Véleményem szerint ez egy nagyon szép film, amit elsősorban azok tudnak igazán értékelni, akik emlékeznek a gyermeki önmagukra. Az óvodás fantáziavilágra, a bábfilmekre, mesékre és arra, ahogy azt akkor megéltük.
Talán a legszebb pillanata a filmnek az, amikor a kínai étteremben egy perc néma csendben azokra emlékeznek, akik „a szeretetükkel alakították a személyiségüket”. ...mert éppen úgy, ahogy az étterem vendégei, én magam is elmerültem ebben a gondolatban, és gyorsan könnyes lett a szemem...
Ez egy jó film lehetett volna, de összecsapták!
Tele van hatásvadász, gyenge párbeszéddel.
... annyira silány a dialógus, hogy késztetést érzek kitörölni az egészet, és nekiállni újraírni, mert ennél csak jobb lehet!
Továbbá... a főszereplő srác rendkívül ellenszenves. :/
77 A Sun-fivérek (2024)