365 nap csak jobb színészekkel Ez a film konkrétan egy erotikus eyecandy és semmi több. A sztorit levékonyították a 365 nap szintjére és általában véve az egész "alkotás" olyan, mintha direkt azoknak készült volna, akik hardcore pornót nem akarnak nézni és még egy icipici történetre is vágynak, de főleg csak szeretnének felizgulni. Mindezt zavaró képekkel, bőr alá mászó ábrázolásával a különböző traumatizációs folyamatoknak és igen, ahogyan azt már többen írták: mindezt egy indokolatlanul hosszú videoklip esztétikával és formátumban. Miért kapnak ilyen filmek/ötletek végtelen mennyiségű pénzt.....? Rettentően szomorú.
Nagyon szép megújítása/folytatása az eredetinek Sokkal jobban sikerült, mint a Sárkányok háza és az nem kifejezés! Szépen, humorral újítja meg az eredetit és nem akarja erőltetetten megismételni annak sikerét. Nagyon hiteles az is, ahogyan bemutatja, hogy az egykor nemes és grandiózus világ hogyan pusztul le és válik önmaga paródiájává a Targaryen dinasztia és a többi nagy ház. A kémia a szereplők közt erős, a fényképezés és komplett látványvilág kiváló. Atmoszférikus, szerethető sorozat az eddigi részek alapján!
Lehet egy szuperhős ennél ellenszenvesebb...? A 19 éves, tökéletesen önző, önmaga zsenitudatában fürdőző Ririnél kevés ellenszenvesebb karaktert adott az MCU. Főként, hogy őt szeretni kéne... De hogyan, mikor oké-oké, mostohaapját lelőtték, ezért páncélt csinál, és neki, mint azt sokszor szájbarágósan elmondja, nincs végtelen pénze, mint Tony Starknak volt... De a lány mindenkin szó szerint átgázol, nulla személyiségfejlődést mutat, és még a "nagy traumáját" is inkább annak aláhúzására használják, hogy megindokolják, miért is oké, hogy ő így viselkedik. Nem, nem oké. Gáz. Nagyon. Amiért ez a sorozat jó, az megint csak a világépítés, a látványvilág és Sacha Baron Cohen meglepetés beugrója, ami frenetikus volt. Persze azt már az első rész... több»
Olyan, mint katasztrófa turistáskodni A világábrázolás menti meg a filmet, és a Tommen királyt alakító Dean-Charles Chapman nyúlfarknyi karaktere, amiben a színész megmutathatja (ha csak pillanatokra is), hogy jó karakterábrázoló. Ezt leszámítva mindenki beteg és végtelenül ellenszenves. A főhőssel, Jessicával szinte lehetetlen együttérezni, olyan mértékben testesíti meg a sztereotipikusan buta, céltalan, felelőtlen (folyamatosan óvszer nélkül szexel), p*csogó, elhízott (oké-oké, egyszer elhangzik, hogy a PCOS miatt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez is kezelhető, mindegy, nem a deformáltan túlsúlyosság a fő gond) amerikai lányt. A 6. résznél tartva még mindig reménykedem valamiféle személyiségfejlődésben, de igazából egyr... több»
Zseniális A sorozat nagyon-nagyon röviden: tökéletes betekintést nyújt az autisztikus működésmód bizonyos típusába, és akik a neurodivergens spektrumon vannak, azoknak külön érdekesség lehet emiatt Murderbot karaktere és az, ahogy az emberekkel kapcsolódik, ahogyan viszonyul hozzájuk. A színészek közt remek a kémia, a történet pedig fordulatos és humoros.
