Intelligens filmet igyekeztek csinálni, de nem az lett. Szinte már az elejétől lehetett tudni, hogy ki a jó, ki a rossz és, hogy mire megy ki a játék. A rossz gondolatiságon, történetfonalon még a két főszereplő alakítása sem tudott változtatni. Természetesen élvezettel legeltettem szemeimet a szemüveges, gonosz tudóson de kábé ennyi. Egyszer megnézhető. De kinek milyen az ízlése! Szóval, filmre fel és jó szórakozást!
Bár Chris Hemsworth és Miles Teller alakítása abszolút rendben volt, maga a film nem hagyott mély nyomot bennem. Hiányzott a feszültség, a csavar, néztem, és a felénél már azt éreztem, hogy rendben, értem, van itt egy tudós, aki kísérletezik az embereken, de mikor történik már valami, ami elmozdítja a történetet a nulladik pontról. Talán azt volt a legnagyobb baj, hogy már szinte mindent tudtunk az elején, és túlságosan is kiszámíthatóvá vált. Azon járt az agyam, milyen lett volna a film, ha a nézőknek is ad teret a leleplezésre, mert így csak azt néztük végig, ahogy a főhős rájön, hogy itt egy ember a vezér, és nincs is protokoll bizottság (és még egy kis apróság, amit nem spoilerezek el). Hát, azért ez így elég sovány. Talán, ha Tekker karaktere nem tudta volna, hogy csak egy kísérlet részese, vagy tovább megyek, a néző sem tudta volna, csak azt látjuk, amit ő valamelyik szertől, amit kap, és a végén derült volna ki, hogy ez nem is a valóság. Persze, ez nem új ötlet, ez is ugyanúgy sablonos lett volna, hiszen láttuk már nem egy hasonlót, de abszolút benne lett volna a lehetőség, hogy a film a nézőt is kicsit magával vigye a nyúl üregébe. Csakhogy se nyúl nem volt, se üreg, csak egy sekély kis gödör, amibe óvatlanul belelépett a néző a főszereplők és a rendező neve hallatán. Ez volt itt az igazán nagy átverés, ezért viszont nehéz hálásnak lenni.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A Netflix filmek terén sokat fejlődött (na jó, nem mindenben) az elmúlt években, legalábbis egyes zsánerfilmek terén. Időről-időre fel-fel bukkannak olyan filmek, amik témája felkelti az ember érdeklődését, és ez A pók fejével sem volt másképp. Mondj... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nehéz komolyan venni a filmet. Képzeljünk el egy börtönt, nulla biztonsági őrrel, nyitott ajtós laborokkal, ahol amúgy embereket kínoznak, de bárki bejárhat, olyan elítéltek is, akik sok esetben többszörös gyilkosok. Egy ilyen történetnek csak akkor van értelme, ha van valami orbitális csavar ebben a felállásban. Had spóroljak meg neked 100 percet, nincs ilyen, csak sok karakter hatalmas ostobaságokat csinál.
A színészi alakítások teljesen rendben voltak, ebből többet kihozni nem lehetett. Viszont a hangulata lehetett volna sokkal feszültebb, én nagyobb feszkóra számítottam. Így csak max. egy közepest érdemel.
Az elején jobban állt az IMDb, persze Chris H. szerepeltetése is hozzátett a kíváncsiságomhoz. Nem olyan rég láttam a nyomokban hasonló Voyagers című alkotást, ami számomra kellemes kikapcsolódást jelentett. Gondoltam, hátha van ebben a témakörben még érdekesség. Sajnos nem sikerült jól ez a film. Nem szépítem, unalmas, álmosító. Lassan csordogál előre a történet. Nincs feszültség, nincs olyan szintű titokzatoskodás, ami érdekessé tenné. Egyszerűen nem tudnak behúzni a cselekménybe. Chrishez egyáltalán nem illet ez a szerep, no nem azért, mert csak izomagyat játszhat. Egyszerűen nem illik össze a tudós zseni az ő habitusával, személyiségével. Egykedvűen bámultam egészen a végig. Valahogy súlytalan lett, igazi Netflix mozi. A középszerűtől rengeteg esetben nem tudnak jobbat letenni az asztalra. Hiányoznak azok az alkotó elemek, amik a hasonló filmeket izgalommal tudják megtölteni. Nem kell a darálás és akció + vér. Feszültséget, bezártságot, a kiszolgáltatottságot felhasználva, körömrágós filmeket lehet készíteni. Szépen adagolva egy megfejtésre váró rejtélyt, ami egy kövér csavarral jelenik meg a vége felirat előtt. Ugye, hogy nem olyan bonyolult ez? Egyik főszereplő sem volt igazán érdekes, ahogy hiteles sem. Csak abban az esetben ajánlom, ha tényleg nagyon nincs mit nézni.
