A folytatás, ami nem tudja, mit akar A Nyúl Péter 2 pont olyan, mint egy hiperaktív nyúl, aki egyszerre próbál minden irányba ugrálni – csak éppen nem mindig landol sikeresen. Az animáció és CGI továbbra is remek, a nyulak és egyéb állatok élőszereplős környezetbe illesztése látványos és technikailag jól kivitelezett. A film tele van színes, vidám jelenetekkel, amelyek a kisebb gyerekeket bizonyos ideig valószínűleg lekötik. A humor viszont vegyes, és itt jönnek a gondok: néha próbál okos lenni, máskor idétlen bohóckodásba csap át, mintha a készítők sem tudnák eldönteni, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól a film. Az első rész még valamennyire tudta egyensúlyozni a klasszikus Beatrix Potter-féle bájt és a modern, pörgős hum... több»
Színes, látványos, de valami hiányzik A Croodék 2 egy látványos, vizuálisan szép és pörgős animációs kaland, ami ugyan szórakoztató, de nem hagy igazán mély nyomot. Jó egyszeri kikapcsolódásnak, de ha egy Pixar-szintű érzelmi utazást vársz, akkor ez inkább csak egy látványos kőkorszaki rohanás. Egyébként hozza az első rész humorát és energiáját, de valahogy mégis olyan érzést kelt, mintha egy nagy adag pattogatott kukoricát ennénk vacsorára: szórakoztató, de nem igazán laktató. Az animáció gyönyörű, a karakterek mozgása dinamikus, a színvilág élénk és részletgazdag – a DreamWorks hozza a tőle elvárható szintet. A humor is működik, a családtagok közti interakciók továbbra is szórakoztatóak, és vannak kifejezetten kreatív ötletek ... több»
Pocsék, pocsék, pocsék... A film fogja az eredeti sorozat varázsát, beletaszítja egy CGI-mixerbe, és az egészet nyakon önti egy vödörnyi fárasztó poénnal.
Az eredeti 2D rajzstílust mindenki imádta, de itt? Kapunk egy felesleges CGI Spongyabobot, akinek mozgása olyan természetellenes, mintha egy videojáték glitchelt karakterét néznénk. A film jelentős része még mindig hagyományos animációval készült, de amikor végre kiérünk a „nagybetűs” valóságba, a 3D-s verziók annyira bénán néznek ki, hogy az ember visszasírja az 1995-ös számítógépes grafikát.
És a történet? Még Spongyabob-mércével is idióta. Egy időutazós, posztapokaliptikus, hamburgerrablós őrület, ami próbál vicces és epikus lenni, de csak egy kusza, értelmetlen... több»
Az Érezted már azt, hogy egy álomban vagy, és minden teljesen normálisnak tűnik? Egészen addig, amíg egy óriási, rémálomszerű parádé nem indul el a tudatalattidban? Nos, Satoshi Kon „Paprika” című mesterműve pontosan ezt a furcsa, hipnotikus érzést kelti. A sztori egy futurisztikus eszköz, a DC Mini körül forog, amely lehetővé teszi, hogy az emberek belépjenek egymás álmaiba. Természetesen, mivel sci-firől beszélünk, az eszköz rossz kezekbe kerül, és az álmok valósággal kezdenek összemosódni. Az egyetlen remény a karizmatikus és titokzatos Paprika, aki maga is egyfajta álombéli szuperhős. Satoshi Kon rendezése zavarba ejtően zseniális: egy percig sem lehetsz biztos benne, hogy ébren vagy-e, vag... több»
A film üzenete visszatetsző A Creed III kétségtelenül ambiciózus próbálkozás Michael B. Jordan rendezői debütálásával, de nem minden szempontból váltja be a hozzá fűzött reményeket. A film hozza a szokásos bokszdrámai elemeket, viszont a történet és a karakterek kezelése hagy kívánnivalót maga után, emiatt nehezen éri el az előző részek színvonalát.
Damian karaktere a film egyik legerősebb pontja, és Majors karizmatikus játéka mélységet ad a filmnek.
