Végre! Bárcsak annyi idős lehetnék, mint amikor az első részét bemutatták, most minden gond nélkül lehetne a 3. rész.
Nem voltak a filmmel különösebb elvárásaim, sőt nem is követtem hál’ isten nyomon az előkészületeit, így megúsztam egy nagyobb csalódást.
Kimondottan jó volt látni a régi arcokat és azokét is, akik már csak az emlékeimben élnek. Teljes mértékben elfogult vagyok ezzel a „világgal”, szóval esélytelen, hogy lehúzzam a filmet. Biztos még meg fogom nézni kicsit később is, mert látni szeretném a kritikusok „nem tetszem” részeit, az ő szemükkel is, de most még élvezem, hogy mosolyog a lelkem.
Ha bármi lehetsz, legyél sárkány! Mától megvan a kedvenc mesém. :)
Kapja tőlem a pontot, mert nem aludtam el rajta, főleg az én koromban.
Meghagyom másnak, hogy kacsának nézze a poént, és puff.
Lehet, elfogult vagyok a mostohát és a nagylányt alakító csajszival, de nem nagyon érdekel.
A Dűne 2. hozta volna ezt a folytonosságot, és nem enged kiesni a belső mozimból, kapta volna ugyanezt a pontot.
Azt tudom tanácsolni, úgy kezdd el nézni mint mese, és elégedett leszel te is. :)
Tükör által homályos... A film elég erős önkritikát gyakoroltat velünk, főleg, ha képesek vagyunk végignézni. ;-) Mondanám, jellemek sokasága tarkítja a filmet, de sajna az emberek jó, ha 5 csoportba oszthatók, és ezáltal kiszámíthatóak, nem úgy, mint ez a négy epizód. :) Csattanó pedig csak rád vár! :)
Két csillag fölé, de három alá. Legalább gyerekként elolvashatták volna a könyvet, egyáltalán nem megfilmesíthetetlen, hiszen mi, akik „éltünk” a Dűnén, el tudjuk képzelni.
A film tartalmilag hihetetlen keveset ad át, szinte lehetetlen azonosulni a szereplőkkel, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy a színészi játék ma már mást jelent, és sajnos én nem tudok egyetérteni ezzel a király új ruhája stílussal.
Nem hasonlít semmire, vagy mégis. Kimondottan eredeti ötletnek számít a film nekem.
Megköszönném a rendezőnek, hogy az elején bemutatott arcot már csak fotókon mutatta meg, ettől függetlenül a végig ott sikerült tartania a tudatomban.
Hibás tartalom. Szerintem a „hódítás” és „uralom” kifejezések nem igazán tükrözik a menekülés lényegét.
Ettől függetlenül a film nekem nehezen emészthető, ami éppen ez által teszi különlegessé.
Félelem távol jár. Részemről ez a film elérte, sőt túl is lépte egy lépcsőfokkal az ingerküszöböm.
Sikerült feltetetnie magamnak a kérdést, jól hiszek-e.
A megerősítés pedig benn van a filmben.
63 Szellemirtók – A borzongás birodalma (2024)
Bárcsak annyi idős lehetnék, mint amikor az első részét bemutatták, most minden gond nélkül lehetne a 3. rész. Nem voltak a filmmel különösebb elvárásaim, sőt nem is követtem hál’ isten nyomon az előkészületeit, így megúsztam egy nagyobb csalódást. Kimondottan jó volt látni a régi arcokat és azokét is, akik már csak az emlékeimben élnek. Teljes mértékben elfogult vagyok ezzel a „világgal”, szóval esélytelen, hogy lehúzzam a filmet. Biztos még meg fogom nézni kicsit később is, mert látni szeretném a kritikusok „nem tetszem” részeit, az ő szemükkel is, de most még élvezem, hogy mosolyog a lelkem.