elekm90

Realisztikus volt, és tetszett a felépítése és a rendezés is (kevés vágás, hosszú snittek). A film elég sok szereplőt mozgatott, akiknek akarva-akaratlanul összefonódik a napja. Ez alapvetően jó ötlet, ugyanakkor az egyik legfőbb gondom is ez volt, ugyanis egy mindössze 80 perces filmben feleslegesnek éreztem, hogy volt 2-3 szereplő, akinek körülbelül másfél perc játékidő jutott fejenként. Kevesebb szereplővel jobban fókuszálhattak volna 1-1 karakterre. Az elkövetők motívumaira sem derül fény, bár ezt személy szerint nem hiányoltam. A szereplők bár nem profi színészek, egyáltalán nem lehetett ezt érezni, jól lettek összeválogatva. Minden kritikám ellenére is működött a film, az utolsó felvon... több»

3,5 csillagos film számomra, amit felfele kerekítek, mert összességében egy nagyon ambiciózus, egyedi és ötletes, kis költségvetésű indie horror/sci-fi. Az alapötlet jó, ugyanakkor érződik rajta, hogy ezt a misztikumot csak úgy "l'art pour l'art" teremti meg. Nem nagyon tisztázza a film a miérteket, pedig azért történnek benne dolgok, amikre ráférne némi magyarázat, emellett a dialógusok minősége is eléggé hullámzó.

Lehet, hogy egy "buta" akciófilm, de a nagyon szórakoztató és stílusos fajtából. Olyan, mintha az Idétlen időkig és a John Wick lenne egybegyúrva egy üdítő egyveleggé. Persze néhol bele lehet kötni a történetbe, de itt nem ezen van a hangsúly. Frank Grillo remek akcióhős, én az ennél rosszabb filmjeiben is bírtam hasonló szerepekben, Mel Gibson viszont elég keveset látható, ezt kicsit sajnáltam.

Remek dráma a család fontosságáról és a kitartásról, ami hatásvadászat nélkül tud hatásos lenni, manapság egyre kevesebb az ilyen, így még jobban esett a lelkemnek ez a film. A nagymama óriási forma volt, de Steven Yeunnak is nagyon örülök, aki már a 2018-as Gyújtogatókban is megmutatta, hogy mire képes. Mindkettőjük Oscar-jelölését teljesen megérdemeltnek tartom, mellettük a 90-es években sokkal többet foglalkoztatott Will Pattont is kiemelném Paul szerepében.

A két rendkívüli alakítás Chadwick Bosemantől és Viola Davistől sem tudta számomra megmenteni ezt a filmet. Igen, volt benne 4-5 erős jelenet/párbeszéd, de közte azért nem egyszer untam magam, emiatt bár értékeltem, nem szívesen nézném újra.

Jól folytatták a történetet, az kimondottan tetszett, hogy annak ellenére sem csaptak bele a közepébe, hogy a fenyegetettség már ismert a néző számára. Mint az eredeti 4 film mindegyikén, itt is egyértelműen látszik a rendező keze nyoma, sokkal akciódúsabb az elsőnél, mondjuk James Cameron ért is az akcióhoz. Nekem a vége nem tetszett egyedül, kb. 3 ponton be lehetett volna már fejezni, kissé indokolatlanul el lett nyújtva.

Nemrégiben néztem újra a 4K kiadást, és még mindig ámulok azon, hogy néz ki ez a több mint 40 éves film (példaképp a jelenet, amikor a legénység az űrhajóra bukkan). Ridley Scott rendezése elképesztő, atmoszféra-teremtésből csillagos ötös. Sokan a második részre esküsznek, ami a teljes szériát illeti, nekem ez a nagy kedvenc, pont azért, mert itt inkább a horroron és a misztikumon van a hangsúly, kevésbé az akción.

Egy tipikus sportfilm egy erős Gyllenhaal alakítással (remekül hozta a tuskót) és néhány hatásos jelenettel. Sajnos utóbbi esetben a néhányon van a hangsúly, a forgatókönyv az átlagosnál gyengébb, izzadtságszagúan akarja kicsalni a könnyet az ember szeméből. Emellett bokszfilmnek is röhejes, például az utolsó meccsig alig ütnek testre, meg nehogy már egy profikat rég nem edző trénernek kelljen egy 43 győzelemmel álló bajnok bokszolót védekezni tanítani. Persze, a profi boksz pont úgy működik, hogy védekezés nélkül megnyersz 43 mérkőzést. Az ilyen hatásvadász elemek miatt haragudtam rá, egy profibb stáb kezében ez akár ennél jobb film is lehetett volna.

