Godzilla (1998)

Nagyon látványos, még mai szemmel is. Azt hiszem, az ilyen típusú filmnek erről kell szólnia. Nem vár az ember tőle hatalmas színészi alakításokat, de a szereplőgárda nekem még valahogy így sem igazán jött be, Jean Renot leszámítva. Ő kifejezetten lubickol a szerepében. Viszont a kötelező robbantós, lövöldözős akciójeleneteket azért hozza, bár a története kissé sablonos. Van benne itt-ott némi túlkapás, meg némi szentimentalizmus, de azért összességében nem olyan rossz film. Szörnyfilmek között kifejezetten jó.

Gyerekkoromban tátott szájjal néztem végig és, ha ma is meglátom bármelyik csatornán szívesen megnézem, mert izgalmas, látványban nem szenved hiányt Roland Emmerich filmje. Matthew Broderick és Jean Reno játéka is még mindig élvezhető.

Ez a Godzilla film egyike azon filmélményeimnek, amelyik az évek során a legtöbbet alakult. Gyerekként láttam és akkor lenyűgözött, aztán utánnaolvastam az egésznek az eredettörténetének, a japán verziókról, plusz elméletileg öregedtem és okosodtam is az évek során, valamint láttam pár Roland Emmerich-filmet is. Így együttvéve már inkább úgy tekintek erre, mint egy kakukktojás ebből az egész Godzilla-világból. Szegény szörny a japánoknál egyfajta válasz volt az atombombára, plusz a természeti egyensúly egyfajta fenntartója lenne. Ehhez képest itt a Godzillából egy eszetlen rombológép lett, amely naná, hogy pont New Yorkba megy, hogy szépen letarolja a híres épületeket. Ez még hagyján, de tele van a fizika törvényeinek ellentmondó részekkel (pl. ha egy nagy testű állat keresztülmegy egy felhőkarcolón, akkor az épület összedől, s nem marad ott a lény nyoma csak azért, hogy a helikopter keresztülrepülhessen rajta). A legviccesebb ez a vemhesen születő Godzilla. Tessék? Hát hol van olyan figura az élővilágban, amelyik alapból vemhesen születik? Ilyen képességgel még az atombomba sem tud felruházni egyetlen állatfajt sem! Szóval összességében ez egyfajta legendagyalázó mozi lett, mintsem épkézláb alkotás, s csak a gyerekkori élmény miatt nem mondom rá, hogy rossz, csupán azt, hogy gyenge.

Mai napig egyik kedvenc filmem és nosztalgikus érzés fog el akárhányszor is nézem meg. Fantasztikus volt minden jelenet benne és lélegzetelállítóan formázták meg a történetet.

Anno elsők között néztem meg mozikban, és akkor teljesen le is vett a lábamról. A lény mellett nagy kedvencem volt benne Jean Reno karaktere. Ez évekig így is maradt, aztán, ahogy idősödtem, ráeszméltem, jó a történet, látványos a film is, de a lény nem úgy néz ki egyáltalán, mint az eredeti japán szörny és ez a kezdeti rajongásomat szegte meg végül. A legjobban a szájából fújt lángcsóvát hiányoltam, ami az egyik névjegye.