hisztiző, színpadias ripacs volt, és ez nagyon lefárasztott a végére.

Egész jó film volt, bár kicsit kevésnek éreztem. Egyetlen egy küldetést mutat be egyoldalúan, viszont a kevesebb mint másfél órás játékidőnek köszönhetően végig pörög a cselekmény.

Korrekt biopic Harvey Milkről, bár abból a szempontból volt bennem hiányérzet, hogy a politikai tevékenységét nem mutatta be kellő mélységgel a film. A színészek és karakterek jók, egyedüli kivétel ez alól Jack (Diego Luna), aki egy alulírt, és mellette rém idegesítő figura.

Nagyon szép dokumentumfilm, amelyből árad a természet szeretete. Nem gondoltam volna, hogy ember és polip közötti kapcsolatot lehet ennyire meghatóan ábrázolni.

A három szereplő színészi játéka miatt érdemes volt egyszer megnézni, emellett egy ötletes, de számomra túl "meta" és művészi film, amelynek középpontjában az alkotói válság áll.

Akármennyire is lekötött erre a szűk két és fél órára (tény, hogy végig pörgött), sajnos Zack Snyder még mindig Zack Snyder maradt. A látványhoz és a menő zenére menő jelenetek rendezéséhez továbbra is ért, ezt már a Watchmenben is láttuk. Viszont a karakterekhez és a történet felépítéséhez továbbra sem. Ezen a téren nagyjából egy közepes videojáték szintjén van a film.

A cím mindent elmond, nem árul zsákbamacskát a film. Pörgős kalandfilm, romantika, jó vizuális effektek és karakterek (Dylan O'Brien szuper casting volt, kicsit több Michael Rookert elbírtam volna). Az utolsó 20 perc picit elcsépeltre sikerült, de így is sokkal jobban élveztem, mint vártam.

Számomra kissé túl varázslatos, nehezen tudtam komolyan venni. Másrészről viszont egy tök szórakoztató heist movie, ha az ember túl tudja magát tenni a forgatókönyv hibáin.

Megérte megnézni, bár a vége egy hatásvadász, ízléstelenül túltolt, hihetetlen hülyeség volt, Joesph Gordon-Levitt jó volt Petitként, látszott, hogy élvezte a szerepet, az viszont kicsit zavart, hogy magával a karakterrel nem nagyon tudtam azonosulni. "Egynek jó" kategória.

Tök aranyos kis családi film, csupa szerethető karakterrel. Bár a cselekménye nem tartogat semmi meglepetést, mégis jó érzéssel néztem végig, a főszereplő kisfiú pedig tökéletes választás volt.

Nagyon erős alkotás, bár az eleje nem kimondottan tetszett, kicsit megijedtem, hogy végig egy infantilis hülyegyerek lesz a főszereplő. Bár Gerry megmaradt főszereplőnek, az első tárgyalás után mind a karaktere, mind a cselekmény maga vett egy fordulatot a jó irányba, onnantól kezdve vált igazán érdekessé és drámaivá. Daniel Day-Lewis itt is kiváló volt, mint mindig.

Technikai szempontból kiváló megoldás volt mindent Saul szemszögéből látni, ez a kamerabeállítás kellett ahhoz, hogy még jobban bele tudja helyezni magát a néző a közegbe. Hatásosan mutatta be a koncentrációs táborok borzalmait, az újszerű megközelítés mellett azonban sokszor vontatott és zavaros volt. Emiatt többszőr nem nézném meg, a témában ennél érdekesebb filmek is készültek.

Naishuller ért az akciójelenethez, ez a film pedig ennek újabb ékes példája. Valóban vannak hasonlóságok az első John Wickkel, illetve a történet sincs nagyon túlbonyolítva, de amikor pörög a film, akkor nagyon pörög :). Egy kicsit a végét elbénázták, én szükségtelennek éreztem azt az irányt, ahova az utolsó akciónál elvitték.

Nagyon bírom Soderbergh-et, amellett, hogy elismerem, hogy vannak kevésbé jól sikerült alkotásai, szeretem benne, hogy sokszor újszerű koncepciókat visz vászonra, amik többnyire működnek is. A rendező-íróval kapcsolatban egy gondom volt az eddig látott filmek alapján, az pedig a karakterek mélysége, lélektanuk bemutatása. Na, itt ezzel nem volt gond, itt teljes egészében a szereplőkön és a köztük lévő, remekül megírt párbeszédeken volt a hangsúly. A kisvárosi miliő és a dialógusok miatt egy picit az Amerikai szépséget juttatta eszembe, bár annyira azért nem jó film, így is remek.