Ez már sok...(vagy inkább túl kevés?) Robert Rodrigurez az igényes köntösbe bújtatott trash-filmek igazi királya, de a műfaj már nagyon idejét múlt. A 90-es évek és a 2000-es évek eleji felhozatalba még elfért volna, de mára "kiment a divatból" és valljuk be nem is megy neki olyan jól.
A Machete gyilkol már idétlenül nevetségesnek hat, tudjuk valami hasonló bizarr végeredmény volt a rendező célja, de ennek ellenére sem tudott ezen túlnőni. Talán egy Tarantino forgatókönyvvel erősebb lehetne az összkép.
Kapufa. Olyan jól indult ez a film, érdekesen közelítette meg a témát, komoly morális problémákat vetett fel és ezáltal komoly filmet vártam. Sok film eljátszott már a kicsinyítés gondolatával, de nem ilyen módon, egy érdekes filmként kezdődött. De aztán az egész belefulladt önmagába, semmitmondó és unalmas film lett belőle, pedig benne volt a potenciál. Egy komolyabb forgatókönyvvel és rendezéssel jó film válhatott volna belőle. A jelenlegi állapotában azonban nagyon gyenge a végeredmény.
Szerettem volna ezt a szekrényt! A 90-es évek tele volt gagyibbnál gagyibb gyerek-ifjúsági filmekkel, amikben általában olyan tárgyak vagy állatok szerepeltek, amire minden gyerek vágyott, de sosem kaphatott meg (pl. dinkaszauruszok, chipkatonák, beszélő állatok, stb) és ez sokat dobott a film nézettségén. Úgy gondolom, hogy ebből a gyengébb felhozatalú "kategóriából" az Indián a szekrényben a jobbak közé tartozott. Nem kellően kalandos, de egy gyerek számára szépen bemutatja, hogy ne legyenek előítéletesek addig, míg meg nem ismerik a másikat. Röviden ez egy tanulságos, közepes minőségű gyerekfilm a 90-es évekből.
Több ilyet! Jópofa, élettel teli és ötletes rövidfilm, ami érdemben is hozzáad a Toy Story világához.
Ebben a néhány percében is több "kakaó" van, mint a legtöbb egészestés, túlértékelt animációs filmben.
Nem minden kutyás film nyerő Első körben hiányoltam belőle azt ami megfog benne egy gyermeket.
Második körben az elsőből értelemszerűen kiindulva hiányoltam azt ami egy felnőttet megfoghatna.
Harmadik körben pedig az elkényeztetett, gazdag piperkőc utcára kerülése és ezáltal kialakuló pozitív jellemfejlődése is egy több évtizedes sablon már.
Egyszóval amellett, hogy nem egy nagy eresztés, még sablonos is.
Ragnarök in Black A Thor és Valkűr duó olyan dinamikusra és összehangoltra sikeredett a Thor harmadik részében, hogy gyakorlatilag a két karaktert átöltöztették fekete ruhába, aztán egy gyenge sztorival és egy közepes rendezéssel, némi látványeffekttel lett belőle egy könnyen felejthető, sablonos, látványos nem túl jó film.
Úgy látszik már tényleg mindegy mi megy a mozikban, mert minden meglehet lovagolni.
Ennek a filmnek gyakorlatilag a MIB franchise lett az áldozata és ehhez asszisztáltak a Thor 3 karakterei (nem színészei!).
Szeretem az angol humort, de ilyen vontatott, unalmas és véletlenül sem vicces zsaruvígjátékot még nem láttam. Nagy kínnal végig szenvedtem, de csak mert az adott időszakban más filmem nem volt a tárhelyemen.
Gyerekkorom egyik emlékezetes filmje, ami egy cselekményt figyelmen kívül hagyó gyermek esetében értékelhető összképet alakított ki, amely csak és kizárólag a dinoszaurusz bébik javára írható és a film itt meg is áll, mert ennél többet már nem tud felmutatni semmilyen szempontból.
Rossz, de sikeres Szinte minden nagyobb sikerű animációs film eljut a sorozatgyártásig, amit általában egy viccesebb mellékszereplő köré építenek (pl. Timon és Pumba, Madagaszkár pingvinjei). Ezek nagyrésze majdcsak minden esetben alulmúlja a mozifilmet, mivel egy kisebb költségvetésű spin-offról beszélünk. A helyzet itt is változatlan, mind grafika, mind fantázia terén jelentősen elmarad, mondhatni a béka s*gge alatt a szintje minden tekintetben. Nagyon gagyi, az egyetlen ami megfogja a gyerekeket, az az, hogy a Verdákhoz kapcsolják, s ez nagyon jól megy, mert valóban nézik a gyerekek, akiket bármikor meg lehet szédíteni egy beszélő autókat (különösen Villám McQueen barátját) szerepeltető mesében.
Ezért nagy... több»
A filmezés legalja A film (vagy micsoda), ami a Dragon Ball univerzumához mérten és attól elhatárolva, elvonatkoztatva önálló filmként is egy nézhetetlen katyvasz.
A szándékosan rossz, Zs kategóriás filmek is elbújhatnak egy ilyen kritikán aluli összkép mögött. Voltak már talán (!) rosszabb filmek is, amikkel összeakadtam, de ez egyáltalán nem javít a helyzetén. Senkinek sem tudnám ajánlani, időpocsékolás az egész.