Aki látta a 2006-os filmet, az nagyjából tudja, milyen humorra számíthat. Vicces volt, bár sajnos már nem tudott az újdonság erejével hatni, illetve ismertsége miatt Borat kényszerült álruhában lenni. Ami még furcsa volt számomra, az a politizálás a filmben, nyilván ez Sacha Baron Cohen számára fontos lehetett, de egy kicsit izzadtságszagúvá válik a végére. Viszont az egy nagy pozitívum, hogy Maria Bakalova személyében egy kiváló alakítást láthattunk, és egy olyan karaktert, aki méltó volt arra, hogy Borat mellett nagyobb szerepet kapjon.

Véleményem szerint Sacha Baron Cohen mai napig legjobb filmje (és karaktere is), olykor nagyon rossz volt nézni, de nem a minősége, hanem a kínos helyzetek miatt, amelyeket bemutat. Remekül használja az értetlenkedő és kulturálisan teljesen idegen Boratot arra, hogy számos témát kifigurázzon és görbe tükröt mutasson az amerikai társadalomnak.

Horrornak nem nevezném, inkább egy misztikus thriller-dráma ötvözet egy-két horror elemmel, a spanyolok az ilyesmihez nagyon értenek (pl. Más világ, Ördöggerinc). Kicsit idegesített, ahogy az anyuka viselkedett (vagy Belen Rueda játéka, ezt nem tudom eldönteni), és számomra a végső megoldás sem volt az a "hűha" élmény, de a hangulata és a sztori miatt mégis megér négy csillagot.

Engem nagyon nem tudott megfogni, nem öregedett jól a film, a másfél órás játékidő ellenére is lassúnak találtam. Robert Mitchum kétségkívül jól alakítja a "főgonoszt", de úgy érzem, hogy a koncepció, hogy egy papnak vélt figura a rosszfiú, 1955-ben biztos sokkoló lehetett, de manapság már nem az, pedig ez lenne a film legnagyobb ütőkártyája.

Fontos film a harmadik világ kiszipolyozásáról a gyógyszergyárak és korrupt kormányok által, egy kicsit lehetett volna mozgalmasabb, de alapvetően tetszett. Justin felesége haláláig nem nagyon foglalkozott azon problémákkal, melyekkel Tessa küzdött, később maga göngyölíti fel az ügyet. A film ettől a ponttól jól oldotta meg azt, ahogyan fokozatosan lerántotta a leplet mind az ügyről, mind pedig Tessa életéről.

Szórakoztató vígjáték jól megírt párbeszédekkel és szituációkkal. Kicsit a "Teljes idegenek"-re emlékeztetett, de annál egy kicsivel könnyedebb volt. A címe viszont egy kissé hatásvadász (ami érthető), mert sokkal több minden kerül elő az asztalnál, mint a születendő gyermek keresztneve.

Nagyon tetszett a film története a sráccal, akit még kisfiúként ítéltek el, és bár próbál beilleszkedni, valahol megmaradt annak. A sztori a jelen mellett egy múltbeli szálon keresztül fedi fel, hogy pontosan mi és miért történt. Szomorú, hogy annak ellenére, hogy ez az ember teljesen ártalmatlan és alapvetően jó, a múltja mégis bujkálásra kárhoztatja. A befejezése ütött, egyedül Andrew Garfield nem tetszett annyira. Persze ahhoz képest jó volt, hogy ez volt első nagy szerepe, de én nem értettem azt a kritikai elismerést, amiben részesült.

Merész coming-of-age film, pont jó a hangvétele, nem vicceli el és nem is bagatellizálja a témáját, mindeközben egész jók a karakterek is. Ami kissé zavart, az a kislány naivitása, értem én, hogy Jasira 13 éves, de még így is túl lett tolva szerintem.

Tetszett az alaphelyzet és Ryan Gosling alakítása is nagyon rendben volt Lars szerepében. Egy ideig jó volt nézni a helyzetkomikumokat a babával, de azért a végére eléggé lefárasztott. Illetve egy kicsit mélyebben bele mehetett volna abba, hogy miért lett ilyen sérült a főszereplő. Említés szintjén két jelenet erejéig benne van, de ezt kevésnek éreztem.