elekm90

Van egy különleges, varázslatos hangulata, Ben Kingsley és Sacha Baron Cohen jól hozzák a karakterüket. Értem én a tisztelgést Georges Meliés munkássága előtt. Mindezek ellenére sem tartozik Scorsese jobb filmjei közé, de egynek azért jó.

Minden tekintetben érződik a profizmus, ami valószínűleg a Hollywoodban is befutott Paul Verhoeven személyével magyarázható. Monumentális történet, szép képek, jól megrendezett jelenetek és olyan minőségű színészek, mint Sebastian Koch vagy Christian Berkel. A cselekmény viszont amellett, hogy vannak jó húzásai (pl. a mikrofonos jelenet a képpel), nagyon sok ponton életszerűtlen és "forgatókönyvszagú", kezdve magával a központi románccal. Kimondottan idegesített az elején felbukkanó, hatásvadász "igaz történet alapján" mondat, utána olvasva itt, kb. annyi volt igaz, hogy létezett holland ellenállás, és a náciknak valóban Hágában volt a főhadiszállása.

Anno gyerekként jobban szerettem M. Night Shyamalan ezen filmjét, ma már csak átlagosnál valamivel jobbnak tartom. A hangulata még mindig tetszik, a rendezés sokat hozzátesz a feszült légkör megteremtéséhez. Ugyanakkor nagyon zavaró a didaktikussága, ahogy az üzenetét az arcodba tolja (ez egyébként sem idegen a rendezőtől). A "kevesebb néha több" itt nagyon igaz, sokkal hatásosabb lett volna ezt finomabb eszközökkel érzékeltetni.

Remek modern kori feldolgozás orosz aktuálpolitikai elemekkel. Csupa erős jelenet, egyébként remekül, bár néhol kicsit színpadiasan előadva (Makoveckij és Garmas zseniális). Újszerűségével képes azokat is meglepni, akik ismerik az eredetit.

Túl sok eredetiség nem szorult a filmbe: adott egy torna, ahol a világ minden szegletéből érkeznek harcosok, akik megküzdenek egymással a díjért. Tény, hogy mai szemmel néhány jelenet inkább megmosolyogtató, de a maga módján van benne valami szórakoztató.

Steven Spielberg keze nagyon érződik a filmen, annak minden pozitív és negatív hozadékával. Audiovizuálisan nagyon rendben van, a gyerekek jól lettek összeválogatva, az első fele tök jó. Ugyanakkor a tipikus dramaturgia minden eleme fellelhető benne az érzelmes, mesebeli és enyhén túltolt befejezéssel együtt, ami nekem rontott az élményen.

Sam Childers valós történeténél nem sok jobb filmalapanyag létezik, a megvalósítás azonban több sebből is vérzik, így számomra végeredményben csak egy "egyszernézős" film. A karakterfejlődés például elég gyatra, ahogy ez a kezdetben bunkó tolvaj/gyilkos egy csapásra jó útra tér, az valami iszonyat összecsapott és hiteltelen módon van ábrázolva. Hatásos jelenetből pedig egyáltalán nincs hiány (gondolok itt elsősorban bizonyos, Afrikában játszódó részekre), de össze-vissza ugrál a film, ezáltal nem nagyon tud elmerülni a központi témában.

Borzasztóan erős és egyben nagyon szomorú film az öregkori demenciáról. Az a fajta remekmű, amit a témája és a hangulata miatt egy ideig nem szívesen néznék meg újra. Nagy ötlet volt, hogy a néző mindvégig a főszereplő, Anthony szemszögéből látja az eseményeket, eleinte ugyanolyan értetlenkedéssel, mint ő maga. Anthony Hopkins a legjobb alakításaihoz méltó teljesítményt nyújt, de egyébként a jobbnál jobb színészekből álló teljes szereplőgárda tetszett.

Nálam ez egy gyenge és meglehetősen buta zombifilm, az egy évvel korábbi Zack Snyder-féle Holtak hajnalához képest például jóval gyengébb. A borzalmas befejezése pedig tényleg feltette az i-re a pontot (az az eszmefuttatás, amit lefuttat Simon Baker, te jóóóóó ég).

Érdekes módon látom a Coen-testvérek kézjegyét a párbeszédekben, jelenetekben és humorban is, de sokszor annyira komolytalan és bugyuta, hogy az már fáj. Amilyen jól indul, annyira fárasztóvá válik a végére ez az egymást szivatgatás a két főszereplő közt.

Az alapötleten túllépve sajnos egy sablonos, tömeggyártott, magyar romantikus vígjátékká válik. Csányi Sándor továbbra sem a szívem csücske, szinte minden filmben ugyanazt a mimikát és színészi játékot látom tőle, Tompos Kátya valamivel jobban tetszett.

Hiába a történet monumentalitása és a kiváló színészi gárda, ez számomra így is egy közepes film. Az egész olyan tipikus dráma, ráadásul néhol embert próbálóan vontatott, bár kétségkívül vannak jó elemek benne (pl. a vallatós jelenet vagy Willem Dafoe karaktere).

Érdekes túlélő-dráma, kellett hozzá Mads Mikkelsen, egy közepes színésszel nem működött volna. Tetszett, hogy a főszereplő végig logikusan és következetesen cselekszik (bár a morális szempontok is szerepet játszanak). Lassan indul, de a végére egyre izgalmasabb, és ügyesen is lett lezárva.

Korrekt politikai thriller, bár számomra egy kicsit összecsapott. Alapvetően jól bontakozik ki a cselekmény, bár eléggé figyelni kell, az elején teljesen a sötétben tapogatózik a néző. Faye Dunaway karaktere viszont nem volt jól megírva (lehet, a könyvben jobb), sablonos női szerep, illetve ami közte és Redford karaktere között történik, az is szinte a semmiből jött.

Remek filmdráma, mindössze annyi negatívumot tudok felhozni, hogy felépítésben eléggé hasonlít az Iñarritu-Arriaga páros előző filmjére (Korcs szerelmek). Tény, hogy sokat ugrál oda-vissza a cselekményben, de nagyot üt, mikor összeáll egy egésszé. A három színész pedig egyaránt fantasztikus munkát végzett.

Jó film, bár enyhén szólva sincs túlírva (nem véletlen a mindössze 77 perces játékidő), de Kevin Bacon így is elviszi a hátán. Magát a folyamatot, ahogy egy elhunyt katona hazajut, érdekes volt látni. Néhány jelenetben túlteng az amerikai patriotizmus (pl. a kocsisoros jelent), amit kicsit kevésbé direkten is ábrázolhattak volna, de én ettől eltekintve el voltam vele.