Látványos vígjáték Nem szoktam felpontozni az ilyen komolytalan sci-fiket, de nem tudnám ebbe a kategóriába sorolni, ugyanis ez egyértelműen vígjáték egy kis áltudománnyal megtoldva. Minden bugyutasága ellenére nagyon szórakoztató, teljes egészében élvezhető komédia.
Ha valóban komoly filmet készítettek volna belőle, mint az eredetileg is tervezték valószínűleg pont ez a komolyabb hangvétel vitte volna el az egészet negatív irányba. Szerencsére "átkonvertálták" egy látványelemekben bővelkedő vígjátékká, s ezáltal egy egyedi stílusú mozit láthattunk.
Pàrbajra fel! Azáltal, hogy konkrétan kártyajáték volt a témája és a párbajok is logikusan voltak összeállítva egy maradandó animét sikerült elhozni, ami a kártyáival hamar meghódította a világot és az anime végét követően is sokáig népszerű maradt, akárcsak az alkotás alapjául szolgáló kártyajáték. Nem elhanyagolható, hogy ez a széria a franchise egyetlen ténylegesen értékelhető darabja.
Sokszor láttuk Ismert sablonra épül, miszerint mindenki legyen olyan, mint amilyen szeretne és hagyja maga mögött azt amire rendeltetett. Nincs is ezzel semmi baj, de már annyiszor láttuk, hogy szóljon ez tibeti masztiffról vagy éppen viadorbikáról, gyakorlatilag az egyedi környezet sem ad túl sok eredetiséget. Egyáltalán nem rossz film, de semmi eredetit vagy maradandót sem tud felmutatni.
Liberalitás mindenhol Tipikusan az a mese, ami arról szól, hogy mindenki merjen más lenni, mint aminek rendeltetett és kövesse ezt a hozzáállást. (Ilyet is láttunk már: Rock Csont, a Zootropolis rendőrnyuszija, stb) A karakterek ismerősek lehetnek, mivel minden átlagos animációs filmben ezek az alapkarakterek fellelhetőek. Ezzel egyetemben a cselekmény is kissé sablonos, főleg onnan, mikortól a domesztikált viadorbikát visszavezeti a sorsa a küzdőtérre, nem ilyen körülmények között, de ez is megtörtént már. Egyébként érdekes kis animációs film, de semmi extrát vagy maradandót nem tudott nyújtani. Kicsit hiányzik az eredetiség, s itt nem magára a viadorok világára gondolok (talán az egyetlen eredetiségre hajazó mo... több»
Ennél a folytatásnál már csak a Dragon Ball GT rosszabb. Önmagában is egy gyenge, vérszegény darab, ha nem a legendás első széria utódja lenne, talán sosem kerül szinkronizálásra sem.
Ha negyedrészt annyira jó eredettörténete és karakterei lennének, mint az eredetinek, akkor nem ragadt volna meg egy Michael Bay stílusú, felejthető látványfilm talaján.
De komolyan...azon kívül, hogy jó benne a CGI van még bármi említésre méltó?
A barátságos és közkedvelt Nálam ez egy olyan klasszikus rajzfilm, ami bemutathatta és megismertette velem magát a Pókembert és az ellenfeleit, mellette a karakterek motivációit és indítékait. Egy ilyen lineáris sztorival rendelkező sorozat gyakorlatilag a földbe döngölte a magyar adókon hétvégente sugározott, sztorival és fantáziával csak korlátozottan rendelkező mesék legnagyobb részét.
Mondhatni kész felüdülés volt az akkori rajzfilm felhozatal mellett, talán csak az animék érték el ezt a szórakoztatási szintet, mint Pókember.
A mozizás Hajnalcsillaga Az előző hozzászólók már annyira felmagasztalták, hogy jómagam már írni sem tudok mit.
Annyi bizonyos, hogy a filmezés gyökere Meliés mestertől ered és ez az ő legismertebb, legnépszerűbb filmje, tehát a filmművészet alapköve, ami értelmet adott a mozgókép világának és útjára indította magát a filmet és a mozizás intézményét.
Twilight Piroskával Tipikusan "szépség és szörny" fantasy tiniszerelem sémára épül, akárcsak a Twilight. Meg is marad ugyanazon a szinten, tekintve, hogy unalmas, lélektelen és összecsapott hatásvadász darab, ami igyekezett meglovagolni az Alkonyat hypevonatot, de még az sem sikerült. Ha Bellának lehet vámpír és farkas pasija, akkor Piroskának ne legyen farkasember a szeretője?
Felsős tinilányoknak, akik vámpírpalikról álmodoznak talán tetszhet, de nagyjából itt meg is torpan a színvonala.
57 Machete gyilkol (2013)
Robert Rodrigurez az igényes köntösbe bújtatott trash-filmek igazi királya, de a műfaj már nagyon idejét múlt. A 90-es évek és a 2000-es évek eleji felhozatalba még elfért volna, de mára "kiment a divatból" és valljuk be nem is megy neki olyan jól. A Machete gyilkol már idétlenül nevetségesnek hat, tudjuk valami hasonló bizarr végeredmény volt a rendező célja, de ennek ellenére sem tudott ezen túlnőni. Talán egy Tarantino forgatókönyvvel erősebb lehetne az összkép.