Rossz, de sikeres Szinte minden nagyobb sikerű animációs film eljut a sorozatgyártásig, amit általában egy viccesebb mellékszereplő köré építenek (pl. Timon és Pumba, Madagaszkár pingvinjei). Ezek nagyrésze majdcsak minden esetben alulmúlja a mozifilmet, mivel egy kisebb költségvetésű spin-offról beszélünk. A helyzet itt is változatlan, mind grafika, mind fantázia terén jelentősen elmarad, mondhatni a béka s*gge alatt a szintje minden tekintetben. Nagyon gagyi, az egyetlen ami megfogja a gyerekeket, az az, hogy a Verdákhoz kapcsolják, s ez nagyon jól megy, mert valóban nézik a gyerekek, akiket bármikor meg lehet szédíteni egy beszélő autókat (különösen Villám McQueen barátját) szerepeltető mesében.
Ezért nagy... több»
A filmezés legalja A film (vagy micsoda), ami a Dragon Ball univerzumához mérten és attól elhatárolva, elvonatkoztatva önálló filmként is egy nézhetetlen katyvasz.
A szándékosan rossz, Zs kategóriás filmek is elbújhatnak egy ilyen kritikán aluli összkép mögött. Voltak már talán (!) rosszabb filmek is, amikkel összeakadtam, de ez egyáltalán nem javít a helyzetén. Senkinek sem tudnám ajánlani, időpocsékolás az egész.
Látványos vígjáték Nem szoktam felpontozni az ilyen komolytalan sci-fiket, de nem tudnám ebbe a kategóriába sorolni, ugyanis ez egyértelműen vígjáték egy kis áltudománnyal megtoldva. Minden bugyutasága ellenére nagyon szórakoztató, teljes egészében élvezhető komédia.
Ha valóban komoly filmet készítettek volna belőle, mint az eredetileg is tervezték valószínűleg pont ez a komolyabb hangvétel vitte volna el az egészet negatív irányba. Szerencsére "átkonvertálták" egy látványelemekben bővelkedő vígjátékká, s ezáltal egy egyedi stílusú mozit láthattunk.
Pàrbajra fel! Azáltal, hogy konkrétan kártyajáték volt a témája és a párbajok is logikusan voltak összeállítva egy maradandó animét sikerült elhozni, ami a kártyáival hamar meghódította a világot és az anime végét követően is sokáig népszerű maradt, akárcsak az alkotás alapjául szolgáló kártyajáték. Nem elhanyagolható, hogy ez a széria a franchise egyetlen ténylegesen értékelhető darabja.
Sokszor láttuk Ismert sablonra épül, miszerint mindenki legyen olyan, mint amilyen szeretne és hagyja maga mögött azt amire rendeltetett. Nincs is ezzel semmi baj, de már annyiszor láttuk, hogy szóljon ez tibeti masztiffról vagy éppen viadorbikáról, gyakorlatilag az egyedi környezet sem ad túl sok eredetiséget. Egyáltalán nem rossz film, de semmi eredetit vagy maradandót sem tud felmutatni.
Liberalitás mindenhol Tipikusan az a mese, ami arról szól, hogy mindenki merjen más lenni, mint aminek rendeltetett és kövesse ezt a hozzáállást. (Ilyet is láttunk már: Rock Csont, a Zootropolis rendőrnyuszija, stb) A karakterek ismerősek lehetnek, mivel minden átlagos animációs filmben ezek az alapkarakterek fellelhetőek. Ezzel egyetemben a cselekmény is kissé sablonos, főleg onnan, mikortól a domesztikált viadorbikát visszavezeti a sorsa a küzdőtérre, nem ilyen körülmények között, de ez is megtörtént már. Egyébként érdekes kis animációs film, de semmi extrát vagy maradandót nem tudott nyújtani. Kicsit hiányzik az eredetiség, s itt nem magára a viadorok világára gondolok (talán az egyetlen eredetiségre hajazó mo... több»
Ennél a folytatásnál már csak a Dragon Ball GT rosszabb. Önmagában is egy gyenge, vérszegény darab, ha nem a legendás első széria utódja lenne, talán sosem kerül szinkronizálásra sem.
Ha negyedrészt annyira jó eredettörténete és karakterei lennének, mint az eredetinek, akkor nem ragadt volna meg egy Michael Bay stílusú, felejthető látványfilm talaján.
De komolyan...azon kívül, hogy jó benne a CGI van még bármi említésre méltó?
A barátságos és közkedvelt Nálam ez egy olyan klasszikus rajzfilm, ami bemutathatta és megismertette velem magát a Pókembert és az ellenfeleit, mellette a karakterek motivációit és indítékait. Egy ilyen lineáris sztorival rendelkező sorozat gyakorlatilag a földbe döngölte a magyar adókon hétvégente sugározott, sztorival és fantáziával csak korlátozottan rendelkező mesék legnagyobb részét.
Mondhatni kész felüdülés volt az akkori rajzfilm felhozatal mellett, talán csak az animék érték el ezt a szórakoztatási szintet, mint Pókember.
A mozizás Hajnalcsillaga Az előző hozzászólók már annyira felmagasztalták, hogy jómagam már írni sem tudok mit.
Annyi bizonyos, hogy a filmezés gyökere Meliés mestertől ered és ez az ő legismertebb, legnépszerűbb filmje, tehát a filmművészet alapköve, ami értelmet adott a mozgókép világának és útjára indította magát a filmet és a mozizás intézményét.
