EZ az igazi vígjáték Ez is egy méltatlanul mellőzött vígjáték, az én részemről a mai napig kenterbe veri az amerikai vígjátékok nagyját, ami köszönhető egyedi stílusának, helyszíneinek, illetőleg gyermekek és felnőttek számára is érthető, értékelhető humorának, ahol nem az a vicces, ha valaki marihuánát szív, atomrészeg, kétes erkölcsű és csúnyán beszél. Forgatókönyve és rendezése nem kifejezetten kifinomult, de ez a film ténylegesen csak azért készült, hogy megnevettesse az embert és teszi ezt olyan egyszerűen és hamisíthatatlanul eredetien, hogy mindezek nem lehet a rovására írni.
Kicsit megkoptatta már az idő vasfoga, de még mindig jó film.
Hasonló sémára épül, mint a Szabadítsátok ki Willyt, de azért mégiscsak közvetlenebb élmény egy betanított gepárd a testközelben, mint egy kardszárnyú delfin a vízben.
Kellemes meglepetés Nagyon fura, így utólag belegondolni, hogy Mark Ruffalo és Brie Larson is szerepelt a filmben.
Egyébiránt egy igényesebb és élvezhető romantikus vígjáték, némi bájjal és ötletességel. Kisebb mondanivalót is felfedeztem a filmben, ami nem biztos, hogy szándékos, de nekem az jött le a film cselekményéből, mintha azt sugallná, hogy ne akarj menő lenni, ha nem is vagy az.
Nem az én világom, de jól elszórakoztam rajta.
Közepes romantikus vígjáték, némi ötletes alapkonfliktussal, de rengeteg sablonnal. Semmi extrát nem nyújt a film, teljesen felejthető, de nem nézhetetlen.
Csajkomédia igényesen A maga egyszerű, amerikai tinivígjáték kategóriájában a jobbak közé tartozik.
A film tele sablonokkal (menő csajok, új diák egy teljesen más vilagból, nyomi bandák, a legmenőbb csaj exére nyomulás, stb) és sablonkarakterekkel, de ezek olyan jól elvannak ültetve a filmben, hogy inkább előnyére válik, mint hátrányára.
Eredeti, vicces és aranyos családi vígjáték a Két Lotti c. regény modernizáltabb jellegű feldolgozása. Lindsay Lohan ennivalóan játszott. Az már más, hogy ezután milyen utat járt be a művésznő.
Hétvégi vígjáték Kellemes, sőt majdcsak parádés tinivígjáték.
A testcserés vígjátékokkal Dunát lehetett volna rekeszteni, de mind közül messze ez a film a legjobb.
Nagy kár ezért a lányért, igazán aranyos filmeket köszönhettünk neki (is).
Az ember, aki nem tudott ÉLNI Tipikisan egy olyan film, amit nem tud az ember hová rakni. Eleve már a címe is bizarr, az pedig, hogy ez ennek ellenére mégsem egy vígjáték pedig méginkább.
A film szerkezete sem szokványos, mivel a konkrét kivégzések is két különböző életszakaszhoz tartoznak, s ebből az előbbi személy kivégzése flashbackben történik, s ezek a múltbéli visszatekintések sem kronológiai sorrendben érkeznek.
A film cselekményének és lényegének lezárása után a film gyakorlatilag még ráhúz egy adagot, aminek egy része jól is jött és jobban elmélyíti a karaktert.
Érződik a filmen a próbálkozás, s bár mindenképpen egyedi és eredeti alkotás, de semmiképp sem maradandó.
Egyáltalán nem gyenge film, látszik rajta a mu... több»
A stílus maradt, a színvonal és a cselekmény valamivel lentébb esett, de nem annyival, hogy közepes filmmé váljon. A kisebb minőségbeli változás mellé legalább jöttek új karakterek is, akik közül a Lewitt által alakított szerencsejátékos tetszett a leginkább.
Külön pont a noir stílusú intim jelenetekért, mondhatni "művésziek" lettek.
Pókembernek igaza volt: Nem teljesen tudom hova tenni, mert próbál lázadni a film, tolja a Rock&Roll stílust, de közel sincs olyan lendületes és magával ragadó, mint a Grease. Sok benne az üresjárat és a felesleges duma, néha béna is egy-két jelenet, de hát valamivel ki kellett tölteni a játékidőt.
Amin nagyon meglepődtem és kellemes csalódást nyújtott az az, hogy Kevin Bacon hihetetlenül jó mozgáskultúrával és agilitással rendelkezett.
Nem egy fordulatos cselekményű mese, de azért rendelkezik némi eredetiséggel. Animáció terén első osztályú, viszont a karakterek nagyjából egytől egyig más mesék karaktereinek a sablonjai.
A sztori kiszámítható, a zenék nem rosszak és időtöltésnek sem rossz, mert szórakoztat.
