Szerintem jó volt, tipikus párszor megnézős családi film. Jókat lehetett nevetni közben, helyenként nevetséges volt, viszont a mélyebb jeleneteken meg lehetett hatódni. Minden korosztálynak van benne üzenet egyaránt. A színészek egész jók voltak, a történet nyilván kiszámítható, de az ilyen típusú filmektől nem is azt várjuk, hogy váltsák meg a világot, hanem hogy jól szórakozzunk, és melengesse meg kicsit a szívünket.
Hogyan lehet egy olyan, merőben komoly témát, mint az örökbefogadás ízlésesen, poénos formában tálalni úgy, hogy ne bagatellizálja el a dolgot, de közben ne is legyen szájbarágós tanmese? Hát, valahogy úgy, ahogy az Instant család csinálta. Végre egy... Teljes kritika
Sean Anders 2018-as vígjátéka egy örökbefogadási procedúrát mutat be, melynek során három, spanyol ajkú gyermeket próbál befogadni egy 40-es pár. A nevelőszülőket Rose Byrne és Mark Wahlberg alakítja, mégpedig szórakoztatóan. Az egész film vicces, sőt néhol megható és elgondolkodtató is. Rengeteg értékes gondolattal és helyzet-komikummal. Nagyon tetszett, így többször is megnéztem. A Wahlberg - Byrne páros jól működik a vásznon, a rendezés pedig élvezetesen pörgős. Többet hordoz önmagánál ez a film, értékelésem nem lehet kevesebb 80%-nál.
Ez az egyik kedvenc filmem, amely a legtöbb érzést váltja ki belőlem. Lehetek szentimentalista, de olyan nincs, hogy ezen a filmen ne sírjak többször is. Azt gondolom, hogy a trailer egy cseppet félrevezet abban, hogy az ember azt hiheti, hogy ez egy könnyed, vicces vígjáték. Lehet, hogy valakinek ennyi. Nekem azonban sokkal többet ad. Megható, szívbemarkoló, amikor mindannyian belekerülhetünk az állami gondozott gyerekek helyzetébe, a szociális munkásokéba, és főleg a leendő szülőkébe. Milyen nehéz lehet nekik, kész nagy gyerekeket kapni egyik napról a másikra. Először moziban láttam, azóta minden évben megnézem. idén éppen most jött el ennek az ideje. A szereplők nagyon szerethetők, tudtam velük azonosulni, eleinte visszakoznak, aztán már nincs menekvés, megszerették őket, bármit és mindent is megtesznek értük. Hiszen ez az élet értelme, az együttérzés, a szeretet és a család. Persze csakis azután, hogy mindenki kikiabálja a fájdalmát, a nemtetszését, de a kirakós darabjai végül a helyükre kerülnek. A két dal, ami megszólal benne, szerintem roppantul illik ide, kezdetben a Let 'em in, a végén pedig a We're going home. Ezt a filmet igazán nagy élmény megnézni, talán ezért is érzem úgy, hogy minden évben elő kell vennem.
Ezt a filmet választottam, amikor gondolkodóba estem, hogy a nyert mozijegyemet melyik filmre váltsam be és örültem a döntésemnek, mivel két oldalról tudnám megközelíteni Sean Anders alkotását. Egy nagyon elgondolkodtató filmet kaptunk tőle, hiszen a rengeteg poén mellett, erős dráma jellemezte a filmet. Voltak benne nagyon szomorú, szívfacsaró jelenetek, amikért külön kiemelném a 17 éves Isabela Moner játékát, aki véleményem szerint elképesztő volt a filmben Mark Wahlberg és Rose Byrne mellett. Rengeteg tanulságos morzsákat dobott nekünk a film, gondolok itt az emberek hozzáállására, vagy éppen a túlzottan elhamarkodott bíráskodásra, ami gyakori volt a filmben. Épp ezért tetszett, hogy nem egy általános bús tanulságos drámát kaptunk, hanem elég rendesen meg volt fűszerezve poénokkal, ami jobbá tette az egészet, hiszen így is voltak jelenetek, amikor gondoltam inkább családi drámának, mit sem vígjátéknak. A vicces részeket a stáb nagyon jókor, jó időben hintette el, épp ezért éreztem sokszor, hogy amint szomorú, bánatos érzés fogna el egy adott jelenet után, egyből jön egy megnevettetés, ami nagyon jó húzás volt.
Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Az átolvasott kritikák annyira dicsérték, hogy minden ellenérzésemet leküzdve elszántam magam a megnézésére. Hozzá kell tennem, hogy sem a vígjátékok, sem az úgynevezett „család... Teljes kritika
Sokat nevettem rajta, kicsit megláttam magam a filmben, és ezért nekem tetszett. Szerintem szép dolog kiemelni valakit a rendszerből, és felnevelni, még ha sokan ezt nem is tartják normálisnak. Egy igazán jó vígjáték, ami bemutatja a gyereknevelés nehézségeit leplezetlenül.
Nagyon szép dráma. Könnyed, borzasztóan klisés, de igenis kell a léleknek néha egy ilyen is. Talán az utolsó jelenetet kihagytam volna, mert az már túl csillivili. Ezenkívül nagyon jól szórakoztam, jó színészi alakítások. Egy-két kivételtől eltekintv... Több
Rég nevettem ennyit. A története felemelő és megható, amellett, hogy a humora is egészen kiváló. Marknak is nagyon jól áll a szerep.
Cuki, meg aranyos, meg minden, jó az üzenetet, de végtére mégis egy annyira tipikus családi film. Inkább a második fele tetszett, amikor már kicsit komolyabbra fordul, eleinte sajnos eléggé idétlen volt.
Ritkaságszámba megy, hogy egy vígjáték egyszerre legyen vicces, szórakoztató és ugyanakkor tartalmas, mélyenszántó is. Sean Anders filmje az Instant család éppen ilyen, talán mert a rendező személyes élményekből is merítkezhetett, hiszen ő maga is örökbe fogadott három gyermeket. A film az örökbefogadás procedúráját egyik irányba sem túlozza el: nem láttatja könnyed, idealizált eljárásnak és nem is démonizálja. A főszereplők: Mark Wahlberg és Rose Byrne egyaránt kiemelkedőt nyújtanak. Összességében egy intelligens, vicces és közben tartalmas film, melyet 80% -ra értékelek és főleg a kisgyermekes szülőknek ajánlok.
Nagyon jó vígjáték tele feszültséggel, érzelmekkel. Érdekes hogy mennyire könnyeden és viccesen elő tudták adni az örökbefogadás és a meddőség kérdését. A gyerekekkel való összeszokás sokszor nagyon vicces volt és minden szülő át tudta érezni a problémákat. Örültem, hogy végül egy család maradhattak.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
