Fekete Gandalf

Minősíthetetlen
Minősíthetetlen és felháborító, ahogyan kiszolgáltatják Tolkien szellemi örökségét a woke-nak és a polkorrektségnek. Még a látványra sem tudom azt mondani, hogy rendben van. A steril CGI-tájak, a műanyag páncélok és a karakterek kidolgozottsága is kritikán aluli.

Tim Burton egyedisége és tehetsége elvitathatatlan, de valahogy engem sosem talált meg a stílusa, így ez a film sem, aminek szintén nem tudom elvitatni sem létjogosultságát, sem egyediségét a filmirodalomban.

Az èvtized legjobb animációs franchise-a
A filmvilág egy olyan korszakában, ahol a nyugati produkciók legnagyobb része már nem akar film lenni, csak egy politikai érzékenyítő eszköz, külön felemelő, amikor évente néhány alkalommal (évről évre kevesebb) találkozom egy olyan filmmel, ami még hordoz magában üzenetet, aminek van mondanivalója, és emellett élvezeti értéket is ad. Ezek a filmek évről évre kevesebben vannak, és annál nagyobb hatásuk van. Az Agymanók második része a 2024-es év azon ritka darabja, amely valóban figyelmet és többszöri újranézést érdemel. A történet komolyabb hangvételű, és komolyabb mondanivalót tár elénk, mint a méltán nagyra tartott első rész, a folytatások minőségbeli romlása nélkül. Bár a film és az „érz... több»

Vannak filmek, amelyek érted, miről szólnak, viszont a filmet mégsem tudod hová tenni. Épp ilyen film a Barbie is, de nem azért, mert megosztó (noha azzá sikerült), hanem egyszerűen nem tud rajta az ember elmenni. Értem én a mondanivalóját, kis túlzással be is tudom fogadni, de mégis van egy ilyen „ez mi a búbánat volt” szerű érzésem. Egyedinek egyedi, talán meg is érne egy három csillagos „közepes” minősítést, de már csak a Will Ferrell-féle ripacskodás miatt ezt nem tudom odaítélni.