Újranézés után: még mindig egy jól sikerült film, ami még Sono-mércével is over-the-top, amit itt most negatívumnak is lehet tekinteni. Hogyha néhány ponton visszafogta volna magát, akkor még egy mestermű is kisülhetett volna az alapötletből. :/
A kilencvenes évek talán legfontosabb animéje, ami amellett, hogy tökéletesen lezárja minden idők egyik legkorszakalkotóbb sorozatát, a Neon Genesis Evangeliont, valószínűleg a legexperimentálisabb, legelvontabb film, amit a mainstream animeipar kitermelt magából; a film második felének pszichedelikus-szürreális apokaliptikus víziójának Holdon átívelő vérsugárral, homlokon kinyíló vaginában lévő harmadik szemmel, epileptikusan villogó képmontázzsal, élőszereplős bevágásokkal, önmagukat szíven döfő kreált angyalokkal, kabbalisztikus szimbólumokkal elmesélt, amúgy kifejezetten költői pszichológiai horrorja még David Lynch Radírfejét is kellemes Disney-giccsé változtatja a szemünkben.
98 Suttogások, sikolyok (1972)