Gótikus stílusú, szürrealista belga fantasy, viktoriánus kort idéző díszletekkel. Képi világa eszembe juttatta Mario Bava, Lisa és az ördög és Argento, Sóhajok című filmjét. Az elbeszélés módja eléggé kaotikus, legalábbis a film feléig. A kezdő jelenetnél belecsöppenünk valamibe, ami nincs kifejtve, a dolgok miértje csak jóval később kezd körvonalazódni. A terjedelmes játékidő sem használ a műnek, sok időt fordít a jelentéktelenebb karakterekre, és keveset foglalkozik Malpertuis rejtélyével. Szerencsére ezt ellensúlyozza egy érdekes egyedi csavar, illetve egy filmvégi feloldás. Utóbbit, érzésem szerint kissé túlbonyolították. Nekem: 5,5/10.
Hentelés az utolsó harmadban Ti West lassú, kimért rendezési stílusa tetten érhető ezen az old school, a 70-es évekbe visszarepítő slasheren, amely nosztalgikusan idézi meg a 74-es Texasi láncfűrészes hangulatát. A lepukkant, mocskos vidékkel, az isten háta mögötti tanyával és egy ízig-vérig retro tinibagázzsal. A karakterek nem túl összetettek, de kb. azt a szintet hozzák, mint az említett texasi, talán egy fokkal jobbat is.
Lévén, hogy felnőtt filmet mennek forgatni, a szex központi téma a sztoriban. West több szemszögből is megközelíti ezt a dolgot, legyen szó szerelemről, az elmúlt fiatalság és szépség utáni áhítozásról vagy arról, hogy a legtöbbet hozzuk ki az életből, amíg még képesek vagyunk megélni az élményt. ... több»
Ray Millandnak ez volt a második rendezése, számomra felemás lett. Az első és az utolsó negyedórában éreztem izgalmakat, viszont a köztes időben történő romantizálós jelenetek egymásutánja eléggé leültette az amúgy jó sztorit. A kezdeti felütés a csempészettel eléggé elsikkad, csak néha jön képbe. A dinamikus párbeszédekkel tarkított jó színészi játék és az időnként megjelenő oldott humor ellenére se tudott érdekelni, hogy Milland karaktere a két nő közül hol az egyikkel, hol a másikkal romantizál. Ezeket szerencsére ellensúlyozták Claude Rains jelenetei, aki egy kifinomultnak látszó, valójában aljas g*ciember karaktert formált meg, akár egy Bond-főgonosznak is beillett volna. Ami még tetsze... több»
Alzsánerelemek zavartalan vegyítése Peele több interjúban nyilatkozta, hogy a film ihletője a The Twilight Zone „Mirror Image” című epizódja volt, amelyben egy nő meglátja a hasonmását egy vasútállomáson, és megszállottja lesz annak, hogy a gonosz oldala a helyébe akar lépni. Az „Us”-nál ezt a gonosz hasonmás alapötletet gondolta tovább és bővítette ki. A legtöbb horrornál zavar az alzsánerelemek vegyítése, itt teljesen passzolt a cselekmény menetéhez a home invasion, a slasher és az apokaliptikus hangulattal megspékelt szál is.
Nekem a filmnek többféle olvasata is lejött. Van egy önmagunkkal és belső démonainkkal való szembenézés és legyőzés. Egy szocializációs értelmezés is: a közeg formálja a jellemünket, ergo aki a kultúr... több»
A Bourne és a 24 keveréke feminista formációban. Aki látta a két említett produkciót, rájön, hogy ugyanazok a stíluselemek köszönnek vissza (kémkedés, lehallgatás, követés, megfigyelés). Az egyik kémcsaj vallatós jelenete pl. Jack Baueres, még a szövege is a rosszfiú megtörésére. A shaky-cam alkalmazása a verekedéseknél gyors, látványos vágásokkal nekem bejött, viszont pl. Bourne-nál a vékony alkata ellenére is elhittem, hogy likvidálja az ellenfeleit, akár egy ceruzával is, itt, az 50 kilós kémcsajoknál már kevésbé hiteles. Érte anno ez a kritika az Atomszőkét is, itt szerintem helytállóbb. A sodró lendülete miatt, való igaz, nem unatkozhatunk, viszont izgulni sem tudtam rajta. Hiányzik bel... több»
Amolyan oknyomozós Drakula-film, melyben pár fiatal nyomoz Drakula és követői után. Érdekessége talán, hogy Vancouverben kezdődik, Párizsban folytatódik, majd Erdélyben ér véget. A címszereplőnek - nem tudom, miért - egy középkorú kopasz pasast választottak, teljesen hiteltelen Drakulának. Főképp színészi játékával, ahogy áldozatai vércsapolása után hangos hahotázásokban tör ki (rendezői koncepció volt-e, vagy a színész röhögte el a saját bárgyú szerepét?!). Főszereplőink körüli időnkénti háttérben sunnyogását nem is értettem. Néhol van egy kis vér, de teljesen súlytalanok a halálnemek. A pár mondatban magyarul megszólaló nénike miatt +1 pont. Számomra rendkívül unalmas, rosszul összetákolt ... több»
Egy viaszmúzeum alkalmazottja a múzeum bezárása után öt híres (és anno tényleg létező) gyilkos viaszfiguráját szállásolja el a saját házának pincéjében. Egy lightosabb pszichohorrornak is elmenne, creepy viaszfigurák, pincében történt rejtélyes halálesetek és egy jópofa (bár egy idő után kiszámítható) részvégi csavar.
63 Tulipunainen kyyhkynen (1961)