elekm90

Micheal Keaton és az általa megformált Ray Kroc figura az, ami átlag fölé emeli ezt az alkotást, bár az alaptörténet is filmért kiált. Keaton nagyon jól hozza ezt az egoista, opportunista saleses figurát, bár a központi szereplő egy negatív karakter, ugyanakkor nem lehet nem odafigyelni rá. Féltem, hogy egy "meki" reklámba bújtatott valami lesz, szerencsére egyáltalán nem ez a helyzet.

Elismerem, hogy remek atmoszférát teremtettek a készítők, ez valóban telitalálat volt. Azonban a gyerekszereplők jó alakítása és az ötletes romantikus vonal ellenére sem tudott érzelmileg bevonni a film, néhol picit untam is, így számomra csak egy közepes élmény maradt.

Annak ellenére, hogy csak 3 csillagot adok a filmre, ajánlom a megtekintését, mert fordulatos a története, és egy alapvetően izgalmas krimi. Sajnos a legnagyobb gondom is a sztorival volt, ugyanis annyi hihetetlen véletlen van benne, aminek köszönhetően összefonódik a karakterek sorsa, ami a végére már kissé vicces volt számomra, egy kevésbé komoly hangvételű filmben még talán el tudtam volna ezt fogadni. Ugyanez pl. egy Bábel esetében valahogy jobban működött.

Nagyon bejött a képi világa és a hangulata, oké, hogy bot egyszerű a történet, meg nem realisztikus, de egy ilyen bosszúfilm szerintem ezeket nem is feltétlenül igényli. Engem teljesen magával ragadott a stílusa, a filmvégi akciójelenet pedig körömlerágósan izgalmas. A film emellett nagyon véres, néha már gusztustalanul, ami biztos sokaknál kiveri a biztosítékot, illetve van benne 1-2 művészieskedő jelenet is, ami nekem sem tetszett, összességében így is egy jó élmény volt.

Az utóbbi időben kevés ennél egyedibb filmet láttam, az biztos, Boots Riley-nak határozott elképzelése volt, és örülök, hogy ezt így vászonra tudta vinni. Nagyon erős társadalomkritika előítéletekről és nagyvállalati gondolkodásról, néhol már picit túltolva, de az üzenet határozottan átjött számomra.

Ugyanazt az esetet dolgozza fel, mint a 2016-os Hazafiak napja Mark Wahlberg főszereplésével, de míg az a film a terrortámadás utáni hajtóvadászatról szólt, addig itt egy áldozat utóélete van fókuszban. Bár más a műfaj, nekem ez a film valamivel jobban bejött, az amerikai patriotizmus középpontba helyezése helyett itt inkább az volt az egyik fő üzenet, hogy attól, hogy valaki, aki épp rosszkor volt rossz helyen, és túlélt egy ilyen szörnyűséget, nem kell egyből piedesztálra emelni, és hősnek kikiáltani. A színészek nagyon jók, Gyllenhaal hozza a tőle megszokott magas szintet, de Miranda Richardson és Tatiana Maslany is kiváló.

Nagyon kemény és realista dráma a romániai kommunizmusról és az akkori rezsim abortuszhoz való viszonyáról. Engem a terhes lány (Gabita) karaktere kimondottan idegesített az irracionális döntéseivel, viszont nem egy olyan jelenet volt a filmben, ami hosszú időre velem marad (pl. a szállodás jelenet az orvossal, ami szerintem a csúcspontja volt).

A képi világa remek, számos irtó ötletes és kegyetlenül véres jelenettel. Gareth Evans rendezését erősnek éreztem, ahogy Dan Stevens, Michael Sheen és a számomra eddig ismeretlen Mark Lewis Jones játékát is. Ugyanakkor történetben kevésnek és csapongónak éreztem, az atmoszférateremtés mellett nagyobb hangsúlyt kellett volna helyezni a sztorira, mert így picit szétesett számomra.

Meglehetősen furcsa élmény volt, nálam inkább alulról súrolta a közepes szintet. Lehet, az volt a gond, hogy számomra Harvey Pekar személye semmit nem mondott, azért átjött, hogy az amerikai közönség számára ő tényleg jelent valamit. Ötletesen ötvözte a filmet a valós Harvey kommentárjával, tetszett, hogy egy ilyen "kisemberre" fókuszált a film, Giamatti pedig tökéletes az efféle szerepekre. Mindezek ellenére is túl lassúnak és eseménytelennek találtam, nehezen tudtam végignézni.

Az első fele a katonák kiképzésével egész jól működött. Ugyanakkor a látvány terén egy B kategóriás amerikai akciófilm szintjén van, szó szerint nagyot akartak robbantani, de rendkívül hatásvadász lett a végeredmény. Ráadásul a karakterek is műmájerek, ami hosszú távon fárasztó tud lenni.

