Filmgyári tucat termék Konfliktus nélküli történet, ahol a főhős elé nem gördülnek valódi akadályok, így hát nem is rágjuk le a körmünket a feszültségtől.
Műfaján belül nyilván remek produkció, ha ilyen magas a pontszáma ennek a filmek, de engem kissé fárasztott, hogy mindenkit felszeletelnek benne. Az pedig kifejezetten bosszantott, hogy hiányzik a történet befejezése.
A film első fele rendkívül jól felépített, aztán beindul egy logikátlan macska-egér harc, ami kicsit már fárasztott, de a történet végkimenetele mindenre magyarázatot ad.
Talán a sok ötcsillagos értékelés miatt volt túlzott elvárásom a filmtől, és egy Wall Street farkasa kaliberű alkotásra számítottam. Csakhogy ebben a történetben nincsen igazi konfliktus, a főhős elé nem gördülnek akadályok, és ez így uncsi.
Így, hogy ismerjük Semmelweis sztoriját, csak a szerelmi szál volt új, de szerencsére nem hajlott el a történet a romantika irányába. Nekem kicsit hosszú volt, de semmiképp nem unalmas.
Egy fecske... Magas labda lenne a film témáját a magyar oktatás helyzetével összekapcsolni, ezt inkább most kihagynám, és csodálkozásomnak adok hangot, hogy Eugenio Derbeznek mennyire jól állt a drámai szerep.
A története nagyon kreatív, fordulatokban bővelkedő. Talán, ha egy „komoly” forgatókönyvet írtak volna hozzá, nem ilyen Árgyélus mesét, akkor ütősebb lenne.
Az első jelenetet látva azt hittem, hogy egy jó kis játékfilm lesz. Aztán amikor Nagy Ferenc Kossuth-díjas művész úr kezdett hosszasan mesélni magáról, megijedtem, hogy egy újabb propaganda mű. Mégis végignéztem, mert kíváncsi voltam, mi áll a legenda mögött, mert bevallom őszintén, Radics Béláról csak akkor hallottam először, amikor meghalt, de azután rengeteget, pedig a hetvenes években egy koncertjáró rockernek mondhattam magam. Végül is fény derül a filmből a legenda személyiségére, és hogy miért nem tudott (akart) kilépni a fényre. A negyedik csillagot már inkább Alapi Istvánnak ajánlom fel, aki megmutatta, hogy azért ma is vannak gitárvirtuózok Magyarországon.
Nem állítom, hogy a forgatókönyv jól sikerült, de a jelenetek hitelesek, a környezet látványos, a kiejtés szórakoztató (bár a felét nem értettem), és hát a zene még mindig betalál. Marley rajongóknak kötelező, reggae kedvelőknek ajánlott. Yeah, man!
Nem olyan rossz film, mint ahogy a korábban megszólalók minősítéséből kitűnik, de az tény, hogy akciófilmnek kissé vontatott. Persze az is meglehet, hogy csak azért mondom, mert mostanában alap, hogy ebben a kategóriában ötpercenként fröccsen egy agyvelő.
72 Stílusos románc (2022)
Konfliktus nélküli történet, ahol a főhős elé nem gördülnek valódi akadályok, így hát nem is rágjuk le a körmünket a feszültségtől.