Valahogy sejtettem, hogy nem ez lesz a kedvenc vígjátékom, és hát nem is lett az. Az alapsztori is elég fantáziátlan, de gondoltam, üsse kő, megfelelő rendezéssel és jó színészekkel még akár jó dolog is kisülhet belőle. Erre már az első percekben kiderült, hogy a nyugdíjas párocskánk nem kicsit túljátssza a lelkes nyugdíjas szerepet, és sajnos végig hozzák a színpadias nyekegő, vihogó, sopánkodó formát. Oké, vannak ennél sokkal rosszabbak is, de nem lehetne legalább megpróbálni megugrani a lécet?
Nem ez lesz az év filmje, de kár lenne leírni, végső soron egész jó volt. Az ötlet nem túl eredeti, anno az Így jártam anyátokkal sorozatnak volt egy része, ami kb. pontosan ugyanerről szólt, na de mindegy, megmagyarosították kicsit. Jó színészgárdát állítottak össze, valamennyien hozzák a formájukat, talán ennek is köszönhető, hogy egy meglepően élvezhető, könnyed komédia lett a végeredmény.
Újabb filmmel bővült a karácsonyi giccs kínálat. Semmi eredeti nincs benne, a bénácska manó poént már olyan sok filmben ellőtték, hogy nem bírom ép ésszel felfogni, hogy juthat eszébe valakinek újra elővenni. Egyedül London hat kicsit újszerűen az amerikai helyszíneken játszódó télapós sztorik közt. Számomra csalódás volt, bár nem is vártam sokat a műfajtól. De még így is csak gyenge átlagos.
Nem mondom, hogy nem érte meg a jegy árát, de kicsit másra számítottam. Túlságosan erőltetettnek éreztem a nagyi bunkózását, volt pár primitív beszólása, ami szerintem túl megy azon, hogy mindent a szórakoztatásért. Ha kevésbé szigorúan nézem, akkor egy egyszer nézhető agyzsibbasztó film egy-két ütősebb poénnal.
Emlékezetes párbeszédek, társadalomkritika, hullámzó hangulat és feszültség. Sok mindent belesűrítettek, ennek ellenére szépen egyensúlyozik a film a krimi és a vígjáték határán.
Kicsit talán sikerült felülemelkednie a magyar vígjátékok színvonalán. A hangulat nagyon ott van, jól tükrözi a Kádár-korszakot, a színészek is hozzák a formájukat. Bodzsár Márk ígéretes rendezőnek tűnik, az Isteni műszak is egész élvezhető komédia lett, azt hiszem, a Drakulics elvtársnak is hasonlóan jó lesz a fogadtatása.
Az amerikai komédiák unalomig csépelt kliséi és körbe-körbe ismétlődő poénjai után felüdülés volt ez a film. Azt hiszem, egyértelműen kijelenthető, hogy Clavier viszi el a hátán az egész filmet, mert a témája nem túl eredeti, és a tinik és Seigner sem győztek meg. Na meg aztán, nem dőltem a röhögéstől, ami inkább negatív irányba billenti a mérleget, de egyszer azért nézhető.
A 100 dolog sokkal több egyszerű vígjátéknál. Elgondolkodtatja az embert, mi fontos igazán az életben, mennyire függ össze a gazdagság a boldogsággal. Puszta vígjátékként gyenge közepesnek mondanám, de ha a néző felfedezi benne a mögöttes tartalmat, egész remek kis produkciónak tűnik.
A mindenki által ismert Grimm mese feminista újraértelmezése. Tökéletes produkció rengeteg szenvedéllyel, erotikával és konfrontációkkal. A "mostoha" karaktere mindent visz, ő teszi igazán dinamikussá az egész filmet. Rövidre fogva: lenyűgöző.
Egész jól indult, de a történet nagyon hamar kliséhalmazba torkollott, pedig nagyon eredeti az egész elgondolás. Szerintem, ha nem lenne ennyire kiszámítható a cselekmény, akkor még egy igazi díjnyertes film is lehetett volna belőle. :/
Jó kis sztorija van a filmnek, és azt hiszem, a maga korában elsőosztályú darab lehetett. Kabos Gyula, Jávor Pál, Kiss Manyi stb. óriási nevek voltak, és bár ma már nehezen értjük meg az akkori színészetet, szerintem ez a film még így is megnézhető (na jó, csak egyszer).
A sztori és az alapján, amit hallottam róla, vártam ezt a filmet, de mégis azt kell mondanom, hogy csalódás volt. Nem volt rossz, de szerintem ebben lényegesen több is volt, mint amit végül megvalósítottak belőle.
Hát, már bocs, de szerintem ennek a filmnek szörnyen primitív a humora. Nagyon nehézkesen néztem meg, de utálok félbehagyni ezt a filmet. Minden esetre, szerintem nagyon alacsonyra tették a lécet, és nem tudom, lesz-e még lejjebb. Nem igazán tudom ajánlani. :(
Na végre, egy kompetens Tom Radier film, kellő mennyiségű akcióval, egy remek színésznővel a főszerepben, kimondottan szép látvánnyal és izgalommal megfűszerezve. Ez a film mindent tud, amit az Angelina Jolie féle változat nem, szóval teljesen elégedett vagyok. Az Assassins Creed után kellett már egy igazán jó videojáték adaptáció.
Szerintem egy fél fokkal még mindig jobb, mint az Amerikai Pite, ugyanis a sok fölösleges és komolytalankodó jelenet helyett próbál lényegre törő lenni a film.
72 Családból is megárt a sok (2019)