Ami nekem nagy negatívum volt, az az, hogy miután Damian megnyeri a címet, Adonis le akarja állítani, mondván, csak ebből ért. Nem értem, miért kell leállítani... saját jogán nyerte meg azt az övét. Miért kellett elvennie? Erre várt évtizedekig. Értem én, hogy a film csel... több»
A felesleges folytatás A Rocky széria az egyik legikonikusabb filmes franchise, amely egy generációnyi néző számára hozta el a felemelkedés és kitartás történetét. Azonban az 1990-ben bemutatott Rocky V esetében a sorozat sajnos elérte mélypontját, ami több szempontból is csalódást okozott. Bár Sylvester Stallone karakterének emberibb oldalát próbálták megmutatni, a film számos helyen elbukott, és nem tudta megközelíteni az előző részek színvonalát.
A karakterek szintén nem működnek úgy, ahogy kellene. Rocky személyisége kevésbé magával ragadó, mint korábban, míg Tommy Gunn (Tommy Morrison) antagonistaként teljesen felejthető. Bár Morrison profi bokszoló volt, a színészi játékában nincs meg az a karizma, amely szü... több»
Oppenheimer – Egy igazi remekmű 2023-ból Oppenheimer – Egy igazi remekmű 2023-ból
A 2023-as év egyik legnagyobb filmes szenzációja, az Oppenheimer nem csupán Christopher Nolan zsenialitását bizonyítja, hanem azt is, hogy a közönség még mindig képes értékelni a tartalmas, elgondolkodtató filmeket. Ez különösen fontos egy olyan korban, amikor a mozikat szinte elárasztják a rebootok, remake-ek és végtelen folytatások. Az Oppenheimer egyedisége és mélysége kiemelkedik a futószalagon gyártott látványfilmek közül, és bebizonyítja, hogy a mozgókép még mindig képes intellektuális és érzelmi hatást gyakorolni.
A film lenyűgöző operatőri munkája az egyik legnagyobb erőssége. Hoyte van Hoytema, Nolan állandó munkatársa, tökéletesen ragadja me... több»
Társadalomkritika koreai módra A „Squid Game” első évada a modern világ kegyetlenségének tükre: a pénz hajszolása miatt 456 ember vállalja a halálos gyerekjátékokat. A sorozat nyersesége megrázó, mégis magával ragadó, miközben a gyerekjátékok ártatlansága és az élet-halál harc brutalitása közötti kontraszt mélyen elgondolkodtatja az embert. A kreatív játékok, a rejtett szimbólumok és az easter eggek sokasága tovább gazdagítja a sorozatot, miközben éles társadalmi kritikát fogalmaz meg és valós problémákat mutat be*.
*Dél-Koreában hatalmas probléma az állampolgárok millióinak irreálisan magas szintű eladósodása, akik gyakran fordulnak a pénzkölcsönző cégekhez (uzsorásokhoz), még mélyebbre merülve a kilátástalanságban. Nem ... több»
Középszerűségbe ragadva Egyszerű sportfilm. Semmi extra, semmi sallang, és sajnos semmi kiemelkedő vagy újdonság, amit ne láttunk volna már más bokszfilmben. Nézhető film egyébként, Gyllenhaal is hitelesen megállja a szerepét mint profi ökölvívó, de mint mondtam, a film nem tud olyat nyújtani, amitől több lenne, mint egy átlagos sportfilm.
40 éves az emberi kitartás szimbóluma A Rocky-filmekről elmondható, hogy minden filmnek megvan a maga külön hangulata, s mind másért jó (kivéve az V. részt persze). A Rocky-sorozat legerősebb része nyilván az Oscar-díjas első része, amely inkább filmdráma az ember megszállott kitartásáról (nekem nagyban hasonlít Hemingway „Az öreg halász és a tenger” c. örök érvényű alkotására, ahogyan Rocky minden erőn felül dacol a lehetetlennel), de talán a leghíresebb és legközismertebb mégis a IV. rész. Ez már hangulatában és cselekményében inkább hajlik a 80-as évek akció- és pofozkodós filmjeihez (s tökélyre viszi azt a mindent legyűrő akaratot és kitartást, amivel az ember felülemelkedik bármin, ami szembejön vele), semmint egy filmdrámá... több»
Burton is elfárad egyszer Tagadhatatlanul szórakoztató, bár elég öncélú alkotás. Hiába teltek el évtizedek, az eltelt idő távlatában sem tűnik másnak, mint egy elkapkodott, gyorsan összehányt pénzhajhász folytatásnak.
