Hát rég láttam ennyire vacak filmet. Watts rohangál ide-oda és telefonálgat, ezzel kitölti a film 3/4 részét. Idegesitő végig a lihegés, nyavajgás, hiszti, meg egyebek. Miután a suliból megmondták azonnal menjen oda, ez még haza sem megy az autójáért, inkább tovább rohangál az erdőben, néha visszajut a főutra, majd megint berohan a semmibe s közli: jaj eltévedtem. Egy jó nagy s*ggberúgást érdemelne az iró ezért az idétlen vacakért.
Andy McDowell pocsék szinészi játékot nyujtott, de a többiek jót. Lehetett volna helyszinben, a történet és elbeszélésben is. Vártam valami szökést, estleg üldözést, de nem történt, kár. A párbeszédek nem voltak egetverően feszültek. Sajnos, a sok szöveg kevés cselekmény miatt kicsit unalmassá vált. Végül is a film kép, persze ha valaki látta a Macskát a forró bádogtetőnt, nem unatkozik a párbeszédtől. De ez nem társadalmi dráma, hanem egy egyszerű vallatós film.
Momoa átlagos neandervölgyi, felkapott Hawaii kisebbség. A kisebbségnek meg nem kell tudni semmit, még szinésznek sem kell lenni, mert annak Momoa alkalmatlan. Egy ilyen történetben ami a B-kategória alja, simán elmegy. A történet: itt vagyok én Momoa, aki eldádáz mindenkit. Ennél egy fikarcnyival sem több. Az operatőr jó munkát végzett, jobbat érdemelne.
Jean-Claude Van Damme-ra hajaz a főhős. Sokat nem lehet mondani a filmről. Nagyon B-kategóriás. Ez a Van Damme nem egy szinészi tehetség, dijbirkózó környezetből jött, nem a szinészi tehetsége miatt választották. A téma sablonos, elcsépelt, inkább unalmas. Tipikus bosszúálló film.
Volt egy eredeti film, ami dokumentum-szerű volt. Ez valami szellemi őrlemény akar lenni, moralizáló kísérlet, ami nem sikerült. Gyenge színészi munkák, egy rosszul megirt, rosszul kivitelezett filmben.
Furcsa, hogy az író igy befejezte. Valahogy s*ggére vágott az egésznek, mintha nem ez lenne az igazi vége. A meghasonlott rendőr? Nem tényszerű, aki belevág egy ilyenbe, végig is csinálja. Egy fél óra hiányzik a végéből.
Segal régebbi filmjeiben még érdekesek voltak a verekedős jelenetek. A sztori színtiszta B-kategória, a megszokott fordulatokkal. Segal mindig hős, Segal mindig nyer, a nő mindig csinos. Ennél többre nem is nagyon emlékszem. Viszont, ha ilyen filmet akarok nézni, tudom mire számíthatok, pont ez benne a jó.
A történet jól megkomponált, dicséret az írónak. A rendezői munka elmegy, a gyilkosságok inkább komédiába hajlanak. A végén a csavar tetszett, ez a lényeg. Egy kellemes esti szórakozás.
Mi a jó fene volt ez? Egyszerűen nem tudok semmi értelmeset mondani erről az izéről. Willis pajtás erőlteti a hülyeségét, szánalmas. Nem veszi észre, emelt fővel már rég távoznia kellett volna, helyette úgy érzi neki itt /Hollywood/ még dolga van. Nemcsak beszélni, de már mozogni is alig tud. Alzheimer-tünetek.
88 Törés (2007)