Nem szeretem Jack Blacket azokban a szerepekben, mikor önmagát alakítja (értsd: "túltolja"), de Richard Linklater filmjében telitalálat volt, elvitte az egészet a hátán. Nem mondom, volt benne egy-két béna és gyermeteg poén, mikor a fejemet fogtam, de szerintem ez tipikusan az az aranyos alkotás, amit a fiatalabbak és az idősebbek is tudnak élvezni.

Érdekes és szép történet, nagyon érződik rajta, hogy egy könyvadaptációról van szó. Jó volt a casting, bár Tobey Maguire-rel volt egy kis gondom. A naiv, burokban élő srác szerepére tökéletes választás volt, ugyanakkor a romantikus szál nem illett hozzá, nem volt túl hiteles. Egy kicsit lehetett volna eseménydúsabb a cselekmény, különösen a közepe felé, de összességében megérte megnézni.

Egynek jó volt, korrekt sportdráma, Ben Affleck pedig tetszett az alkoholista ex-kosaras szerepében. Azonban egyetértek azzal, hogy semmi újat nem tud mutatni, aki látott már hasonló filmeket, azt nem fogja különösebb meglepetés érni. Amit jobban meg lehetett volna oldani, az a főszereplő személyes drámája, amit csak viszonylag későn konkretizál a film.

Könnyed és szórakoztató kémfilm Guy Ritchie-től. Tetszett a humora, látványos volt, valamint a rendező kéznyoma is jót tett a képi világnak és hangulatnak. Cavill és Hammer között működött a kémia, viszont az impozáns színészi gárda ellenére sem nem voltak túl kidolgozottak a karakterek. Ami még kissé zavart, az, hogy a könnyedsége néha már inkább súlytalanságba csapott át, illetve egy kicsivel több akciót is elbírt volna. Összességében ez nálam egy négyes alá.

Elképesztő, hogy ez a film 1973-ban megjelenhetett, olyan dolgok történnek, amik ma is kivernék a biztosítékot, nemhogy akkor. Friedkin rendezése mesteri, számos olyan ötlet és képi megoldás benne van, melyet azóta számtalan horrorban láttunk viszont, az ördögűzős jelenetek egyenesen zseniálisak és rémisztőek. Jó a szinkron, de én ennek ellenére eredeti nyelven ajánlom, mert pl. a trágár kifejezéseken egy fokkal tompítottak.

Érdekes darab volt. Egyfelől egész izgalmas, a nagyjából másfél órás játékidőben végig pörgött. Ugyanakkor botegyszerű a története, ami önmagában még nem baj, mert a film leköt. De a sztori nemcsak kidolgozatlan, de buta is, tele klisékkel és sablonokkal. Van egy nagy fordulatnak szánt valami, amit mérföldekkel előre lehetett látni. Ami még nagyon bosszantott, az a rendezés, ebben a filmben háromszor annyi lassítás volt, mint amennyit a jó ízlés elbír, ami az első két alkalommal még hatásos, utána már inkább fárasztó.

Meditatív, lassú és szép alkotás azokról, akik nem akarnak a hagyományos társadalom részei lenni. Fern a pénzügyi válság és ennek következtében egy személyes tragédia következtében dönt így, a drámai vonal mellett az ő karakterén keresztül nyerhetünk betekintést ebbe a szubkultúrába is. McDormand jól hozza a karaktert, bár volt ő már jobb is, mellette egyedül David Strathairn profi színész, ennek ellenére a többiek is tök jó munkát végeztek, egyáltalán nem érződik a végeredményen.

Izgalmas dráma-krimi keverék tele jó alakításokkal. Lakeith Stanfield, Dominique Fishback és Jesse Plemons kiváló, de Daniel Kaluuya közülük is kiemelkedik, megérdemelten kapta az Oscar-díjat. Remekül mutatja be Fred Hamptont, a szónokot, akire valóban hallgatnak és odafigyelnek, és nem is csak a Párducok; illetve Fred Hamptont, a kissé félszeg, visszafogott és racionális magánembert, aki mindig a nép érdekeit tartja szem előtt. Számos emlékezetes jelenete van, egyedül az zavart, hogy néha már kicsit szájbarágóssá vált az üzenetét illetően, de összességében így is nagyon jó film.

Rossz ötlet volt folytatni a Jeepers Creeperst, nem nyerte el a tetszésem. Ha az elsőben még volt valami érdekes, ez a rész egy sablonos tucathorrorrá vált, ahol egy csapat idióta, buszban ragadt ember kétségbeesett harcát kell néznünk.

Mindaddig működött a film, amíg a realitás talaján mozgott, szerintem az eleje kimondottan feszült, inkább thrillerszerű. Onnantól, hogy átmegy természetfeletti horrorba, egyre rosszabb lesz. Közepes.