Fekete Gandalf

Felejtős...
Az hagyján, hogy továbbképzelik a regényt, de legalább beleillene a történet stílusába és legalább egy kicsit hűen visszaadná azt. Az meg, hogy ez egy természetben játszódó állatregény egyáltalán nem derül ki a pocsék kameraállások miatt.

Szexelvonó túra/kúra (spoiler alert)
Igazán mély, lassú folyamú dráma, ami egy életét tönkretett fiatal lány zarándoklását mutatja. Az embert próbáló feladata során flashback-ek formájában visszatekinthetünk a szereplő előéletére. Maga Cheryl karaktere meglehetősen őszintén van felvázolva, minden negatív jellemvonása bemutatásra kerül, ami ellenszenvessé, de reálisabb és mélyebb karakterré teszi. Az élete igazi hanyatlása édesanyja halálát követően veszi kezdetét, s itt nekem is ellenszenvessé vagy inkább taszítóvá vált Cheryl, aki a gyászból a nimfomániába menekül. Gyakorlatilag minden útjába kerülő férfival intim kapcsolatba kerül, (majd hazamegy a férjéhez), drogos lesz és lelép egy heroinfüggővel, majd terhes lesz valakitő... több»

Gyerekkorunk kalandorai
90-es évek és 2000-es évekbeli kalandfilmsorozatok talán egyetlen kézzelfogható minőségű darabja. A mai sorozatok mellett már nincs olyan hatása, de azért vegyük figyelembe az akkori tv-s minőséget, ma valószínűleg eltűnne a süllyesztőbe vagy kaszát kapna. Csodálkozom, hogy nem kapott még reboot-ot, de valószínű, hogy bukó lenne. A sorozat annyira összefort a szereplőkkel, hogy új színészekkel valami teljesen mást adna vissza, teljesen más hangulatban.

Csapás a múltra
Maga a film is egy csapás a múltra, azaz az előző részre. Nem tartom viccesnek, túl eredetinek sem, tekintve, hogy a civilizációba toppanó bennszülött szerepe már akkor elcsépelt alapötlet volt, s akkor sem lett teljes siker.

Lehet-e mesterséges az, ami születik ?
Már a legelején is morális kérdéseket vet fel, de olyan formákban, amilyenre egyáltalán nem számítottam. Alapkonfliktusa, hogy egy új típusú replikáns ered egy természetes úton született replikáns nyomába. De felvetül benne az, ami bennem is: ha született, akkor van lelke, mivel nem célzottan tákolták össze mesterséges körülmények között. Külön kiemelendő "K" párkapcsolati légkört imitáló élete. A holografikus felesége már az elején megadja a film egyik morális konfliktusát, mielőtt az elkezdődne. Valóságosnak látszó, de mégis hamis érzelmeket látunk a hologramtól és a replikánstól is. Már itt elmosódik a mesterséges és a természetes értelem közötti határvonal. Harrison Ford pedig hál'istenn... több»

Az utolsó törzsfőnökök útja
Történelmileg pontos, érdekes és legfőképpen nem hatásvadász. A western műfaj helyett, úgy gondolom találóbb a dokumentumfilm, mivel annyira tényszerű és reális. A film a sziúk Little Big Horn-i győzelme után veszi fel a fonalat és követi az azóta legendává lett híres indiánok életútját. Nem negatívum, de megemlíteném, hogy, aki nem ismeri legalább egy kicsit is a történelm háttért az lehet, hogy el fog veszni a részletekben, így mielőtt nekifutunk egy néhány perces ismeretszerzés nem árthat.

Hatalmas kapufa
Nekem több dolog is hiányzik belőle, például a tartalom vagy a mélység. Ezek hiányában egy tök átlagos amerikai látványfilmet kaptunk, sablonos szereplőkkel, súlytalan főgonosszal és kötelező, erőltetett világmegmentéssel. Számomra teljes mértékben felejthető film, kiváncsiságom kielégítése céljából megtekintettem, de szinte biztos, hogy második alkalom nem lesz. A filmet az anyagi bukástól maga Venom kultusza és ismertsége mentette meg, ugyanis önmagában nem hinném, hogy sokan váltottak volna rá jegyet. Jóindulattal közepes.

Szeretem a dél-afrikai vígjátékokat, mégpedig azért, mert úgy nevettetnek meg, hogy senki sem beszél csúnyán és senki nem drogozik benne. Ha egy film vicces akar lenni, akkor lehet vicces így is. Nem egy remekmű ez tény, de amiért elkészült (hogy nevettessen), abban hibátlan, mert akárhányszor nézem mindig szakadok rajta.

EZ az igazi vígjáték
Ez is egy méltatlanul mellőzött vígjáték, az én részemről a mai napig kenterbe veri az amerikai vígjátékok nagyját, ami köszönhető egyedi stílusának, helyszíneinek, illetőleg gyermekek és felnőttek számára is érthető, értékelhető humorának, ahol nem az a vicces, ha valaki marihuánát szív, atomrészeg, kétes erkölcsű és csúnyán beszél. Forgatókönyve és rendezése nem kifejezetten kifinomult, de ez a film ténylegesen csak azért készült, hogy megnevettesse az embert és teszi ezt olyan egyszerűen és hamisíthatatlanul eredetien, hogy mindezek nem lehet a rovására írni.

