Könnyed, családi hangulatú kaland Gyerekkorom filmje is lehetett volna, amennyiben gyerek lettem volna a film megjelenésekor. Természesetesen a bennem szunnyadó gyerek és a mélyebb tartalmakat kereső felnőtt is szórakozott a filmen. Kategóriájánál fogva nem is vártam el fordulatos cselekményt vagy Oscar-díjas alakításokat, mivel nem ezzel a céllal és nem ilyen elvárásokat támasztó közönség felé készült. S aminek készült azt is nyújtja, könnyed szórakozást és kikapcsolódást.
Ez egy egyszerű, de annál nagyszerűbb ötleten alapuló ízig-vérig családi kaland-vígjáték.
Azt hiszem jobb embert nem is választhattak volna az esetlen kisember szerepére, mint Ben Stillert.
Könnyű családi kaland-vígjáték Adott egy eredeti ötleten alapuló első rész, ami nem robbantott kasszát ugyan, de nagyon ötletes és magával ragadó.
Egyértelmű, hogy ezt már másodjára nem lehet ugyanilyen szinten eljátszani, és az is egyértelmű, hogy mégis lesz folytatása.
A film beleesett a bőrlehúzós folytatások hibájába, de mégsem lett rossz vagy esetleg nagyon idegen az eredetitől.
Úgy gondolom, hogy kaptunk egy könnyű, kalandos családi filmet, ami elszórakoztatja az embert, de igazi filmélményt nem biztos, hogy hagy maga után.
Túlnőttünk magunkon, de nem áll (teljesen) jól A nagy gyerekek meséje folytatódik, ám sajnos, ahogyan az lenni szokott egy ötletes film folytatásaként, gyengébb is lett, mint az első vagy a második rész. Kicsit több akar lenni folytatásként, de a kevesebb néha több elv talán a legjobb kifejezés rá.
Mindezek mellett nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne élvezzem a filmet, mert ebben tökéletes, hogy kikapcsolt aggyal szórakoztasson, de igazság szerint, amint vége van úgy törlődik a film élménye is.
Egyáltalán nem rossz, ne essen félreértés, egy másik film másik hozzászólását idézve "könnyed limonádé film". Se több, de kevesebb.
Szürreálisnak szürreális, viccesnek pedig vicces, de sajnos nem eléggé.
Mindig is kicsit fárasztó mesének gondoltam, s ez mára sem változott semmit, különösen nem pozitív irányba.
A jobb shounen/fantasy animék kategóriájába tartozik, de úgy gondolom az olyan jellegű mélység és karakterfejlődés hiányzik belőle, ami kiemelné ebből a kategóriából.
Félreértés ne essék ez nem egy felejthető darab, csak úgy gondolom, hogy lehetett még volna dolgozni rajta.
A legegyedibb karakterekkel, karakterfejlődésekkel és cselekménnyel rendelkező shounen anime. A megszokott shounen stílustól eltérően mindig máshogy alakul a cselekmény, mint (pl. egy Dragon Ballban mindig Goku győzi le az ellenséget, vagy az ellenség eredendően gonosz).
Mindamellett, hogy fordulatos meglepően szép grafikával rendelkezik.
Remélem egyszer megérem ennek az igényes animének a folytatását.
Azon jellegű mesék közé sorolnám, amik minden olyan jellegű dolgot mellőznek, ami negatív hatást gyakorolhatna egy gyermekre és inkább a tanító jellegű szórakoztatást tűzte ki maga elé.
Annak ellenére, hogy tudtam, hogy a jelenségek mögött emberek lapulnak, mindig vártam egy igazi szellem feltűnését. Talán véletlenül, talán mellékesen vagy akár szándékosan, de tudat alatt bemagyarázták a gyerekeknek, hogy szellemek nincsenek.
Egyébiránt egy klasszikus, jópofa és ikonis mese, ami azóta megszámlálhatatlan feldolgozást megért már, s valószínűleg még újabban is fogjuk látni valamikor.
Mai szemmel nézve nagyon egysíkú történet, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a mai napig épitkeznek a filmből és Bruce hagyatékából, akkor mindjárt másabb a film megközelítése.
A távol-keleti harcművészeti filmek belépődarabjainak és a kungfu láz elindítóinak egyike. Nem egy Akadémiára készült film, de mindenképpen megváltoztatta a filmezés történelmét.
A szürreális humorral rendelkező mesék egyik legelvetemültebbje. Debil módon vicces, és gyakorlatilag semmi értelme az egésznek, mert története egyáltalán nincs, de ennek az alkotásnak épp ez adja meg a bukéját, hogy a nevettetésen kivül más célt nem igazán szolgál.
Tipikus Bay-féle látványfilm tök egyszerű forgatókönyvvel és sekélyes karakterekkel. Néha-néha azért becsúszik egy poén, de kevés ahhoz, hogy eredetiséget adjon a filmnek.
Mára már teljesen megszokott látványfilm, aminek lehet, hogy pörgős és akciódús jelenetei vannak, de ahogy lemegy a stáblista az ember el is felejti, hogy mit nézett.
Az igényesebb szatírák közé tartozik, Sasha Baron szépen összerakott megint egy gusztustalanul őszinte és vicces filmet, ami, bár nem éri el a Borat eredetiségét, de akár többszöri újranézést követően is megnevetteti az embert. A körülötte lévő "hype"-ot , mondjuk, azért annyira nem értem, mert nem egy nagy klasszikus vígjáték, mint a Borat vagy akár a Macskajaj.
Akciódús, látványos sci-fi, de talán kicsit felejthető is.
Mint űreposz igazán jó film, de az Abrams által rendezett első két rész színvonalától már elmarad.
Kár volt a rendezést elvenni tőle és Justin Lin-re bízni.
Nem egy tipikus vígjáték, sőt én nem is sorolnám ebbe a kategóriába, inkább mondjuk úgy vannak poénos elemek is a filmben.
Inkább egy különös, kedves barátság története, amely során mindkét fél rengeteget tanul a másiktól. Egy öregúr aki minden körülmények között igyekszik talpon maradni és beilleszkedni az új világba és egy munkamániás főnök, akinek bőven elkél az útmutatás és az ösztönzés az élet apróságai terén.
A film maga is ösztönző azon a téren, hogy az ember soha ne hagyja el magát és keresse meg a helyét a világban.
A rengeteg folytatásra való tekintettel bizonyára sokan kedvelik ezeket a történeteket.
Szeretem a minimalista történeteket, de ez sehogy sem jött át, plusz a gyurmaanimáció megfejeli az egészet.
Egész egyszerűen idétlen, béna mindenestől.
Ha valakit ezzel megbántottam elnézését kérem, igyekeztem röviden és finoman kifejezni magam.
81 Éjszaka a múzeumban (2006)
Gyerekkorom filmje is lehetett volna, amennyiben gyerek lettem volna a film megjelenésekor. Természesetesen a bennem szunnyadó gyerek és a mélyebb tartalmakat kereső felnőtt is szórakozott a filmen. Kategóriájánál fogva nem is vártam el fordulatos cselekményt vagy Oscar-díjas alakításokat, mivel nem ezzel a céllal és nem ilyen elvárásokat támasztó közönség felé készült. S aminek készült azt is nyújtja, könnyed szórakozást és kikapcsolódást. Ez egy egyszerű, de annál nagyszerűbb ötleten alapuló ízig-vérig családi kaland-vígjáték. Azt hiszem jobb embert nem is választhattak volna az esetlen kisember szerepére, mint Ben Stillert.