Hozd vissza őt

Erősen átlépte az ingerküszöbömet. Mindig megfogadom, hogy nem nézek olyan filmet, amiről előre tudom, hogy meg fog viselni, de nem sikerült ellenállni a kísértésnek. Kétféle A24 film van: a goofy művészkedős (Dream Scenario, The Lobster, Lamb, Beau is Afraid) és a bőröd alá kúszó, depressziót okozó, zsigeri borzalom (Tusk, Hereditary, Midsommar, The Whale). Ez a film az utóbbi csoportba sorolandó. Erős film, de nem óhajtom még egyszer megtekinteni. Egyébként jönnek fel az ausztrálok is horror műfajban, ennek örülök.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Elég nagy hatással volt rám ez a film. Igazság szerint nem is tudom, hogy miért... Valamitől ez a film más volt, sokkal nyomasztóbb, mint korábbi társai. Nagyon jól áll neki, hogy nem rágja a szánkba, hogy mikor/miért/honnan indul a cselekmény, csak belecsöppenünk a közepébe. Itt van, tessék, már elindult a gépezet, és senki nem tudja megállítani. Egy-egy jelenet komolyan kibillentett a komfortzónámból, felkavaró és nyomasztó légkör lappang folyamatosan, néha pedig beránt egy-egy igen feszült pillanatba. A végét máshogy alakítottam volna, szerintem megkívánta volna a film a "teljes veszteséget", nem toltam volna el ennyire sem happy endbe. Összességében szerintem egy remek alkotás, kiemelkedő a téma filmjei között. A kevesebb több, és működik!