Érdekes művészfilm/Pattinson tehetségének megmutatkozása Robert Eggers második nagyjátékfilmje, A világítótorony egy olyan alkotás, amely bátran szembemegy a modern filmes trendekkel, és visszarepít minket egy letisztultabb, kísérletezőbb művészeti világba. A film egyedi képi világa már az első pillanattól magával ragad: fekete-fehér formátuma, 4:3-as képaránya és a régi idők filmjeit idéző esztétikája tökéletesen illeszkedik a történet nyomasztó, izolált hangulatához. Eggers nem csupán stílusgyakorlatot mutat be – ez nem egy újabb „kamu művészfilm”, amely a botrányos vagy öncélú képekkel próbál figyelmet kelteni –, hanem valódi mélységeket tár fel az emberi lélekről, magányról, megszállottságról és őrületről.
A film képi világa nemcsak esztétikai... több»
Squid Game-klón Egy újabb sorozat, amely láthatóan a Squid Game nyomdokain halad, viszont van saját identitása, és ügyesen épít az ismert alapokra. A játékosok szegénységből és kilátástalanságból fakadó motivációi mélyen emberiek, és a sorozat hitelesen ábrázolja, hogyan képes a kétségbeesés radikális döntésekre sarkallni az embert. A játékok, bár első ránézésre ismerősek, kellő kreativitással és újszerűséggel vannak megvalósítva. Ebben megint csak azt tudom mondani, hogy megegyezik a Squid Game-mel, bár ezen a részen nem olyan kreatív.
A karakterek bemutatása kifejezetten erős pontja a sorozatnak, hiszen mindenki egyedi erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, amelyek izgalmas dinamizmust hoznak a törté... több»
Amikor a remake még nem szitokszó volt Az a fajta remake, amikor még a remake-ek időszerűek voltak, és nem lehúzni próbálták az eredeti hírnevéről a bőrt, hanem a mozi egy másik korszakában, más szemszögből, más módszerekkel és más nagyszerű színészekkel igyekeztek bemutatni ugyanazt a történetet, és felnőni az előzmény színvonalához, nem meglovagolva azt.
Ma már egy ilyen remake (különösen egy tengerjáró legénységről szóló film) nem készülhetne el beleerőszakolt kvóták, polkorrekt tartalom, CGI és popcornmozikra szabott összecsapott forgatókönyv nélkül.
Egy letűnt korszak legendás darabja A korszak „tengerjárós” filmjei valahogyan mindig megfogtak. Nyilván nem tudhatom, hogyan nézhetett ki ez az életforma a valóságban, de az olvasott irodalmat és a filmek képi világát tekintve hozzám a 60-as évek filmjei állnak a legközelebb. Valahogyan hihetőbb, sőt hitelesebb volt ez a képi világ, mint a későbbi korok tengerjárós filmjei (noha azok is közel állnak hozzám valamelyest), s nem elhanyagolható az sem, hogy a főbb színészek és a statiszták is úgy mozogtak a hajón, mintha tényleg tudnák, hogy mit csinálnak, nem csak valamelyik nagy stúdió medencéjében vagy zöld háttere előtt bohóckodnának. Az akkori filmek karakterisztikájának valamiféle súlya is volt a vásznon. S akkor ebből a na... több»
Kedvenc karakterszínészünk a tűzre vadászik Szintén a méltatlanul alulértékelt filmek közé sorolnám, pedig aligha tudnék ennél kézzelfoghatóbb cselekményt elképzelni egy őskorban játszódó filmhez. A film fő bonyodalma teljesen valószerű és sallangmentes, Ron Perlman ősembere pedig micsoda, ha nem telitalálat. A fickó maga az őserő, a mai szépségideáltól távol álló karakterek eljátszásában pedig páratlan színész.
77 Nyúl Péter 2 - Nyúlcipő (2021)
A Nyúl Péter 2 pont olyan, mint egy hiperaktív nyúl, aki egyszerre próbál minden irányba ugrálni – csak éppen nem mindig landol sikeresen. Az animáció és CGI továbbra is remek, a nyulak és egyéb állatok élőszereplős környezetbe illesztése látványos és technikailag jól kivitelezett. A film tele van színes, vidám jelenetekkel, amelyek a kisebb gyerekeket bizonyos ideig valószínűleg lekötik. A humor viszont vegyes, és itt jönnek a gondok: néha próbál okos lenni, máskor idétlen bohóckodásba csap át, mintha a készítők sem tudnák eldönteni, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól a film. Az első rész még valamennyire tudta egyensúlyozni a klasszikus Beatrix Potter-féle bájt és a modern, pörgős hum... több»