Annak ellenére, hogy tudtam, hogy a jelenségek mögött emberek lapulnak, mindig vártam egy igazi szellem feltűnését. Talán véletlenül, talán mellékesen vagy akár szándékosan, de tudat alatt bemagyarázták a gyerekeknek, hogy szellemek nincsenek.
Egyébiránt egy klasszikus, jópofa és ikonis mese, ami azóta megszámlálhatatlan feldolgozást megért már, s valószínűleg még újabban is fogjuk látni valamikor.
Mai szemmel nézve nagyon egysíkú történet, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a mai napig épitkeznek a filmből és Bruce hagyatékából, akkor mindjárt másabb a film megközelítése.
A távol-keleti harcművészeti filmek belépődarabjainak és a kungfu láz elindítóinak egyike. Nem egy Akadémiára készült film, de mindenképpen megváltoztatta a filmezés történelmét.
A szürreális humorral rendelkező mesék egyik legelvetemültebbje. Debil módon vicces, és gyakorlatilag semmi értelme az egésznek, mert története egyáltalán nincs, de ennek az alkotásnak épp ez adja meg a bukéját, hogy a nevettetésen kivül más célt nem igazán szolgál.
Tipikus Bay-féle látványfilm tök egyszerű forgatókönyvvel és sekélyes karakterekkel. Néha-néha azért becsúszik egy poén, de kevés ahhoz, hogy eredetiséget adjon a filmnek.
Mára már teljesen megszokott látványfilm, aminek lehet, hogy pörgős és akciódús jelenetei vannak, de ahogy lemegy a stáblista az ember el is felejti, hogy mit nézett.
Az igényesebb szatírák közé tartozik, Sasha Baron szépen összerakott megint egy gusztustalanul őszinte és vicces filmet, ami, bár nem éri el a Borat eredetiségét, de akár többszöri újranézést követően is megnevetteti az embert. A körülötte lévő "hype"-ot , mondjuk, azért annyira nem értem, mert nem egy nagy klasszikus vígjáték, mint a Borat vagy akár a Macskajaj.
Akciódús, látványos sci-fi, de talán kicsit felejthető is.
Mint űreposz igazán jó film, de az Abrams által rendezett első két rész színvonalától már elmarad.
Kár volt a rendezést elvenni tőle és Justin Lin-re bízni.
Nem egy tipikus vígjáték, sőt én nem is sorolnám ebbe a kategóriába, inkább mondjuk úgy vannak poénos elemek is a filmben.
Inkább egy különös, kedves barátság története, amely során mindkét fél rengeteget tanul a másiktól. Egy öregúr aki minden körülmények között igyekszik talpon maradni és beilleszkedni az új világba és egy munkamániás főnök, akinek bőven elkél az útmutatás és az ösztönzés az élet apróságai terén.
A film maga is ösztönző azon a téren, hogy az ember soha ne hagyja el magát és keresse meg a helyét a világban.
A rengeteg folytatásra való tekintettel bizonyára sokan kedvelik ezeket a történeteket.
Szeretem a minimalista történeteket, de ez sehogy sem jött át, plusz a gyurmaanimáció megfejeli az egészet.
Egész egyszerűen idétlen, béna mindenestől.
Ha valakit ezzel megbántottam elnézését kérem, igyekeztem röviden és finoman kifejezni magam.
Biztos rengeteg munka van egy ilyen gyurmafilmben, de számomra olyan elsöprően béna az egész film, hogy pénzért sem lennék hajlandó újra belefogni.
Nem akarok senkit sem megbántani, de nem tudom elképzelni, hogy valakinek ez tetszhet.
Ma már az internetes vásárlás térhódításának hála sokat vesztett népszerűségéből, meglepődök, hogy még ma is megy. Valószínűleg az internet használatát nélkülöző nyugdíjasokat próbálják a vásárlásra erőszakolni a "hihetetlen", vissza nem térő akciókkal.
Ma már az általuk többszörös áron kínált közepes vagy gyengébb minőségű termékektől bárki tud jobbat és olcsóbbat venni a neten. Meglepő, de én is sokszor megnéztem és a mai napig sem tudom megmondani, hogy miért.
Élőszereplős mese A régi klasszikusokat már nem csak a Disney dolgozza fel, számolni kell ezentúl a kisebb költségvetésű adaptációkkal is.
A film mind látványban, mind történetben, mind logikában megmarad mesének és nem akar egy kicsivel sem több lenni ezáltal egy kedves, egyszerű gyerekfilm lett belőle.
Az egyetlen gyengesége pedig az, hogy német produkció és ez meg is látszik rajta különösen a kameraállásokkal és a közepesnél kicsit jobb CGI effektekkel, de annyira azért nem megy a produkció rovására, hogy ne lehessen élvezni.
Nagyon magával ragadó, kultikus sorozat. Való igaz, hogy a részek hasonló sémákra épülnek, de ezt hálistennek olyan változatosan csinálják és olyan hétköznapi mellékszálakat fűznek be, hogy az ember vagy nem veszi észre vagy nem is tartja lényegesnek. A sorozat egyediségét Hugh Laurie kivételes színészi játékának és annak a különös felállásnak köszönhetjük, hogy a betegek diagnosztizálását, olyan zseniálisan oldották meg, mintha egy bűntény részletes kinyomozása lenne.
SPOILERES ÍRÁS Minden idők legdebilebb szuperhős sztorija végre folytatódik és nem is szenvedtünk hiányt sem vérben, sem gyilkolásban, sem humorban, sem alpáriságban.
A film egy tömény másfél órás irónia, ami nem fél kiparodizálni semmit és senkit, saját magát is beleértve.
Eszméletlenül jól szórakoztam a filmen, de többszöri újranézést követően sem sikerült megbírkóznom több dologgal. Többek között a már-már túltolt X-Force "landolást", aminek voltak vicces pillanatai, de alapjába véve túlkapták a dolgot. A másik pedig a filmvégi búcsúzkodós jelenet, amikor már én is azt kívánom, hogy legyen vége. Értem én, hogy kiironizálja a drámát, ami alapesetben teljesen jó dolog, de itt már fárasztónak és kicsit kí... több»
Nem értem a film alulértékeltségét, tudom, hogy nem egy filmművészeti klasszikus, de úgy gondolom sokakra volt hatással és sok emberben hagyott kisebb nyomot. A tanár-diák viszonyokra épülő filmeknek nem a legkiválóbb darabja, ez is igaz, de nem gondolnám, hogy a gyengébbek közé tartozik. Nem akar szájbarágós lenni, nem akar minket is tanítani a film, de mégis átjön a mondanivalója. Michelle Pfeiffer jól átadja a szerepet, de néhol kicsit hiteltelennek éreztem, mint kőkemény nőszemélyt.
Gyerekkorom tele volt gagyibbnál gagyibb mesesorozatokkal és ez a mese azon kisgyermek műsorok közé tartozott, ami mindamellett, hogy ténylegesen gyerekeknek szól kivételesen nem volt béna. Aranyos, egyszerű és néha-néha tanulsággal is szolgált.
90 Új Scooby-Doo mozik (Scooby-Doo újabb kalandjai) (1972)