elekm90

Az alapötletben volt némi eredetiség, sajnos ez nem mentette meg, amennyire merésznek gondoltam előzetesen, annyira nem volt az valójában. Idővel a történet íve a szokásos, hasonló filmekből már ismert medrébe terelődik, onnantól semmi újat nem tud mutatni. Ettől függetlenül volt néhány komikus szituáció, ami megnevettetett.

Erősen indít, tök jó ez a misztikus vonal, és még izgalmas is. Sajnos azt éreztem, hogy túlságosan el lett nyújtva, ahogy haladt előre, úgy kezdett veszíteni a lendületéből, ráadásul a befejezésén is azt éreztem, hogy Polanski ütősebbnek szánta, mint amilyen valóban volt (legalábbis számomra).

Határozottan nem könnyű darab Dennis Villeneuve-től. Azt gondolom, hogy a fő témát, amit feszeget, sikerült megértenem, de a szimbolikáját és minden egyes jelentét nem teljesen tudtam megfejteni. Ennek ellenére az elidegenítő, rideg atmoszféra, amit a rendező vizuális megoldásaival teremtett, valamiért megfogott, nézette magát. A színészek közül Jake Gyllenhaal és Sarah Gadon nagyon tetszett. Ja, és a befejezésnél sikítottam, nagyon.

Szellemiségben abszolút méltó folytatása az első résznek, az akciójelenetek és a hangulat hozza az első szintjét, az elsőben felépített mikrouniverzumot tovább mélyíti. Amiben mégis kevesebb, mint elődje, az a gyengébb forgatókönyv, amely pár jelenet szintjén egyenesen átmegy hülyeségbe, de még így is ajánlott az akciófilmek kedvelőinek.

A film konfliktusának alapjául szolgáló dráma bár átjött, nekem egy kicsit össze lett csapva az elején, de ami utána következett, az nagyon tetszett. A sajátos világa és szabályrendszer, a hangulata és a hatsásos, jól megkoreografált akciójelenetek (főleg a klubos) remekül elszórakoztattak. Keanu Reeves szerintem nem jó színész, de ez a "faarcú gyilkológép" szerep kifejezetten jól állt neki.

Aranyos kis Pixar mese, ugyan nem üti meg a stúdió legnagyobb alkotásainak szintjét, szerintem ez így van jól, a felnőttesebb Lelki ismeretek, Agymanók vonal mellett nem feledkeznek meg a fiatalabb generációról sem. A vége kimondottan meghatóra sikeredett.

Érdekes film, bár helyenként egy kicsit száraz és vontatott tud lenni, a lassúsága mellett bizonyos részek nagyon izgalmasra sikeredtek, talán egy 20 perccel rövidebbre vágva még jobb lehetett volna. Damien Chazelle rendezői nagyságát itt is érzékelteti, az űrbeli jelenetek (Gemini-8 küldetés, holdraszállás) elképesztően néztek ki.

Teljesen középszerű háborús film lett sajnos. A családi szál érzelmileg egyáltalán nem vont be, még így is az tetszett jobban, Sienna Miller alakítása dobott rajta. Az iraki szál története a legsablonosabb, amit el lehet képzelni, bár vannak benne élvezetes akciók, de egy háborút 2 mesterlövész egymással szembe állítására degradálni nagyon buta döntés volt.

Tetszett ez az Alien-rész az egyedi hangulata miatt, bár az első kettő által állított magas mércét nem tudta megugrani. Talán a legfőbb probléma az volt vele, hogy legkevésbé a lényre fókuszált, inkább csak a második felében, nagyobb hangsúlyt fektetett a közösségre, amelybe Ripley került. A karakterek jók voltak, különösen a Charles Dance alakított doki.

A filmnek van egy sajátosan brit és sajátosan fekete humora, ami miatt biztosan megosztja a nézőket, én személy szerint végigröhögtem az egészet. Ennyi idióta karaktert rég láttam egy filmben, ám a legtöbbet Alan Tudykon nevettem, aki valami zseniálisan formálta meg a film 90%-ában bedrogozott Simont.

Talán nem mondok nagyot azzal, hogy Aaron Sorkin korunk egyik legjobb forgatókönyvírója, a szövegkönyv ennek a filmnek is a legfőbb erőssége. A második felére lendül fel igazán, az elején tartottam tőle, mert kicsit elkomolytalankodták az egyébként komoly témát. A színészek közül Mark Rylance-t és Sacha Baron Cohent emelném ki, utóbbi filmvégi beszéde talán az egész film csúcspontja.

Értem én, hogy a 30-as évek Hollywoodjának korképét mutatja be, illetve azt, hogy milyen ihletésből jött létre az "Aranypolgár", de ez még mindig rém unalmas. Isten nyugosztalja David Fincher édesapját, de talán nem véletlen, hogy eleddig nem került megfilmesítésre ez a forgatókönyv, pedig az alapja egy eléggé "hálás alany".

Ugyanakkora a füstje, mint a lángja
Féltem, hogy 70 év távlatából azt fogom érezni, hogy nem állta ki az idő próbáját, nem fog úgy lekötni, mint mondjuk egy jobb film-noir, de ez mai szemmel nézve is egy remekmű. A korához képest lenyűgözően grandiózus, nagyívű a történet megkavart idővonalakkal, kiváló a rendezés és innovatív az operatőri munka (ötletes beállításokkal és átvezetésekkel, folyamatos fény-árnyék játékkal). Charles Foster Kane karaktere bitang erős, a film végigvezet minket az életén felemelkedésétől a bukásáig, miközben végig egyfajta misztikum övezi ezt az önimádó és megalomán, ugyanakkor szeretetéhes embert. A két főszereplő, Orson Welles és Joseph Cotten nagyon jók voltak, sajnos 1-2 mellékszereplő túljátszot... több»

Egynek elment, tökéletesen elvoltam vele, de meg kell hagyni, hogy nagyon sablonos és kiszámítható a történetvezetése. A kiszámíthatóság ellenére is le tudott kötni, a színészi gárda pedig jól lett összeválogatva (Bradley Cooper hozta a Gordon Ramsay karaktert, még a kisebb mellékszerepekben is több nagy név feltűnik), ez szintén dobott rajta.

Kétségkívül jó film realisztikus ábrázolással, egy komoly témával és erős alakításokkal a két főszereplőtől. Tetszett, ahogy Anjában átértékelődnek eddigi döntései a betegség fényében. Ugyanakkor a kemény drámai alap ellenére is kissé ridegnek éreztem a megvalósítást.