elekm90

Nagyon érdekes alkotás, teljesen más irányba haladt a film, mint amire előzetesen számítottam, ez összességében számomra inkább pozitívum volt. A szokásos mederben indul, de a második fele teljesen atipikus, sokkal nagyobb a hangsúly a karakterek lélektanán. Ennél direktebb és valamivel pörgősebb filmet vártam, ennek ellenére tetszett.

A mai napig a kamaradrámák alfája és omegája. Hihetetlen, ahogy az elején egy kivételével minden esküdt öt perc alatt, szinte gondolkodás nélkül döntene egy emberi élet sorsáról. A látszólag egyszerű ügy azonban egyre bonyolultabbá válik, ahogy Henry Fonda szkeptikus okfejtésein keresztül a film belemegy a részletekbe, ezáltal a nézőben is egyre több kérdés vetődik fel. A forgatókönyv mellett a színészek is rendkívül jól lettek összeválogatva, bár nem szerepelnek egyforma súllyal, mégis mind érdekesek, mert mind egy-egy archetipikus figurát ábrázolnak, akik más szemléletmóddal bírnak. A filmvégi párbeszéd a nyolcas és hármas számú esküdt között pedig egy katartikus élmény, és méltó lezárása ... több»

Imádtam, a szó mind szó szerinti, mind átvitt értelmében egy szép mese, kár, hogy manapság már nagyon kevés ilyen minőségű rajzolt mese készül. Rendkívül hangulatos és élvezetes, jól átadja a kisvárosi Amerika feelinget és az akkori atomháború-paranoiát.

Szép és kerek történet, a hossza és a műfaja ellenére sem untatott, nézette magát. Anthony Hopkins remekül formálta meg a komornyik Stevens karakterét, aki egész életében a tökéletességre törekedett munkájában minden kérdés és kétely nélkül, miközben a polgári élet örömei és az országot formáló történelmi események elhaladtak mellette. Emma Thompson szintén jó Miss Kenton, illetve a két fő karakter közötti párbeszédek talán a film legerősebb jelenetei.

Nagyon feszült thriller, ami egy 20 perces "bevezetőt" követően a legeslegvégéig a képernyő elé szegez. Forgatókönyv szempontjából is egész jó, maga a történet nem egy világmegváltó valami, de vannak benne kimondottan okos húzások.

Rian Johnson mind rendezői, mind forgatókönyvírói tehetsége tetten érhető már ennél a korai filmjénél is. Már önmagában azzal az ötlettel megnyert, hogy a film-noir műfaját középiskolai környezetbe helyezte. Joseph-Gordon Levitt jó a főszerepben, a karaktere azonosulható. Az egyedüli gondom az volt, hogy kicsit nehézkes követni, főleg a szlenggel teli nyelvezete miatt kell nagyon figyelni, hogy az ember el ne veszítse a fonalat.

Nem tudok újat mondani ezzel a filmmel kapcsolatban, remek dramedy egy különleges ember még különlegesebb életéről. Forrest életén keresztül kapunk egy kis szeletet az amerikai történelemből és kultúrából is. Azóta is sok film próbálta ezt a "nagyszabású, monumentális dráma" formulát vászonra vinni, kevésnek sikerült ilyen minőségben.

Kiváló thriller Michael Manntól, jót tett neki a digitális kamera, életszagúvá tette az egész élményt és hozzáadott a feszültséghez. Nem vagyok egy nagy Tom Cruise fan, de ez a számára nem megszokott szerep kimondottan jól állt neki. A vége felé van egy jelenet, ami kissé irreális, de el tudom nézni a filmnek.

Értékeltem a filmet, jó drámának tartom, de nem mondanám, hogy az a fajta alkotás, amit bármikor szívesen újranéznék. Nem egy könnyű darab, kimondottan lassú, de ezt a tempót igényli is. Találó a címe, mivel végig a kilátástalanság és a szeretet teljes hiánya járja át, teljesen egyedi hangulata van. Emellett valamilyen szinten itt is megjelenik a rendezőtől nem idegen rendszerkritika a rendőrség alkalmatlanságának bemutatásával és az ukrajnai politikai helyzet érintésével.

Nagyon élveztem. Végig pörgött a történet, sokszor meg tudott nevettetni, ugyanakkor drámai képet festett az Indiában uralkodó kasztrendszerről, ahonnan főhősünk próbál kitörni. A főszereplő nem volt rossz, bár a film második felében volt egy váltás a karakterben, miután kicsit kevésbé volt hiteles számomra az alakítása. Általában nem szoktam szeretni a narrációt filmekben, de itt bejött a film struktúrája ezzel a fajta történetmeséléssel.

Erős dráma arról, hogy a gyermeki fantázia és női féltékenység milyen veszélyes lehet. Az első "fejezet" a birtokon kissé lassan indult be, de onnantól kezdve egy szép történet kerekedett belőle. Az már itt is nagyon átjött, hogy Saoirse Ronan micsoda színésznő, ezt azóta nemegyszer bizonyította. A vége különösen ütött, az utolsó jelenet nagyon meglepő volt.

