Jómagam, ha korszakalkotó kézikamerás horrorokban gondolkodunk, sokkal többre becsülöm a tabudöntögető, hatásvadász 1980-as olasz Cannibal Holocaustot, mint ezt az alkotást... és eskü, hogy nem a nosztalgia-sznobizmus beszél belőlem.
6/10 több»
A Stand By Me tehát egyszerre a gyermeki ártatlanság tökéletes mozgóképes megjelenítése, ugyanakkor az azt kínosan nagyívű tanulságokkal felruházni vágyó felnőttkori nosztalgia mintapéldája is. 7,5/10 több»
Azt viszont a producerek is érezhették, hogy harmadszorra már tényleg nem lehet ugyanazt elsütni, és már tényleg kell valami újdonság. Így jött a kifáradó franchise-ok legfőbb fegyverre a 3D, a sorozat pedig tempósan a trash mélységekbe süllyedt. több»
A Lights Out összességében véve elképesztően gyenge horror. Nagyon ritkán akad néhány kreatívabbnak mondható megoldás a fényekkel, de egyébként abszolút felejthető kategória. Az égvilágon semmi újat nem mutat, és még a sablonokat teljesen izgalommentesen zongorázza végig. több»
A trió tehát annyira lelkiismeretes paródiát hozott össze, hogy néhol már éppen ez ment az élmény rovására, de akármennyire is nem vagyok maradéktalanul elégedett, a Popstar még így is viccesebb, mint a nyár bármelyik vígjátéka. Arról nem is beszélve, hogy sokkal érettebb és okosabb humorral éri el ugyanezt a hatást, és természetesen jó néhány emlékezetes szöveggel és fülbemászó dallal is gazdagított minket.
8/10 több»
Flanagan mindent üzenetére és metaforáira tett fel, de azokat megfelelően közvetíteni már nem volt képes. Így a Before I Wake tökéletes példája annak, hogy egy mozgóképben nem elég jó gondolatokat megfogalmazni, azokat át is kell tudni adni, méghozzá ennél sokkal értőbb, természetesebb és részletgazdagabb módon.
5,5/10 több»
Útjára indult tehát a varázslat, amely kitartott még nagyon sokáig, de ez a gyermeki naivitás és az egyszerűségében érzelmes hangulat már soha nem tért vissza, de ezt akkor még nem tudtuk, és miután ezredjére is betegre izgultuk magunkat Harry-ék kalandjain, szinte észrevétlenül lettünk függők, mert kinek kell a hétköznapi szürkeség, amikor itt van nekünk az izgalmakkal és színekkel teli varázsvilág, ahol nagyon is jól érezzük magunkat, alig vártuk a folytatást. több»
Mára már sajnos annyira belefásultunk a közepes és felejthető filmek tömegébe, hogy ha ma kerülne a szemünk elé, csak fáradtan legyinténk rá. Viszont így kevesebb lenne egy (negatív) legendával.
5/10 több»
Minden bizonnyal nem ez lesz a legjobb alkotás ahhoz, hogy Solondzot megértsük, megkedveljük a művészetét. Ellenben egy gyakorlott néző már tudhatja, hogy nagyjából mikre kell felkészülnie. 8/10 több»
72 Ideglelés (1999)
6/10 több»