Vacilláltam, hogy erre a filmre hány csillagot adjak, de most, hogy látom a 83%-os átlagot, úgy érzem, erősen túlértékelt. Az alapgondolat nem rossz, a történet csavaros, de annyira túlírt és szájbarágós, hogy azt semmiképp nem mondanám jónak. A legtöbb színész játéka pedig egyenesen kiábrándító volt számomra. A már-már pornóba hajló erotikus jeleneteket öncélúnak tartom, hiszen sokkal kevesebb is elég lett volna ahhoz, hogy megismerjük a lányok érzelmeit.
A történet igen érdekes, nem emlékeztem már erre a '94-es felfedezésre.
Hanem a kivitelezés kissé gagyira sikerült. Olyan, mintha A mi kis falunkból néznék egy epizódot.
Mint az ökölvívás után csak mérsékelten érdeklődő sportrajongó, érdekesnek tartottam a filmet, de aki jobban ismeri ezt a világot, annak biztosan tetszeni fog. Vagy nem.
Mintha egy unalmas sorozat közepébe csöppennénk Ez nem egy történet, csak egy felvezetés, ahol megismerjük a szereplőket másfél órában, majd egyszer csak vége. Nyilván művészi eszköz, hogy kizárólag közeli képeket használt a rendező, de engem nagyon zavart. A színészek jól játszanak, mégis olyan amatőrnek tűnik az egész. Ehhez képest a stáblista hosszabb, mint a Star Warsé.
Az abszurditás eszköz, nem cél Kétségtelenül hozza az orwelli hangulatot a film, de kissé öncélúnak éreztem. Legalábbis hozzám nem jutott el az üzenet, ha volt neki egyáltalán.
Nem vígjáték! Ettől még lehetett volna jó film, de az erős karaktereken kívül mást nem találtam kiemelkedőnek. Talán, akik voltak hasonló élethelyzetben, jobban értékelik majd a történetet.
Egy olyan poénra épül a film, amit mindjárt az elején észrevesz az éles szemű filmnéző. Viszont a nagy öregeket mindig érdekes látni pályájuk zenitjén. Mondjuk, Major Tamás itt is öreg.
Egyáltalán, látta őt már valaki fiatalon?
Nyilván roppant igény mutatkozott Priscilla Presley élete néhány évének bemutatására, de én kíváncsi lettem volna a folytatásra is. (Persze nem ilyen vontatott formában.) A Dallas korszakra, arra, hogy került be az MGM igazgatótanácsába, hogy lett a lánya Jacko felesége stb.
Hiába a remek színészi alakítások és a hiteles környezet, nekem ennél több kell. Egy filmnek (még ha rövid is) legyen egy történeti íve. Itt csak egy jelenetsort látunk, amiből megtudhattuk, milyen ellentmondásos, álnok a politika világa. (Meg kell hogy jegyezzem, nem csak a kommunistáké, de ez most erről szólt.)
A film hibájának érzem, hogy nem derül ki belőle, mitől volt olyan népszerű ez a Goldman. Viszont elég s*ggfej volt ahhoz, hogy ne is érdekeljen annyira, hogy utánaolvassak.
Dev Patel az új John Wick Klasszikus bosszúállós történet, csak indiai környezetben. Nekem kicsit hosszú volt a felvezetés, de a második fele már akciódús.
Végy egy loncsos, de cuki kutyát, és garantált a siker Mindig rangot ad egy filmnek, ha tudom, hogy valós eseményeket dolgoz fel. Talán emiatt néztem nagyobb empátiával (és persze a tájban is lehetett gyönyörködni). De, ha ez egy megírt történet lenne, szűkmarkúbban osztanám a csillagokat.
A film nézése közben olyan érzésem támadt, mintha már láttam volna, annyira elcsépelt a sztori minden egyes eleme. Egyetlen pozitívumnak azt tartottam, hogy a csupa izom csávó (O. B.) nem egy szuperhős, ő is elterül egy nagyobb ütéstől. De a végén így is visszatér minden a bevált klisékhez.
Felejthetetlen alkotás is lehet felejthető Kifejezetten tetszett a film, de a felénél rájöttem, hogy ezt már láttam korábban. Akkor úgy látszik, Jack Harper mégsem nem annyira felejthetetlen, mint Jack Reacher.
81 A szobalány (2016)