Elismert rendező, páratlan szinkronszínészek, patinás stúdió, nagyszerű alapanyag, hatalmas büdzsé és pazar látványvilág. Nagy nevek és lehetőségek egy kiváló mozira. Mit lehet ezen elrontani? Úgy tűnik, mindent: lelketlen, unalmas, erőltetett, üres work bohóckodás lett a végeredmény minden „varázs” nélkül, ami az eredeti Pinokkiót felejthetetlenné tette.
Azt várhatnánk egy bűnügyi filmtől, hogy a végén felgöngyölítik az ügyet, az elkövető pedig megkapja, amit érdemel. Valahogy éreztem, hogy a film váratlan lezárást kell kapjon (másként miért lett volna belőle kultfilm), és ez el is jött, sajnos pont Jake hibájából, aki csak menekíteni akarta az őt megbűvölő és ártatlannak vélt (vajon az volt-e?) femme fatale-t, de a záró jelenet éppen a kínai negyedben játszódik le. Márpedig ami a kínai negyedben történik, az ott is marad, innen a film legendás szállóigévé vált mondata is. És leesik, hogy a zárójelenetért érdemelte ki a film a Kínai negyed címet, holott azelőtt csak említés szintjén tűnik fel a filmben, egy jelenet sem játszódik ott, és a c... több»
Nem véletlenül kért elnézést maga Chris Hemsworth is, volt miért. Noha ez inkább Taika Waititi hibája, aki a Ragnarököt még élvezhető filmként tudta lehozni, de itt már durván elvetette a sulykot. Nagy kár, tekintve, hogy a film (szuperhős mozi léptékben) nagy lehetőségeket hordozott magában.
Mikor csináltak a japánok értékelhető manga adaptációt? A japánok egy dolgot nem tudnak évtizedek óta: jó filmet csinálni, de olyannyira, hogy ez lassan kulturális megszokássá nőtte ki magát. Éppen ezért van sokkal nagyobb kulturális értéke a japán animének, mint a jelenlegi japán filmeknek. Japánban a filmsztárok helyett a szinkronszínészek az igazi ikonok. A japán filmeknél feltűnően kiábrándító, amikor a japán filmszínészek mimikája, karakterisztikája is az animék megoldásaira hajaz, nem a filmekére. Ami karakterisztika jól néz egy animében, az túlnyomórészt nagyon hülyén mutat élőszereplős filmben.
Megannyi animével és régi, ikonikussá vált szamurájfilmmel a hátuk mögött ma már csak ilyen túljátszott, animékre hasonlítani akaró ökörségeket tu... több»
Van valami varázslat, valami tartás a régi idők filmjeiben és színészeiben. Valami, ami hosszú évek óta már nyomokban sem fedezhető fel. Audrey Hepburn e nemes korszak egyik legjellegzetesebb, legikonikusabb karaktere.
A romantikus filmjeit férfiként is szépnek tartom, nemessége, tartása pedig lenyűgöz 70 év távlatából is.
Klasszikus western, klasszikus karaktertoposzokkal, klasszikus konfliktusokkal és klasszikus kamerabeállításokkal. Egyszóval egy régi vágású, kőkemény film a western műfaj csúcsra járatása után jó pár évvel később.
A film szíve és lelke pedig a western filmek legnagyobb színésze (nem, nem John Wayne az), Clint Eastwood marcona, mindent megjárt pisztolyhőse, a címadó Josey Wales.
Egy középszerű Sony–Marvel-film középszerűnek sem nevezhető folytatása. Tom Hardy hozza Tom Hardyt, na de ezen felül történik bármi említésre méltó a játékidő alatt? Hát nem igazán.
Az alapanyag sem indokolja, hogy jobb legyen Vannak történetek, amelyek valahogy sosem találják meg a nekik járó adaptációt (fenti filmen kívül ott van például az Avatar), és a korábbi mozifilmek alapján látható, hogy a Percy Jackson sem tud túllépni ezen. Talán nem is kell erőltetni.
Regényként valamelyest élvezhetőbb, de az is javarészt görög mitológiából, Harry Potterből és más ifjúsági irodalomból került összeollózásra, meglátásom szerint egy méltó adaptáció sem hozná a várva várt áttörést. A Percy Jackson-univerzum egyszerűen túl sovány egy erős adaptációhoz.
Nem sokban különbözik az eredetitől, tekintve, hogy ez sem akar több lenni, ami valójában.
Egy egyszerű, sablonos, verekedős jelenetekben tobzódó B film ismert színészekkel.
McGregor bár ugyanazt a karaktert játssza el, akit a UFC gálákon is láthattunk tőle, és mondanom sem kell, beleillik a film egyszerű, de túltolt világába.
Kitett magáért! A grafika nem tagadom, zavart kissé, amíg nem állt rá szemem, viszont a cselekmény hamarabb magával ragadott. Ezerféle film, sorozat, anime és regény dolgozta már fel a bosszú útján elindult főhőst, s itt sincs új a nap alatt, na de mégis ez az anime valami hihetetlenül brutálisan és átgondoltan lett összerakva.
A karaktereknek és motivációiknak van súlya a történetben: az erős női karakterek valóban azok, akiknek lenniük kell, és nem holmi mondvacsinált PC karakterek.
Ha már bosszúfilm, a harci jelenetekre sem lehet panasz, szépen és ötletesen kerültek kivitelezésre, végre egy olyan film, amely nemcsak látványos, de érdekes és magával ragadó is.
Klasszikusok klasszikusa. A film alapjául szolgáló regény nem véletlenül kötelező olvasmány sok amerikai államban, az első filmek egyike, amelyik nyíltan felszólalt a feketéket ért elnyomás és rasszizmus ellen. Ez nem összekeverendő a mai irreális PC elvárásokkal, akkoriban egy ilyen film (még ha adaptáció is) jogosan szólalt fel a feketékért, és tegyük hozzá a nem elhanyagolható körülményt, hogy akkoriban még volt is miért felszólalni.
Értékelhető sztorit nemigen vártam, elvégre egy verekedős játékról van szó. Az egyetlen, amit vártam, az a könnyed szórakozás. Talán meg is kaphattam volna, de a sorozat grafikája olyan szinten gagyi, hogy az 30-40 évvel ezelőtt is fájt volna.
50 Pinokkió (2022)