Kicsit megkoptatta már az idő vasfoga, de még mindig jó film. Hasonló sémára épül, mint a Szabadítsátok ki Willyt, de azért mégiscsak közvetlenebb élmény egy betanított gepárd a testközelben, mint egy kardszárnyú delfin a vízben.

Kellemes meglepetés
Nagyon fura, így utólag belegondolni, hogy Mark Ruffalo és Brie Larson is szerepelt a filmben. Egyébiránt egy igényesebb és élvezhető romantikus vígjáték, némi bájjal és ötletességel. Kisebb mondanivalót is felfedeztem a filmben, ami nem biztos, hogy szándékos, de nekem az jött le a film cselekményéből, mintha azt sugallná, hogy ne akarj menő lenni, ha nem is vagy az. Nem az én világom, de jól elszórakoztam rajta.

Közepes romantikus vígjáték, némi ötletes alapkonfliktussal, de rengeteg sablonnal. Semmi extrát nem nyújt a film, teljesen felejthető, de nem nézhetetlen.

Csajkomédia igényesen
A maga egyszerű, amerikai tinivígjáték kategóriájában a jobbak közé tartozik. A film tele sablonokkal (menő csajok, új diák egy teljesen más vilagból, nyomi bandák, a legmenőbb csaj exére nyomulás, stb) és sablonkarakterekkel, de ezek olyan jól elvannak ültetve a filmben, hogy inkább előnyére válik, mint hátrányára.

Eredeti, vicces és aranyos családi vígjáték a Két Lotti c. regény modernizáltabb jellegű feldolgozása. Lindsay Lohan ennivalóan játszott. Az már más, hogy ezután milyen utat járt be a művésznő.

Hétvégi vígjáték
Kellemes, sőt majdcsak parádés tinivígjáték. A testcserés vígjátékokkal Dunát lehetett volna rekeszteni, de mind közül messze ez a film a legjobb. Nagy kár ezért a lányért, igazán aranyos filmeket köszönhettünk neki (is).

Az ember, aki nem tudott ÉLNI
Tipikisan egy olyan film, amit nem tud az ember hová rakni. Eleve már a címe is bizarr, az pedig, hogy ez ennek ellenére mégsem egy vígjáték pedig méginkább. A film szerkezete sem szokványos, mivel a konkrét kivégzések is két különböző életszakaszhoz tartoznak, s ebből az előbbi személy kivégzése flashbackben történik, s ezek a múltbéli visszatekintések sem kronológiai sorrendben érkeznek. A film cselekményének és lényegének lezárása után a film gyakorlatilag még ráhúz egy adagot, aminek egy része jól is jött és jobban elmélyíti a karaktert. Érződik a filmen a próbálkozás, s bár mindenképpen egyedi és eredeti alkotás, de semmiképp sem maradandó. Egyáltalán nem gyenge film, látszik rajta a mu... több»

A stílus maradt, a színvonal és a cselekmény valamivel lentébb esett, de nem annyival, hogy közepes filmmé váljon. A kisebb minőségbeli változás mellé legalább jöttek új karakterek is, akik közül a Lewitt által alakított szerencsejátékos tetszett a leginkább. Külön pont a noir stílusú intim jelenetekért, mondhatni "művésziek" lettek.

Pókembernek igaza volt:
Nem teljesen tudom hova tenni, mert próbál lázadni a film, tolja a Rock&Roll stílust, de közel sincs olyan lendületes és magával ragadó, mint a Grease. Sok benne az üresjárat és a felesleges duma, néha béna is egy-két jelenet, de hát valamivel ki kellett tölteni a játékidőt. Amin nagyon meglepődtem és kellemes csalódást nyújtott az az, hogy Kevin Bacon hihetetlenül jó mozgáskultúrával és agilitással rendelkezett.

Nem egy fordulatos cselekményű mese, de azért rendelkezik némi eredetiséggel. Animáció terén első osztályú, viszont a karakterek nagyjából egytől egyig más mesék karaktereinek a sablonjai. A sztori kiszámítható, a zenék nem rosszak és időtöltésnek sem rossz, mert szórakoztat. Egyébiránt egy 3 csillagos értékelést kapna, de én vagyok az aki túlmisztifikálja, hiszen nem az én korosztályomnak készült, és semmilyen szinten sem szólít meg (mint pl. a Shrek), nem az a fajta mese, amiben minden korosztály megtalálja amit keres, inkább gyerekeknek való, de mint mondtam ez nem jelenti azt, hogy ne nyújtana kellemes szórakozást egy felnőttnek.

Nem rossz, de felejthető
Szép látványvilággal rendelkező, nagyon sablonos, túl sokat és feleslegesen éneklő mese, amiben talán csak annyi eredetiség van, hogy papagájokról szól. Nem rossz mese, de nem is lesz belőle a stúdió zászlóshajója és nem is véletlenül, mert közelében sincs az igazán jó animációs filmeknek.