Három óriásplakát Ebbing határában

Frances McDormand megint küzd, és mi szorítunk neki. Ebben a filmben figyeltem fel Sam Rockwell játékára, utóbb kiderült, hogy nem ez az egyetlen jó alakítása, vannak korábbiak is.

A zseniálisan felkavaró Erőszakik rendezője, Martin McDonagh újabb brutálisan súlyos morális kérdéseket boncolgató mestermunkát adott ki a kezei közül, sőt most talán az emberi lélek még ősibb és elemibb indulatait mutatja be kendőzetlen explicitássa... Teljes kritika

Nyomasztó és meghökkentő - kb. ez a két szó ugrott be, miután megnéztem a filmet. Felkavaró, de inkább valószerűtlen jelenetek, jól kidolgozott, mégis ellenszenvet kiváltó karakterek, nyitott befejezés, ami után egy pillanatra elgondolkodtam, hogyan ... Többzárták le az ügyet, de inkább megkönnyebbülést éreztem, mert a harag és a fájdalom ábrázolása végig olyan intenzív, hogy ennél többet talán nem is szerettem volna látni belőle.

Martin McDonagh ezúttal is egy igencsak felzaklató filmet tett le az asztalra. A cselekmény igazából nagyon egyszerűen leírható lenne, azt gondolom, hogy valójában nem ezen van a hangsúly. A Három óriásplakát egy igazi karakterdráma, amely messze mellőz minden felszínességet és klisét. Annak ellenére, hogy minden jellemrajz, egybevéve a történettel nagyon minimalisztikus, mégis elképesztően mélyrható. Minden egyes intenzívebb jelenet egy apró tűszúrás, és mindez nem csupán remek eszköz arra, hogy folyamatosan fenntartsák a néző figyelmét, hanem arra is, hogy valami kitörölhetetlent hagyjon benne.

Végre egy igazán jó film! Gyanakodva fogtam hozzá, mert a rendező előző két filmje nem volt számomra annyira jó, mint sok kritikusnak. De ez minden szempontból tökéletes. Fordulatos cselekmény, három elképesztően jó alakítás és a mondanivalója is hum... Többánus, érdemes megfogadni az erkölcsi intelmét: a gyűlölködés erőszakot szül, annak az ellenszere csak a szeretet lehet. Mrs. Coen kiugró tehetségéről a „Fargo” óta tisztában vagyok, Woody Harrelsont még nem láttam rosszul játszani, Sam Rockwell pedig, aki elviszi a show-t, a „Halálsoron” Vad Bill figurájában csillogtatta meg előttem a képességeit. A címben szereplő óriásplakátok tartalma: Mildred Hayes lánya „Miközben haldoklott, megerőszakolták, de még mindig nem tartóztattak le senkit. Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnök úr?” A tehetetlen düh és kétségbeesés készteti erre a lépésre a gyászoló anyát, amely elindítja az események láncolatát. Könnyen megjósolható, hogy a film megérdemelten díjak garmadáját fogja besöpörni.

Mi történik, ha állóvízbe követ dobunk? Felkavarodik az egész....ez jutott eszembe a film nézése közben. Ritkán jön ki ilyen gyöngyszem az álomgyár kapuja mögül, ami ennyire nyíltan mer mesélni a rendőrségről, rasszizmusról, az USA problémáiról, vagy... Teljes kritika

Egészen pazar film kiváló alakításokkal, nem egy könnyű program, de elhihetitek, hogy megéri. Nálam kétségkívül ez az év drámája.

Bár ismerek olyan embert, aki szerint a film megúszós, és nem elég bátor bevállalni, hogy pontosan miről is akar szólni, szerintem pont eléggé nyomasztó és sebekben vájkáló lett ahhoz, hogy megértsük: a kognitív disszonancia milyen mélységekbe tudja vinni azt embert.

Ez a cím mondhatni tökéletesen illeszkedik Martin McDonagh filmográfiájába: amennyire konkrét, olyannyira megfoghatatlan is egyszerre. Ám miután végére értünk a közel két órás drámának, örömmel konstatálhattuk, hogy az idei filmes felhozatalból már i... Teljes kritika

Egy olyan film, amit elvittek a mellékszereplők. Számomra Sam Rockwell és Caleb Landry Jones mindent vittek. Ha valaki szereti a személyiségfejlődést és az igazán elgondolkodtató filmeket azoknak ajánlott megnézni. Zseniális volt az egész!

Cím alapján először egy gyenge filmre számoltam. Nem tudtam komolyan venni. Viszont miután megnéztem egy eszméletlenül remek filmnek tartom tele izgalmas és érzelmes percekkel.

Számomra az utóbbi évek egyik legjobb filmes élménye volt. A McDonagh-tól megszokott zseniális, fordulatokkal és erős jelenetekkel teli forgatókönyv a film fő erőssége, emellett kiemelkedő a színészi játék, McDormand, Rockwell és Harrelson egyaránt k... Többiváló alakítást nyújtanak. Az operatori munka, vágás és Carter Burwell zeneszerző munkája szintén nagyon erős. 10/10

Az már a címből is sejthető, hogy nem hétköznapi alkotásról van szó. Leginkább az tetszik a filmben, hogy a cselekmény nem kiszámítható, olyan mint a való életben. Ezt alátámasztja az is, hogy rengeteg elvarratlan szál marad a végére szintén valósághoz hasonlóan. Hatalmas pozitív csalódás volt Sam Rockwell alakítása, akit legutóbb Anna Kendrick oldalán láttam a Gyilkos páros című (nem mellesleg elég gyenge) filmben. Akkor nem gondoltam volna, hogy képes Oscarra érdemes produkciót nyújtani, de most bizony megérdemelte. Ahogy Francis McDormand is. Nagyszerűen adja elő az erős anyát, aki magát hibáztatja a történtekért, de inkább másokra hárítja a felelősséget. Szinte végig olyan, mintha nem lennének érzései, de a szarvasos jelenetnél megkapjuk azt, amit addig hiányoltunk és végre mindent kiad magából. Az alakítások mellett zene is telitalálat, azért is simán megkaphatta volna az aranyszobrocskát. Vagy akár a legjobb filmként is. Mindkét kategóriában sokkal jobb volt, mint A víz érintése. Egy igen összetett filmről van szó, mind a történet, mind a műfaj szempontjából. Természetesen leginkább drámaként kell rá tekinteni, de azért van benne bőven humor is (de csak annyi, hogy ne komolytalanítsa el a filmet) és kapunk egy kevés akciót is.

Egészen elképesztő, ahogyan az emberre hat ez a mozi. Legalábbis rám így hatott, és a végén levő felirat után elkezdtem gondolkozni, miért, mit és hogyan gondolom az én szemszögemből az egészet. Erős és felkavaró dráma.