Man-nyi év után is jó Fontos abból kiindulni, hogy ez egy 1969-es film. Ha abban az időben néztem volna, olyan reform perspektívákat, humort és történetvezetést kaptam volna, amitől hanyatt dobom magam. Zseniális, kiáltottam volna fel. Amiért még ma is ezt mondom, az az, hogy a pár azóta közhelyesnek vehető poén, szituáció, színészi játék mellett is nagyon szórakoztató film, és pontosan tudja, mennyi kell belőle. Azt viszont ne felejtsük el, hogy az azóta közhelyekké ismételt részek itt kezdtek el először kibontakozni, és pont ezért is lehetett ennek a mozinak akkora sikere abban az évtizedben, és állja meg a helyét jelenleg is a film kánonban.
Csodás Meglepően tapasztalom, hogy itt és az IMDB-n is nagyon alul van értékelve ez a mese. Ennek ellenére megnéztem (hálajazégnek). Véleményem szerint megint az van, hogy a közvéleményre nem kell minden esetben adni. (nézzük csak meg a zenei toplistákat, ott se a minőség a divat, bár természetesen ízlések és pofonok, másnak meg az nem tetszik, ami nekem igen) Számomra ez egy remek mese, rég láttam ennyire kellemes animációt. Pompás humora van, továbbá a mondanivalója is gyönyörű. Én csak ajánlani tudom, na meg a Feleségem is. :)
Kár érte Nagyon vártam ezt a filmet. Imádom Scorsese filmjeit, Al Pacino, Robert De Niro és Joe Pesci is olyan nagyságok, akikkel megspékelve csakis egy óriási minőséget tudtam elképzelni. Sajnos vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Túl hosszú, nincs akkori sztori benne, ami 209 perc után kiált, maximum (!) 2 óra elég lett volna neki. A film kb. 2 két óra hosszát vontatott, unalmas, az utolsó egy óra ad olyan élményt, ami miatt azt mondom, hogy egész jó lett, na meg Joe Pesci zseniális alakítása is nagyban hozzátesz. Ami nagyon zavaró, hogy kiszámítható a sztori, valamint érezhető hogy 80 felé járnak a gigantikus színészek. Olyan, mintha egy másodosztályú Nagymenők-Casino keverék lenne. Nem r... több»
Felénél ki kellett kapcsolnom. Ami értékelhető a filmben az talán a zene. De a humor nagyon alacsony színvonalú, a színészi alakítások rossz minőségétől csak kérdőjelek szálldostak előttem. Hozzáteszem, szeretem Eddie Murphy-t és Richard Priyort is. Rég láttam ennyire unalmas filmet.
91 Fogd a pénzt és fuss (1969)
Fontos abból kiindulni, hogy ez egy 1969-es film. Ha abban az időben néztem volna, olyan reform perspektívákat, humort és történetvezetést kaptam volna, amitől hanyatt dobom magam. Zseniális, kiáltottam volna fel. Amiért még ma is ezt mondom, az az, hogy a pár azóta közhelyesnek vehető poén, szituáció, színészi játék mellett is nagyon szórakoztató film, és pontosan tudja, mennyi kell belőle. Azt viszont ne felejtsük el, hogy az azóta közhelyekké ismételt részek itt kezdtek el először kibontakozni, és pont ezért is lehetett ennek a mozinak akkora sikere abban az évtizedben, és állja meg a helyét jelenleg is a film kánonban.