Twilight Piroskával Tipikusan "szépség és szörny" fantasy tiniszerelem sémára épül, akárcsak a Twilight. Meg is marad ugyanazon a szinten, tekintve, hogy unalmas, lélektelen és összecsapott hatásvadász darab, ami igyekezett meglovagolni az Alkonyat hypevonatot, de még az sem sikerült. Ha Bellának lehet vámpír és farkas pasija, akkor Piroskának ne legyen farkasember a szeretője?
Felsős tinilányoknak, akik vámpírpalikról álmodoznak talán tetszhet, de nagyjából itt meg is torpan a színvonala.
Felejtős... Az hagyján, hogy továbbképzelik a regényt, de legalább beleillene a történet stílusába és legalább egy kicsit hűen visszaadná azt.
Az meg, hogy ez egy természetben játszódó állatregény egyáltalán nem derül ki a pocsék kameraállások miatt.
Szexelvonó túra/kúra (spoiler alert) Igazán mély, lassú folyamú dráma, ami egy életét tönkretett fiatal lány zarándoklását mutatja.
Az embert próbáló feladata során flashback-ek formájában visszatekinthetünk a szereplő előéletére.
Maga Cheryl karaktere meglehetősen őszintén van felvázolva, minden negatív jellemvonása bemutatásra kerül, ami ellenszenvessé, de reálisabb és mélyebb karakterré teszi.
Az élete igazi hanyatlása édesanyja halálát követően veszi kezdetét, s itt nekem is ellenszenvessé vagy inkább taszítóvá vált Cheryl, aki a gyászból a nimfomániába menekül. Gyakorlatilag minden útjába kerülő férfival intim kapcsolatba kerül, (majd hazamegy a férjéhez), drogos lesz és lelép egy heroinfüggővel, majd terhes lesz valakitő... több»
Gyerekkorunk kalandorai 90-es évek és 2000-es évekbeli kalandfilmsorozatok talán egyetlen kézzelfogható minőségű darabja.
A mai sorozatok mellett már nincs olyan hatása, de azért vegyük figyelembe az akkori tv-s minőséget, ma valószínűleg eltűnne a süllyesztőbe vagy kaszát kapna. Csodálkozom, hogy nem kapott még reboot-ot, de valószínű, hogy bukó lenne. A sorozat annyira összefort a szereplőkkel, hogy új színészekkel valami teljesen mást adna vissza, teljesen más hangulatban.
Csapás a múltra Maga a film is egy csapás a múltra, azaz az előző részre. Nem tartom viccesnek, túl eredetinek sem, tekintve, hogy a civilizációba toppanó bennszülött szerepe már akkor elcsépelt alapötlet volt, s akkor sem lett teljes siker.
Lehet-e mesterséges az, ami születik ? Már a legelején is morális kérdéseket vet fel, de olyan formákban, amilyenre egyáltalán nem számítottam. Alapkonfliktusa, hogy egy új típusú replikáns ered egy természetes úton született replikáns nyomába. De felvetül benne az, ami bennem is: ha született, akkor van lelke, mivel nem célzottan tákolták össze mesterséges körülmények között.
Külön kiemelendő "K" párkapcsolati légkört imitáló élete. A holografikus felesége már az elején megadja a film egyik morális konfliktusát, mielőtt az elkezdődne. Valóságosnak látszó, de mégis hamis érzelmeket látunk a hologramtól és a replikánstól is. Már itt elmosódik a mesterséges és a természetes értelem közötti határvonal. Harrison Ford pedig hál'istenn... több»
Az utolsó törzsfőnökök útja Történelmileg pontos, érdekes és legfőképpen nem hatásvadász.
A western műfaj helyett, úgy gondolom találóbb a dokumentumfilm, mivel annyira tényszerű és reális.
A film a sziúk Little Big Horn-i győzelme után veszi fel a fonalat és követi az azóta legendává lett híres indiánok életútját.
Nem negatívum, de megemlíteném, hogy, aki nem ismeri legalább egy kicsit is a történelm háttért az lehet, hogy el fog veszni a részletekben, így mielőtt nekifutunk egy néhány perces ismeretszerzés nem árthat.
Hatalmas kapufa Nekem több dolog is hiányzik belőle, például a tartalom vagy a mélység. Ezek hiányában egy tök átlagos amerikai látványfilmet kaptunk, sablonos szereplőkkel, súlytalan főgonosszal és kötelező, erőltetett világmegmentéssel. Számomra teljes mértékben felejthető film, kiváncsiságom kielégítése céljából megtekintettem, de szinte biztos, hogy második alkalom nem lesz. A filmet az anyagi bukástól maga Venom kultusza és ismertsége mentette meg, ugyanis önmagában nem hinném, hogy sokan váltottak volna rá jegyet. Jóindulattal közepes.
Szeretem a dél-afrikai vígjátékokat, mégpedig azért, mert úgy nevettetnek meg, hogy senki sem beszél csúnyán és senki nem drogozik benne. Ha egy film vicces akar lenni, akkor lehet vicces így is.
Nem egy remekmű ez tény, de amiért elkészült (hogy nevettessen), abban hibátlan, mert akárhányszor nézem mindig szakadok rajta.
90 Szárnyas fejvadász (1982)