Jó ez az új irány Bár sokan fanyalognak, a legújabb Amerika Kapitány film (eltekintve Anthony Mackie maníros játékától, aki mellékkarakterként jópofa, de egy főszerephez kevésnek tűnnek mind képességei, mind karizmája, vagy inkább annak hiánya. Ha megnézzük, Chadwick Boseman hogyan volt képes fajsúlyos központi karakternek megmaradni önálló Fekete Párduc filmjében is, akkor talán jobban érthető, mire gondolok.) és ez az új rosszfiúk, akik jófiúk, Bosszúállók verzió egy kifejezetten izgalmas irány, és jó válasz a szuperhős-fáradtságra. Ezek a karakterek véreznek, nem mindenhatóak, és jóval érthetőbben emberiek. A tökéletes jót megtestesítő szuper humánokkal szemben, akiknél a "jó vagyok, de azért nem teljesen"... több»
Egy újabb Palladino-remek A Palladino alkotópáros ezúttal is hozza – sőt, igazából még feljebb emeli – a szintet, ami miatt annyira szeretjük a munkáikat. Remek színészek, akikhez ezúttal az Outlanderből ismerős Simon Callow is csatlakozik egy zseniálisan karikaturisztikus figurával. A színek és a fények, azaz az operatőri munka egészen kiváló, a szereplők közti kémia tökéletes, mint mindig, és a történet sem feltétlenül csak a balett és a művészetek szerelmeseinek figyelmére és érdeklődésére tarthat számot. Remélem, lesz folytatás, és legalább annyi évadot megér, mint a Gilmore Girls és a Mrs. Maisel, vagy talán többet is.
Szórakoztató A két színész közti kémia adja el igazán a filmet. Szórakoztató, egyszer nézős darab, de annak épp ideális. A kikacsintást a két színész nagy bemutatkozásaira külön jópofának találtam, az szerintem zseniális húzás volt a készítőktől (Whiplash-re és a Vezércselre utalnak egy jelenetben).
Kissé vérszegény, bár fontos téma A trailer alapján minden szempontból mélyrehatóbb, komolyabb filmet vártam, de így sem csalódtam nagyot. Korábban olvastam egy kritikát arról, hogy a rendező sokat markol, de keveset fog. Ezzel tudok leginkább egyetérteni. Túl sok és túl mély eleve minden téma, amibe belekap, a film játékideje pedig túl rövid, hogy mindent kiaknázzon. Amit szépen teljesít, az az, ahogyan bemutatja egy 50 feletti nő szexuális önfelfedezésének útját. Erre pedig kevés alkalmasabb színésznőt találhattak volna, mint Nicole Kidman, aki hiteles ezekben a nagyon kitárulkozó, rettentő érzékeny, határokat feszegető szerepekben. Nem hiszem, hogy többször is megnézem, de egyáltalán nem volt rossz film.
Fájdalmasan középszerű, buta és unalmas A sztori bántóan kiszámítható, a film egy újabb tucatdarab. A néhány villanás, ami megkönnyebbülést hoz, az Andrew Scott és Glenn Close jelenlétének köszönhető. Foxx és Diaz hozzák a szokásos karaktereiket, a sztori lapos és az egész inkább valamiféle "a filmes haverok összejöttek rettentő sok pénzből együtt játszani"-hangulatot áraszt. Ha jó akcióvígjátékot akarsz, ne ezt válaszd.
Fájdalmasan hiteles tabló arról, hogy mi a varázslat ára ...és egyben gyönyörű szerelmes levél a filmvilághoz. Akinek soha, semmi köze nem volt a filmiparhoz, az nagyon másképp látja, és talán túlzásnak érezheti. Aki viszont részt vett filmek készítésében a kiszolgáló oldalon, az pontosan tudja, mennyire húsba vágóan valódi itt minden. A színészek remekelnek, a pokolba való alászállás parádés, és Jean Smart monológja, amit a menthetetlenül karrierje végéhez érő Conradnak (Pitt) mond... fenomenális és mindent elmond. Csodás film, mindenkinek, aki kibírja, ha nincs happy end, és közben is inkább fájdalmas világot láthatunk, mint felemelőt. Mert ez a varázslat ára.
A valaha volt egyik legjobb film! Egész egyszerűen olyan tökéletesen van összerakva, hogy még amikor az első megnézés után lehull a lepel, akkor is meg tudom nézni akárhányszor. Kevés olyan filmet láttam, aminek ennyire PASSZOLT a zenéje... Félelmetes, ahogyan a látványvilág, a dramaturgiai ív, a zene emelkedése összefonódik, és utánozhatatlan euforikus élményben csúcsosodik ki. Az Uránia moziban láttam először, és úgy még nagyobbat ütött...
52 Wonder Man (2026)
Ha azon aggódtunk, hogy a Marvel képes-e megújulni, itt a válasz. Alig várom a következő évadot!!