Joseph Kosinski (Oblivion,Top Gun:Maverick) rendező neve ismerősen csenghet a filmnézők számára. Műveit jellemzi, hogy rendkívül látványosak, izgalmasak és intenzívek. Jelen filmünket Kosinski rendezte, a forgatókönyvért pedig az a Rhett Reese és Pau... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Elutazik 30 ember egy lakatlan szigetre szerencsét próbálni. Idilli környezet, szórakoztató foglalkozások, rengeteg szabadidő. Tisztára, mint egy nyári táborban. A felügyelők azt várják, hogy ne történjen semmi, a résztvevők pedig alig várják, hogy halmozzák az élményeket. Végül mindenki csalódottan távozik. A közösség nem kovácsolódott össze, senkinek sem lesz kedve jelentkezni a következő évre. A rendező és az operatőr kihozta a forgatókönyvből, amit lehetett. Tényleg odatették magukat, de sajnos nem tudták újraírni a forgatókönyv felét ahhoz, hogy az is örüljön a filmnek, akit nem fizetnek meg érte. Maga a cselekmény kicsi rövidebb epizódokból áll, mint egy színdarab. Csak ez nem vicces, nem érinti meg a nézőt. Mintha egy végeláthatatlan műkorcsolya bajnokságot néznék, ahol nem ismerem a versenyzőket, de reménykedek benne, hogy lesz győztes, hogy valami tanulság jusson belőle. Itt ez az élmény kimaradt. Nincs győztes, nincs tanulság, nincs feloldozás. Fejest ugrottak a szereplők a tengerbe, majd mind eltűntek a habok között, a víz megnyugodott, bennünk pedig hagyott egy hatalmas hiányérzetet és eg megválaszolatlan kérdést: lemaradtam valamiről?
Eleinte érdeklődve szemléltem mi fog kialakulni ebből a történetből...aztán rohamosan elkezdett süllyedni a film színvonala, míg végül egy orbitális katyvasz lett. Úgy gondolom a sokkolásra építettek az elején, de sajnos elég hamar sikerült kiölni a ... Több
Picivel erősebb filmre számítottam volna, de azért nem mondom, hogy csalódás lett volna vagy ilyesmi, mert egész szórakoztató darab, de tipikusan egynek elmegy film, jó színészekkel és érdekes alapkoncepcióval.
Remek alapötlettel indul a film, jó az információ adagolás is az elején, aztán a közepén kicsit kezd leülni a sztori. Az utolsó pillanatban jön a fordulat és a mondanivaló. (A zárómondatok kicsit szájbarágósak, ha valaki odáig nem értette meg a történet üzenetét, annak úgyis hiába.)
A Netflix ezúttal is egy vérlázítónak szánt társadalmi kísérletet próbál izgalmasan prezentálni. A pók feje mégsem elég összetett vagy elég izgalmas történet, összetett karakterekkel ahhoz, hogy bármilyen szempontból maradandó élménnyé váljon. A Top Gun: Maverick rendezője vadászrepülős kasszasikere után nem sokkal jelentkezett ezzel a minden tekintetben kisebb volumenű projekttel, amiben ráadásul ismét a Maverick sztárjával (mármint, ha Tom Cruise mellett bárkire felfigyeltünk a filmben), Miles Tellerrel dolgozott együtt. Bár Teller jó színész, Chris Hemsworth jópofáskodó ripacskodását nem tudja elég karizmával ellensúlyozni. A pár szobában játszódó történet feszültsége így nem válik maradandóvá a két főszereplő elmejátéka és párviadala során. A központi pszichológiai kísérlet érzelmi hatásai átélhetők és megbotránkoztatók is lehetnének, a mögöttük húzódó rejtély mégsem elég titokzatos ahhoz, hogy a koncepció működjön. A Netflix ezúttal is csak egy izgalmas ötletet volt képes feldobni, de a kivitelezés labdáját már nem tudta leütni.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