Tudatosan kerültem eleddig ezt a film, mondván, hogy "hagyjanak már engem az ilyen tipikus, nyálas szerelmi történetekkel", de a sok pozitív értékelés hatására nagy nehezen rávettem magam. Amit kaptam, az egy nagyon érzelmes és emberi dráma visszafogott és profi rendezéssel, remek színészekkel (Cooper, Gaga és Elliott egyaránt kiváló) és zenékkel (leszámítva egy-két idegölő popslágert).

Olyan, mintha egy könnyed film-noirt nézne az ember, emiatt eleinte kicsit furcsa volt a hangulata, a humora is hullámzó volt, hol szellemes, hol inkább a fejemet fogtam. A kiégett gyereknyomozó szál bejött, ahogy Abe, az ember, aki eddig eltűnt macskák és labdák után nyomozott, egy komoly ügy kapcsán fokozatosan szembesül saját alkalmatlanságával. Adam Brody jól hozta a karaktert.

Hatalmas visszalépés és csalódás az előző két részhez képest, olyan, mintha egy olcsó utánzata lenne azoknak. Már az ötödik percben furcsálltam Langdon vízióit, elég bénák lettek. Felicity Jones sikerét én egyébként sem értem, számomra itt is nagyon halovány volt. Ráadásul utólag tudtam meg, hogy mi volt az alapul szolgáló könyv eredeti befejezése, mely sokkolóbb, de egyben jobb is, mint ami a filmvásznon történik. Persze Ron Howardéknak sokkal egyszerűbb volt egy hollywoodi lezárást beleerőltetni, mint bevállalni, hogy hűek maradnak a forráshoz.

Összességében tetszett a film, leginkább amiatt, hogy nagyon sok szereplőt vonultatott fel, de ennek ellenére sem hullott szét a cselekménye. Engem meglepett a fordulat, nem számítottam rá. A színészek is jók, az kissé zavart, hogy nagyon Viola Davis karakterére koncentráltak (aki egyébként remek volt), emiatt a többiek kissé háttérbe szorultak. Itt-ott a párbeszédekben éreztem némi hatásvadászatot, de ennyi még bőven belefér szerintem.

Egy nagy pozitív meglepetés volt ez a film számomra, pedig az alaptörténet mindössze annyi, hogy valahogyan ki kell szedni egy hullát egy kútból. Szórakoztató komédia (Tim Robbins karakterén nagyon sokat lehetett röhögni), ugyanakkor drámaként is működik, mivel képes éreztetni a délszláv háború mindennapi borzalmait. Elég csak a házban játszódó jelenetet említenem, vagy a tehéntetemet az út közepén.

Rendkívül szórakoztató, igazi 90-es évekbeli alkotás. Schwarzenegger elemében van (az ehhez hasonló szerepek, pl. Az utolsó akcióhős nagyon jól álltak neki), Jamie Lee Curtis és Bill Paxton nemkülönben. James Cameron nagyon ért a monumentális akciójelenetekhez, ez itt is átjön. Az egyetlen kritikám, hogy az akció és vígjáték közötti egyensúly számomra néhol felborult, és a kelleténél komikusabbnak éreztem.

Egyszer meg lehetett nézni, teljesen lekötött, de eléggé a kitaposott ösvényen haladt a film. Pedig jó ez a szeszfőzős premissza, és impozáns a színészi gárda is, maga a történet sem volt rossz, egy-két jó jelenetet leszámítva mégsem tudott újat mutatni. A karakterek is tipikusak voltak, LaBoeuf és Hardy az akkoriban tőlük megszokott szerepben láthatók, Jason Clarke pedig méltatlanul háttérbe lett szorítva. A Guy Pearce által — egyébként teljesen jól — alakított "ellenőr" pedig egyenesen nem tetszett, karikaturisztikus figura volt, egy olyan gonosz, akit egyáltalán nem próbáltak árnyalni.

Egyedi hangúlatú film, én horrornak nem igazán mondanám csak azért, inkább egy nagyon véres westernnek, amiben vannak kannibál-horror elemek. Az első és utolsó félóra ütött igazán, a közepe egy kicsit lassabb volt, de ez nem volt annyira zavaró, mert a karakterek és a köztük lévő interakció élvezhetővé tették.

Korrekt film volt, legszívesebben 3,5 csillagot adnék rá, ha lehetne. Kicsit kevésnek éreztem a forgatókönyvet, mind cselekmény, mind karakterek szintjén. Érdekes volt Kydd foglalkozása, de azon túl, hogy katona volt és elvesztette a feleségét, nem sokat tudtunk meg róla, Johannaról még kevesebbet. Ettől függetlenül a kislány drámáját át tudtam érezni, Greengrass rendezése (bár tőle teljesen szokatlan stílusban) és James Newton Howard zenéje kiváló. A kis Helena Zengel pedig tehetséges színész, ezt itt is bizonyítja, bár a "Kontroll nélkül"-ben szerintem még ennél is jobb volt.