A Monte Cristo adaptációk hosszú sorából talán a leginkább fogyasztható alkotás, annak fényében is, hogy a regényhez képest nem kevés változtatást eszközöltek, de úgy gondolom, hogy így is komplex cselekményt kapunk, illetve amúgy sem látnám értelmét egy olyan feldolgozásának, ami teljes egészében lemásolja az eredetit. Az ifjú Henry Cavillért külön plusz pont. ( Egyszerre volt vicces, és különös ilyen fiatalon látni.)
Az anime alapkonfliktusa a "mindig van egy erősebb" elvét dolgozza át azzal, hogy ha mindig van valaki, aki magasabb szinten áll, akkor lennie kell egy embernek, aki mindenkinél erősebb. Ez a logika tökéletes táptalaj egy shounen animének, lehetőségek és konfliktusok tárházával. Ami számomra negatívum, hogy ahhoz képest, hogy 2001-ben hozták forgalomba, elég elavult animációval rendelkezik, és igazság szerint a lényeges küzdelmek sem túl érdekfeszítőek, de legalább a karakterek és azok motiváció kiválóan fel vannak építve.
Felejtsük már el a 3D animét! Mint harcművészeti témájú anime nem árul zsákbamacskát; semmi mással nem foglalkozik, nem húzza az időt, részről részre csak a harcból, edzésekből és motivációkból építkezik. Bemutatja az ismertebb és kevésbé ismert ázsiai és nyugati harcművészeti stílusokat, egy-egy jeles képviselőjükről mintázott karakterrel a karate Nagymesterétől Muhammad Alival bezárólag. A harcok és úgy mindent egybevéve az animáció nagyon minőségi, és néhol már művészi szépségű, de bárcsak elhagynák a japánok ezt a fránya 3D animációt. Nem elég, hogy idegennek hat, de még mellé ocsmány is, ezzel nem kevés minőségbeli romlást okozva.
Amikor Jar Jar felértékelődik Copperfield Dáviddá Az hagyján, hogy az összes eddigi rész mitológiáját, logikáját és karaktereit a kukába vágja, de ezt olyan fanservice és otromba módon teszi, hogy az külön felháborító. A sokat ócsárolt előzménytrilógia minden hibája ellenére képes volt újat hozni a filmvilágba, és kiterjeszteni a Star Wars univerzumát, az új trilógia semmilyen szinten nem tud felmutatni semmit sem; amire lehetősége lett volna, abból is hátrányt csinált.
A sótlan, üres és felejthető sablonkarakterekről ne is beszéljünk! Amidala és Jar Jar ezekhez képest komplex karakterábrázolással rendelkeztek, az eddigi trilógiák minden karaktere egy Copperfield Dávid részletességű figura. Csak engem zavar, hogy az utóbbi két filmben össz... több»
Botrány(osan rossz)film Ha röviden próbálnám jellemezni, akkor leginkább úgy tudnám körülírni, mintha egy csapat tízéves hülyegyerek írta és rendezte volna. Semmi köze sem a vígjátékhoz, sem a paródiához, de még úgy mindent egybevéve a filmhez sem. Tény, hogy a paródia nem egyszerű műfaj, még ha annak is látszik, de ez akkor is minősíthetetlen és pusztítóan fájdalmas.
Óramű pontosságú Ha válaszolnom kellene, hogy láttam-e már fordulatosabb és átgondoltabb filmet, akkor lehet az mondanám, hogy még nem.
A film gyakorlatilag teljes egészében hibátlan: a karakterek, az őket megszemélyesítő színészek, a díszletek, a kosztümök, az atmoszféra, a cselekmény, gyakorlatilag minden tökéletes a maga módján és minden részlete illik a gondosan eltervezett "gépezetbe".
Tökéletes példája annak, hogy egy jól megírt és jól összerakott film majdnemhogy bármilyen témában meg tudja fogni az embert, ugyanis sohasem vonzott a bűvészek világa, ennek ellenére a film magába szippantott.
Witcher A Vaják méltán megérdemli a legjobb videójáték adaptáció státuszát (igen, én is tudom, hogy eredetileg regény), annak ellenére, hogy a sorozat közepe kicsit ellaposodott és a régi Xéna/Herkules filmek hangulatát, díszeleteit és költségvetését idézte.
Az első három részre nagyon komolyan odafigyeltek, bemutatatni egy videojátékokból ismert karaktert és bevezetni egy új fantasy univerzumot - egy olyan filmes világba, ami már kitermelt megszámlálhatatlanul sok videójáték adaptáció bukást - nem egyszerű, az elvárás rengeteg.
Jack London crossover Tényleg nem egy izmos Jack London adaptáció - tegyük azért hozzá, hogy egyik adaptáció sem az, valahogy mindig közepére sikerültek a Jack London filmek, hiába a számtalan feldolgozás - , de teljesen vállalható és élvezhető és CGI technika híján legalább tényleg elviszi minket a Yukon vidékre.
Cselekményét tekintve több regényből is táplálkozik, de leginkább az Aranyásók Alaszkában az amiből merítkezik, de kölcsönöz egy-két karaktert a Vadon szavából és a Fehér Agyarból is.
A film nem akar sokat markolni, ami várható azt bőven hozza.
33 Neverland elhagyása (2019)