Majd ők Nem kizárt, hogy a világ legismertebb és legjobb színészei és egy friss, üdítő rendezés kell ahhoz, hogy tényleg elgondolkozzunk azon, hogy bakker, tényleg ilyen világban élünk (?) - hogy végre észrevegyük, hogy hol is tartunk most. Majd talán nekik elhisszük. Persze ha mi felnézünk, akkor nincs ott a "vég", de talán érdemes lenne elgondolkoznunk azon, hogy mik is az értékeink, melyek által éljük mindennapjainkat. Vagy ahogy hagyják élni azokat... Nem kell megvárni, hogy tényleg csak pár hónapunk maradjon!
Borat és Jackass jelenetek kandikamerával felvéve. A történet faék egyszerű, de nem is a mesélés volt a cél, hanem a szivatás és a megbotránkoztatás, amit egészen a túltolásig sikerül abszolválniuk. 420.
Egy úriember nem akkor veszít, ha megölik, hanem mikor megszégyenül. Ezt a játékot űzik a "srácok", végletekig menő hidegvérrel és intelligenciával. Persze megesik, hogy a meccset karddal vívják, vagy épp egy egész tárat eresztenek valakibe... A párbeszédek kifinomultsága, a karakterek egyedisége zseniális. Guy Ritchie tökéletesen halad a korral, minden részlet tökéletesen ki van dolgozva. A különböző szálak keveredése és összehangolása, s annak ritmusa és kiszámíthatatlansága miatt lesz ez egy újabb remekmű. S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy megint sikerült összerántani egy tökéletes zenei válogatást.
A feketék elnyomása egy érdekes, számomra új megközelítésből. A szakzsargon és a matek kellemes arányban van a kor, karakterek és a történet bemutatásával. Főszereplőink kiváló munkát végeznek, remek jellemvonásokkal - határozottság, humor, egyediség, minden klappol. Örülök, hogy ezt a témát, egyben valós történetet sikerült ilyen minőségben vászonra vinni. Nyugodtan el lehet indítani a filmet még akkor is, ha kevésbé vagyunk jártasok a gazdasági, banki világ terén; számomra kiváló filmélményt nyújtott.
Érdekes, hogy a film végén olyan érzésem volt, hogy én ezt már láttam. (De lehet, csak azért, mert anno felejthető volt.) Viszont a színészek a kedvenceim közé tartoznak, így gondoltam, (újra) nekifutok. Igaz, nem a színészi játék az, ami felejthetetlenné teszi a filmet, hanem inkább a szépen összekuszált szálak és azok kibogozása. Közel sem a legbonyolultabb filmről van szó, de szerencsénkre azért tartogat meglepetéseket. Mindezt sikerült korrektül vászonra vinniük. Összességében egy jól sikerült tolvaj akciófilmet kapunk egy jó adag hipnózissal megfűszerezve, ami mind a szereplők, mind a nézők fejébe beférkőzik.
Leginkább Paul Rudd miatt voltam rá kíváncsi, mert a Bosszúállók utolsó részeiben valamiért az ő karaktere, játéka fogott meg leginkább. De mivel nem vagyok nagy Marvel-féle fantasy fan, így nem is vártam olyan sokat a filmtől. Aki komolyan veszi ezt a "világot", megértem, ha kicsit gyengének találja, nekem egy kellemes "limonádé" volt, pár jó dumával. Plusz pont az íróknak, akiknek sikerült 1-2 poénos húzást és igazán trippy részeket összehozni. Szívesen agyaltam volna velük ezeken a jeleneteken, biztos jó buli lehetett... :)
Szerintem rendben van ,hogy közel 3 óra a film. Bőven van időnk elgondolkodni, hogy ki honnan, miért, minek van itt ebben a kvázi carpe diem életvitelben, ami tényleg egy nagy bulinak tűnik, de sokkal inkább egyfajta menekülés, s egyben útkeresés. Egyedi karakterekkel és jól válogatott zenékkel utazunk, amin rengeteget dob a gyönyörű operatőri munka, aztán eljön a pont, hogy mi is elgondolkozunk azon, hogy hol is tartunk az életben.
Új hullám "Hálás" az alaptéma. Könnyen össze lehet belőle hozni egy ész és történet nélküli lövöldözést. Itt viszont mást kapunk. Friss, új karaktereket kapunk. Egy kellemes utazás a film, lassan és nyugodtan ismerjük meg a már kevésbé nyugodtnak mondható karaktereket. Remek jellemvonásokkal lettek megáldva, amely mellé társul a szintén remek párbeszédek és történetmesélés. Aztán szépen lassan összeérnek a szálak, s még mindig izgatottan várjuk, hogy mi lesz a bonyodalom végkifejlete, melyet sikerült remekül összehozni.
Bámm! Ez bizony túl lett tolva rendesen. Hála a jó égnek volt, aki vette ezt a bátorságot, s megteremtette ezt a pezsgő, extrovertált, exhibicionista művészvilágot.
Hozzáteszem, 1-2 helyen tényleg túl van tolva a poéngyártás, ami már-már erőltetett, de nekem nagyon bejött a hangulata a filmnek. 420!
A következő pont Mindig érdekes megismerni a sztárok azon oldalát, amit nem a TV mutat. Remek képet kapunk, hogy miféle második harcot vívnak a legjobbak a pályán kívül, a magánéletben. Emellett végig izgatottan várjuk magát a mérkőzést. A színészi alakítások szintén kiválóak. Ajánlom a filmet azoknak is, akik eddig kevésbé foglalkoztak, barátkoztak a tenisz világával.
Mindig van még egy sör Remekbe szabott vígjáték, kellemes mennyiségben elrugaszkodva a valóságtól. Ismerős terep az időhurok és a love story is, de nagyon sokat dob az egészen a remek és laza színészi játék és dumák. Plusz pont, hogy nem egy sóhajtással konstatálod, hogy talán megvan a megoldása, és mindjárt itt a finálé, hanem marad benned az érzés, hogy utaznál még a szereplőkkel, s egy kellemeset mosolyogsz a végén.
Egyszer nézős szökéssztori, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, közel sem kell korszakalkotó filmre számítani, de aki csípi ezt a stílust, az élvezni fogja. Itt-ott kicsit esetlen a dialógus, és vannak jól bevált sablonok is, de egy "unalmasabb kedd estére" szerintem jó választás.
79 Ne nézz fel! (2021)
Nem kizárt, hogy a világ legismertebb és legjobb színészei és egy friss, üdítő rendezés kell ahhoz, hogy tényleg elgondolkozzunk azon, hogy bakker, tényleg ilyen világban élünk (?) - hogy végre észrevegyük, hogy hol is tartunk most. Majd talán nekik elhisszük. Persze ha mi felnézünk, akkor nincs ott a "vég", de talán érdemes lenne elgondolkoznunk azon, hogy mik is az értékeink, melyek által éljük mindennapjainkat. Vagy ahogy hagyják élni azokat... Nem kell megvárni, hogy tényleg csak pár hónapunk maradjon!