Egyébiránt egy 3 csillagos értékelést kapna, de én vagyok az aki túlmisztifikálja, hiszen nem az én korosztályomnak készült, és semmilyen szinten sem szólít meg (mint pl. a Shrek), nem az a fajta mese, amiben minden korosztály megtalálja amit keres, inkább gyerekeknek való, de mint mondtam ez nem jelenti azt, hogy ne nyújtana kellemes szórakozást egy felnőttnek.
Nem rossz, de felejthető Szép látványvilággal rendelkező, nagyon sablonos, túl sokat és feleslegesen éneklő mese, amiben talán csak annyi eredetiség van, hogy papagájokról szól.
Nem rossz mese, de nem is lesz belőle a stúdió zászlóshajója és nem is véletlenül, mert közelében sincs az igazán jó animációs filmeknek.
Könnyed, családi hangulatú kaland Gyerekkorom filmje is lehetett volna, amennyiben gyerek lettem volna a film megjelenésekor. Természesetesen a bennem szunnyadó gyerek és a mélyebb tartalmakat kereső felnőtt is szórakozott a filmen. Kategóriájánál fogva nem is vártam el fordulatos cselekményt vagy Oscar-díjas alakításokat, mivel nem ezzel a céllal és nem ilyen elvárásokat támasztó közönség felé készült. S aminek készült azt is nyújtja, könnyed szórakozást és kikapcsolódást.
Ez egy egyszerű, de annál nagyszerűbb ötleten alapuló ízig-vérig családi kaland-vígjáték.
Azt hiszem jobb embert nem is választhattak volna az esetlen kisember szerepére, mint Ben Stillert.
Könnyű családi kaland-vígjáték Adott egy eredeti ötleten alapuló első rész, ami nem robbantott kasszát ugyan, de nagyon ötletes és magával ragadó.
Egyértelmű, hogy ezt már másodjára nem lehet ugyanilyen szinten eljátszani, és az is egyértelmű, hogy mégis lesz folytatása.
A film beleesett a bőrlehúzós folytatások hibájába, de mégsem lett rossz vagy esetleg nagyon idegen az eredetitől.
Úgy gondolom, hogy kaptunk egy könnyű, kalandos családi filmet, ami elszórakoztatja az embert, de igazi filmélményt nem biztos, hogy hagy maga után.
Túlnőttünk magunkon, de nem áll (teljesen) jól A nagy gyerekek meséje folytatódik, ám sajnos, ahogyan az lenni szokott egy ötletes film folytatásaként, gyengébb is lett, mint az első vagy a második rész. Kicsit több akar lenni folytatásként, de a kevesebb néha több elv talán a legjobb kifejezés rá.
Mindezek mellett nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne élvezzem a filmet, mert ebben tökéletes, hogy kikapcsolt aggyal szórakoztasson, de igazság szerint, amint vége van úgy törlődik a film élménye is.
Egyáltalán nem rossz, ne essen félreértés, egy másik film másik hozzászólását idézve "könnyed limonádé film". Se több, de kevesebb.
Szürreálisnak szürreális, viccesnek pedig vicces, de sajnos nem eléggé.
Mindig is kicsit fárasztó mesének gondoltam, s ez mára sem változott semmit, különösen nem pozitív irányba.
A jobb shounen/fantasy animék kategóriájába tartozik, de úgy gondolom az olyan jellegű mélység és karakterfejlődés hiányzik belőle, ami kiemelné ebből a kategóriából.
Félreértés ne essék ez nem egy felejthető darab, csak úgy gondolom, hogy lehetett még volna dolgozni rajta.
A legegyedibb karakterekkel, karakterfejlődésekkel és cselekménnyel rendelkező shounen anime. A megszokott shounen stílustól eltérően mindig máshogy alakul a cselekmény, mint (pl. egy Dragon Ballban mindig Goku győzi le az ellenséget, vagy az ellenség eredendően gonosz).
Mindamellett, hogy fordulatos meglepően szép grafikával rendelkezik.
Remélem egyszer megérem ennek az igényes animének a folytatását.
Azon jellegű mesék közé sorolnám, amik minden olyan jellegű dolgot mellőznek, ami negatív hatást gyakorolhatna egy gyermekre és inkább a tanító jellegű szórakoztatást tűzte ki maga elé.
82 Jenki Zulu (1993)
Ez is egy méltatlanul mellőzött vígjáték, az én részemről a mai napig kenterbe veri az amerikai vígjátékok nagyját, ami köszönhető egyedi stílusának, helyszíneinek, illetőleg gyermekek és felnőttek számára is érthető, értékelhető humorának, ahol nem az a vicces, ha valaki marihuánát szív, atomrészeg, kétes erkölcsű és csúnyán beszél. Forgatókönyve és rendezése nem kifejezetten kifinomult, de ez a film ténylegesen csak azért készült, hogy megnevettesse az embert és teszi ezt olyan egyszerűen és hamisíthatatlanul eredetien, hogy mindezek nem lehet a rovására írni.