Fekete Gandalf

Vannak filmek, amelyek érted, miről szólnak, viszont a filmet mégsem tudod hová tenni. Épp ilyen film a Barbie is, de nem azért, mert megosztó (noha azzá sikerült), hanem egyszerűen nem tud rajta az ember elmenni. Értem én a mondanivalóját, kis túlzással be is tudom fogadni, de mégis van egy ilyen „ez mi a búbánat volt” szerű érzésem. Egyedinek egyedi, talán meg is érne egy három csillagos „közepes” minősítést, de már csak a Will Ferrell-féle ripacskodás miatt ezt nem tudom odaítélni.

Elismert rendező, páratlan szinkronszínészek, patinás stúdió, nagyszerű alapanyag, hatalmas büdzsé és pazar látványvilág. Nagy nevek és lehetőségek egy kiváló mozira. Mit lehet ezen elrontani? Úgy tűnik, mindent: lelketlen, unalmas, erőltetett, üres work bohóckodás lett a végeredmény minden „varázs” nélkül, ami az eredeti Pinokkiót felejthetetlenné tette.

Azt várhatnánk egy bűnügyi filmtől, hogy a végén felgöngyölítik az ügyet, az elkövető pedig megkapja, amit érdemel. Valahogy éreztem, hogy a film váratlan lezárást kell kapjon (másként miért lett volna belőle kultfilm), és ez el is jött, sajnos pont Jake hibájából, aki csak menekíteni akarta az őt megbűvölő és ártatlannak vélt (vajon az volt-e?) femme fatale-t, de a záró jelenet éppen a kínai negyedben játszódik le. Márpedig ami a kínai negyedben történik, az ott is marad, innen a film legendás szállóigévé vált mondata is. És leesik, hogy a zárójelenetért érdemelte ki a film a Kínai negyed címet, holott azelőtt csak említés szintjén tűnik fel a filmben, egy jelenet sem játszódik ott, és a c... több»

Nem véletlenül kért elnézést maga Chris Hemsworth is, volt miért. Noha ez inkább Taika Waititi hibája, aki a Ragnarököt még élvezhető filmként tudta lehozni, de itt már durván elvetette a sulykot. Nagy kár, tekintve, hogy a film (szuperhős mozi léptékben) nagy lehetőségeket hordozott magában.

Mikor csináltak a japánok értékelhető manga adaptációt?
A japánok egy dolgot nem tudnak évtizedek óta: jó filmet csinálni, de olyannyira, hogy ez lassan kulturális megszokássá nőtte ki magát. Éppen ezért van sokkal nagyobb kulturális értéke a japán animének, mint a jelenlegi japán filmeknek. Japánban a filmsztárok helyett a szinkronszínészek az igazi ikonok. A japán filmeknél feltűnően kiábrándító, amikor a japán filmszínészek mimikája, karakterisztikája is az animék megoldásaira hajaz, nem a filmekére. Ami karakterisztika jól néz egy animében, az túlnyomórészt nagyon hülyén mutat élőszereplős filmben. Megannyi animével és régi, ikonikussá vált szamurájfilmmel a hátuk mögött ma már csak ilyen túljátszott, animékre hasonlítani akaró ökörségeket tu... több»