Igazán szép, romantikus, bolondos, drámai film kiváló színészekkel a főszerepben! Gyönyörű helyszínen játszódik, értelmesek a dialógusok és nagyon aprólékosan építette fel a rendező Rose karakterét. Fokozatosan bontakozik ki előttünk a fiatal lány személyisége. Az egyik kedvenc filmem.
Hát nem egy klasszikus Tim Burton mozi, de a maga nemében egy egész szórakoztató darab, és ha nagyon keressük, akkor egy kis görbe tükröt is találunk benne. Ettől Burton volt már sokkal jobb is, ha a teljes életművet nézem, akkor ez egy közepes kis film.
A fekete-fehér filmek mindig erőteljesebben hatnak rám, így volt ezzel is. Szépek a képsorok, drámaiak a jelenetbeállítások, jók a színészek. Értékes film, tessék megnézni!
Ha valamit el lehet fuserálni úgy igazán, hát ezt a filmet elfuserálta a rendező alaposan. Ez egy elnyújtott, ízetlen rágógumi, melyet a végletekig szétrágtak és emiatt se íze, se színe.
Nagyon jó klasszikus film a mozi hőskorából, kár, hogy ma már kevés ilyen készül. Persze meg lehet érteni, az embereket ezzel már nem lehet meghatni, de az ember lelkét akkor is tudja simogatni néha egy ilyen kis múlt századi romantika.
Az az érdekes, hogy valahol minden iparág, meg az élet minden területe ilyen: ha gyorsan akarsz feljutni a csúcsra, akkor közben hátra kell hagynod önmagad, megcsömörlesz, és elveszted az élvezetet (haha) bármiről is legyen szó. Szerintem ez a film azért volt jó, mert érdekes szemszögből tudott rávilágítani erre az egyébként teljesen általános problémára.
Pár napja láttam a filmet a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, s nagyon mélyen beleivódtak emlékezetembe a képkockái. Látvány tekintetében nagyon finom és igényes film. A története sem elhanyagolható. Szép film, megindító és elgondolkodtató. Teljesen beszippantja a nézőt, kikapcsol és eltűnik a külvilág. A zenéje pedig igazi kincs!
A film alapötlete és üzenete, hogy bemutassa mennyire nem fér össze az egyházi jog a modern joggal. Egyszerűen két teljesen különböző ideák mentén dolgozó intézményről van szó. A rendező egy igényesen megrendezett, jó drámát készített. Az üzenet nem erőltetett, mégis nagyon erősen áthallatszik. Remek film!
Sötét hangulatú széria, de sokkal jobb, mint az Shyalamantól vártam. Dilon régebben a kedvenceim közé tartozott, aztán eléggé eltűnt, de ez egy szép visszatérés lesz. Ha így halad tovább az évad, egy rossz szavam sem lesz.
Zseniális film, csodálom, hogy csak most találkoztam vele. Szeretem a valós történeteket feldolgozó filmeket, ez pedig remek példája annak, hogy hogyan esnek ártatlan emberek az igazságszolgáltatás áldozatává. Jim Sheridan igényesen rendezte meg a filmet, a tempó nem túl gyors, de ez éppen elég, és így az összetettebb érzelmek is jobban átjönnek.
Nekem még a komoly és drámai emberi sorsok bemutatásán túl is sok a verekedés ebben a filmben, de ezt leszámítva remekül megírt történet és igazán jó rendezés.
Nekem nem annyira jött át a film koncepciója. Értem én, hogy buli, meg pia, meg csajok, mert "havaii", és hogy nagyon menők vagyunk, ahogy itt nyomulunk a rombolás közepette, és aztán mi vagyunk a királyok... de miért is? Mi most akkor a tanulság? Mit profitálunk abból, hogy ezt megnéztük? Nagy káosz az egész. Mondjuk a zene jó.
Igazság szerint nekem tetszett. Persze nem a legjobban megrendezett film a világon, és van benne egy-két logikai buktató, de Ryan Reynolds szerintem az egyik legjobb szerepét hozza (a Burried mellett), mérföldekkel jobb, mint mondjuk a zöldlámpásban. És végső soron a történet mégis csak át akar adni valamit a gyászról, reményről, és van egyfajta sötét hangulata.
Egyik kedvenc filmem Dustin Hoffmantól, a másik a Kramer vs. Kramer. Fontos minden olyan film, amelyik a másságot nem riasztónak, kezelhetetlennek mutatja, amelyik nem a sztereotípiákat erősíti, hanem egy kedves fordulattal inkább feloldani próbálja a sztereotíp konfliktusokat. Szeretem ezt a filmet, mert az autista haverjaimmal is megnéztem, és azt mondták nézhető, de utána még órákig beszélgettünk arról, hogy mikor miért nem értjük egymást, ki mire figyel, és hogy persze nincs egy általános recept, de a figyelem az sokat segít.
Egy nagyon jól sikerült, alacsonyköltségvetésű mozi. CHristina a tipikus tinigondokkal küzdő lány, meg a kibírhatatlanul nem megértő környezete. Cuki. Ha nem várunk tőle túl sokat, kellemes meglepetésben lehet részünk. Néha azért alulmúlja az elvárásokat, a kidolgozottságát illetően.
Csodálatos történet, nagyon érzékletesen mutat be problémákat, amik sajnos egyáltalán nem múltak el azóta sem. Megdöbbentő, hogy még így majdnem ötven évvel később is mennyi gyűlölet van az emberek között, de az ilyen történetek erőt és reményt adnak, hogy egyszer valami megváltozhat. Nagyon élveztem, és remélem minél többen megnézik ezt a filmet.
Jóféle, klasszikus Poltergeist-effektus, gót beütéssel. És még próbálna sokféle lenni, az indítása erős is, és aztán valahol átfordul egy olyan világba, ami már nem a horror, hanem inkább a horrorkomédia világa, jól átpárolva lélekölő, tragikus lében, és a végére tényleg kifordul magából, már azt se tudni, mihez kezdjünk vele.
Ben Affleck végre felnőtt - legalábbis ezt szeretné minél inkább elhitetni a közönséggel, csak nem igazán megy neki a dolog. Ez a filmje valóban grandiózus próbálkozás, csak nem értem, hogy miért kellett ennyire hosszúra nyújtani, aminek mondjuk a felében nem történik semmi, és egy feszesebb rendezéssel sokkal többre ment volna vele, mint így, hogy elnyújtotta, mint nagyanyám a rétest.
73 Rózsa és tövis (1991)