Egy újabb semmitmondó tinidráma Borzalmas történtet egy akár "szép is lehetett volna" alapszál (A könnymester legendájának igen röviden elmesélt alapsztorija) köré felépítve és némi vérfertőző, de mégsem (mert csak egy árvaházban nőttek fel, de attól még ugye nem lesznek testvérek, hiába fogadják őket egy családnál örökbe) testvér-szerelem...Valószínűleg az eredeti szerzőjének nagyon bejöttek a tiltott-szerelem típusú sztorik, jó lett volna a vérfertőző szál is, dehát az már uncsi, meg talán kamaszoknak mégsem azt kéne eladnia a legújabb YA sztoriban, szóval fullba azért nem nyomták a kretént, de így is rettentő kínos az egész. A gyermekbántalmazós szál korrekt, azzal még van is egy icipicit komolyabb üzenete, de az is csa... több»
Lehetett volna jó is... Ez a film tipikus esete – szerintem(!) – a „lehetett volna jó is” kategóriába eső alkotásoknak. A 80-as-90-es évek #bosszúpornóit szépen megidéző, végtelenül egyszerű történet, hihető, kedvelhető, névtelen főhőssel, aki a saját traumáin és csak róla szóló bosszúján túlnőve egy elnyomott csoport hősévé is válik. Szép ez, és Dev Patel szépen ábrázolja az indiai politikai/közéleti helyzetnek ezt a szeletét, a guru/baba [Sai Baba, Baba Ramdevji... stb. – a „baba” 'bölcs ember'-t, „apa”, 'atyácska'-t jelent] rendszer visszásságait, a milliók vallási fanatizálása mögötti szörnyű igazságokat, gazdasági visszaéléseket, kisebb népirtásokat. Nagyon szép és fontos, hogy ez cseppet sem hálivúdi mozi, de... több»
Az első jelző, ami eszembe jut erről a filmről, hogy: kedves. Mély, de azért nem túl mély. A hétköznapi – mégis az egyes ember számára a saját világot megrengető – tragédiák számos típusából bemutat egy-egy szeletet, kezdve a fiát háborúban elveszítő, munkába menekülő anya gyászán át a magára hagyott fiú toposzáig. Paul Giamatti kétségkívül nagyot alakít. A képi világ remek, aki szereti a régi filmeket, az nagyon fog örülni, hogy a fényelés abszolút hozza a 70-es évekbeli filmek világát (ekkoriban játszódik a történet). Kicsit megidézi a Holt költők társaságát, kicsit a Nulladik órát. Lassan csordogáló, kedves mozi. Nincs nagy tanulság, nincs euforikus végkifejlet. De hát, az életben sincs m... több»
A film, amitől még Anakin Skywalker is megszeretné a homokot Az a helyzet, hogy Villeneuve zseniális az atmoszférateremtésben. Viszont leginkább csak abban. Azért adok 4 csillagot, mert a Dűne világát úgy képes megmutatni (és ebben Hans Zimmer zenéje, valamint a díszlet&jelmez department munkája NAGYON sokat segít), hogy órák múlva azon kapom magam: visszavágyom Arrakisra és ebbe a herberti univerzumba - de csakis ezért. Én úgy éreztem, nagyon-nagyon sok sebből vérzett ez a film. Szerintem ezek: 1. Amiben viszont nem jó a rendező (el is mondja egy nemrégiban megjelent interjúban, hogy konkrétan utálja a párbeszédeket és szerinte egy filmnek látványvilág központúnak kell lennie, szóval nincs is ebben semmi meglepő...), az a történet elmesélése. A Dűne ... több»
Ez. Hogy. Történhetett...?! Régóta nem örültem annak ENNYIRE, hogy valamit végül nem moziban, csak otthon valami online oldalon néztem meg. Rémületes, hogy ilyen film létrejöhetett. Itt olvastam, azt hiszem, hogy olyan, mintha egyik színész sem tudná, hogy mit keres ebben a filmben. Tényleg olyan. Martin Freeman mint executive producer vett részt a filmben, amiből csak arra tudok gondolni, hogy akart vége valami szexi karaktert is játszani a kicsit esetlen, szerethető, mellékkarakterek után/helyett, és megcsinált magának a haverjaival egy ilyen filmet. Csakhogy... valahogy egyáltalán nincs otthon sem a karakterben, sem a filmben. Kémiának se híre, se hamva a két karakter közt, Ortega bár esztétikus látvány, de konkréta... több»
Magnum visszatér „Bocs, mi...?!” – Hát... igen, nehezen tudnám másképp leírni ezt a teljesen elmebeteg (részemről a legeslegjobb értelemben értve) alkotást, minthogy: olyan, mint az eredeti Magnum sorozatban, a pornóbajszos, RÖVID UJJÚÚÚÚÚ (#divatbűntény) hawaii inges Tom Selleck, aki besétál ma, 2024-ben a körúton abban a szerelésben, azzal a stílussal egy random szórakozóhelyre, és annyira magabiztos, hogy ettől azonnal elfelejted, hogy ez valahogy teljesen nem ideillő, és kicsit talán ciki is. Szóval... egyszerűen csak magával ragad, és ott ülsz, hallgatod a dumáját, nevetsz a viccein, és a végén nem érted, hogy hogy történhetett meg mindez. Na, Diablo Cody és Zelda Williams (igen, ő a csodálatos Robin Wi... több»
Már-már meglepően jó! Egy újabb (10 dolog, rád gondolok) abszolút élvezhető Shakespeare-feldolgozás! A kémia a színészek közt tökéletes, és konkrétan visítva nevettünk a moziban, ami ezer éve nem történt meg semmilyen vígjáték kapcsán. Szerethető film, kikapcsolódásnak tökéletes, és romkomnak sem utolsó.
Szekunder szégyen Egyszerűen minősíthetetlen darab. Műanyag vértek, 80-as-90es évek mesejáték hangulatát idéző díszletek, párbeszédek, modoros színészi játék. Gyakorlatilag olyan, mint valami kosztümös Barátok közt, csak még annál is kínosabb.
66 Wanted (2008)