Számomra éppen az tetszett, hogy nem volt egyértelmű, mi a valóság és mi nem az. Pont, mint aki félálomban kóvályog az utcákon, és a valóság keveredik a fantáziával... mint Alice Csodaországban.
A végét valóban frappánsabban kellett volna megoldani.
Ritkán nézek magyar filmeket, de ez most örömmel tölt el, mert nagyszerű színészeket láttam és kivételes operatőri munkát!
Véleményem szerint ez egy nagyon szép film, amit elsősorban azok tudnak igazán értékelni, akik emlékeznek a gyermeki önmagukra. Az óvodás fantáziavilágra, a bábfilmekre, mesékre és arra, ahogy azt akkor megéltük.
Talán a legszebb pillanata a filmnek az, amikor a kínai étteremben egy perc néma csendben azokra emlékeznek, akik „a szeretetükkel alakították a személyiségüket”. ...mert éppen úgy, ahogy az étterem vendégei, én magam is elmerültem ebben a gondolatban, és gyorsan könnyes lett a szemem...
Ez egy jó film lehetett volna, de összecsapták!
Tele van hatásvadász, gyenge párbeszéddel.
... annyira silány a dialógus, hogy késztetést érzek kitörölni az egészet, és nekiállni újraírni, mert ennél csak jobb lehet!
Továbbá... a főszereplő srác rendkívül ellenszenves. :/
81 A Thomas Crown-ügy (1999)