feri1

Jó kis film az Equilibrium, és sajnálatos, hogy kevesen tudnak vagy hallottak róla – én személy szerint mindenkinek melegen ajánlom, mert nem egy teljesen széteffektezett látványvilág dől ránk a vászonról, hanem egy finom és visszafogott, de nagyon precíz hangulatú alkotás. Hitelesen teremt meg egy alternatív univerzumot, amiben egy idő után a néző otthonosan tud mozogni, és együtt éli át a történetet a szereplőkkel.

Hát én tényleg szerettem volna szeretni ezt a filmet, de sajnos nagyon is felejthető fantasy lett belőle. Megvannak a maga erősségei, de túl kevés van belőlük, hogy át tudja lépni a film a saját árnyékát. És ehhez folytatás is jön... Nem tudom, mennyire jó ötlet ez.

A maga nemében egészen zseniális sorozat a Kaliforgia. Jót tett a hírnevének a rengeteg botrány az első évad elején, de be tudta bizonyítani, hogy nem emiatt állja meg a helyét a mezőnyben, hanem mert nagyszerű sztorija és remek szereplőgárdája van. Ez is tipikusan az a történet, amit egy egész estés filmben nem lehet elmesélni, pedig nem egy Trónok harca méretű eposzról van szó. Ezért is részesítem mostanában előnyben a sorozatokat a filmekkel szemben.

Nekem nem volt meg az eredeti manga, így viszonyítási alapom sincs, bár talán jobb lett volna, ha tudom mihez kötni, mert nekem kicsit parttalan volt ez a film. Nem tudom, másnak mit ajánlhatnék, de nálam ez a közepes zónában landolt.

Ha science-fiction, akkor a Csillagözi invázió kötelező film, bár nem a legkönnyebb alkotása a műfajnak. A felszínén ugyanis egy nagyon béna, sablonokkal és közhelyekkel dolgozó film, amiben tulajdonképpen nagyon könnyű mindenkit egy csapásra megutálni, a hófehér mosoglyó Denise Richardstól kezdve a téglafejű Casper Van Dienen át az idegesen szexi Dina Meyerig. És pont ez benne a lényeg. Viszont ehhez a filmet meg kell nézni többször.

Briliáns akciófilm, kiváló science-fiction, elgondolkodtató disztópia, ami mind a három rétegében élvezhető alkotás. Mindezt a kilencvenes évek elején készült filmek utánozhatatlan hangulatával és esztétikájával tálalva, ami miatt egy generáció óhatatlanul is elfogultan áll a filmhez. Én ezt abszolút tudom vállalni, mert egy olyan filmről van szó, amit szívesen ajánlok mindenkinek.

Talán nem sértő azt állítani, hogy ez egy igen rosszul sikerült science-fiction, amelyhez egyrészt hozzájárul az, hogy nagyjából húsz éves, és tele van élvezhetetlen trükkökkel, másrészt elég lapos és logikai buktatókkal teli forgatókönyvet sikerült hozzá rittyenteni. Nézhető, de néhol csak banalitása miatt. A keményvonalas sci-fi-őrülteknek nyilván érdemes megnézni, másoknak inkább nem ajánlanám.

Az első Mátrix azért tudott igazi klasszikussá válni, mert ott még volt remény. A második és a harmadik rész nem csak azért szörnyű, mert szépen lassan meghalnak minden kulcsszereplő, hanem azért is, mert silányodik a minőség. Az első egy átgondolt, kiérlelt, valóban nagyszabású alkotás volt, és ahogy a Harcosok klubjában elhangzik, az utána következő filmek már csak "a másolat másolatának a másolatai".

Ha engem kérdeztek, ez a világ legaranyosabb filmje. Imádom minden egyes percét, és akárhányszor végig tudom nézni. Pontosan az az ember lelkét simogató aranyos vígjáték, amire akkor van szükség, ha egy kicsit ki akarunk szakadni a világból és valami szívmelengetőt akarunk látni.

Én már legalább ötször láttam, a K-PAX egy igyazi klasszikus. A kritikusok nem éltették annyira a filmet, mint a nézőközönség, sőt, úgy fest, hogy a film az évek során egyre nagyobb népszerűségnek kezdett örvendeni. Bizony ez a film semmiképp sem tartozik a felejthető filmek kategóriájába. Nagyon jól fel van építve, a karakterek és a történet is ki van találva ahogy azt kell.

Egy kicsit hosszú, de ezen túl egy kellemesen izgalmas és mérsékelten kidolgozott science-fiction, amely minden földönkívüli létformában hívő ember szívét meg tudja dobogtatni. Jodie Foster egy igen jó színésznő, akinek nagyon jól állnak ezek a fajta női szerepek, amelyekben megmutathatja kemény énjét, és nem válik sem szánalmassá, sem hiteltelenné. A fiatal Matthew McConaughey pedig csak hab a szkafanderes tortán.

Nekünk magyaroknak minden jöhet, ami Bud Spencer. És szerintem nincs is ezzel semmi baj. Szerintem ez a sorozat pont úgy jó, ahogy van: könnyed és laza, kellemesen kikapcsol.

Nekem több problémám is van a filmmel de kezdjük az elején: A beavatott. Miért kell minden címet félrefordítani. Az angol Divergent csupán annyit jelent: eltérő. A beavatott teljesen mást sugall, mint amiről a film szól. A film egyébként nagyon látványos és akcióban gazdag, de a történet, ami köré mindez a CGI fényárban úszó csoda épül egy nagy marhaság. Azok közé a sci-fik közé tartozik, amit nem tud bevenni a gyomrom, gyermeteg, bugyuta és erőtlen.

Én viszonylag eléggé későn láttam ezt a filmet, de szerintem ez a legjobb feldolgozása a történetnek. Nem csupán a parádés szereposztás és alakítások miatt, hanem mert egyszerűen hihetetlenül kidolgozott és izgalmas lett a sorozat.

Dennis Hopper az egyetlen jó karakter, de a többiek nagyon szánalmasak. Szerintem vagy egy sorozatot kellett volna belőle készíteni, és rámenni a különböző csoportokra, vagy pedig egy rövidfilmet készíteni belőle, de ez így mindenképp elhibázott sajnos. Pedig a sztori maga még izgalmas is lehetne.

A film nagyon jó, még sem hozott annyi pénzt az alkotóinak, mint szerették volna. Ennek az lehet az oka, hogy a mesterséges intelligencia akkoriban még nem foglalkoztatta annyira a közönséget, mint manapság. A történet természetesen kamu sci-fi, de ettől még izgalmas, megéri megnézni.

Ez egy rossz film. Rossz vígjáték. Kész ennyi a verdikt. Normálisan minden filmre azt mondanám, hogy egyszer meg lehet nézni, de ebben az esetben még ez sem igaz szerintem. Inkább ne nézze meg senki, aki jót akar magának.

Nehéz értékítéletet hozzárendelni. Mondjuk ha könnyen el szeretném intézni, írhatnám, hogy borzasztó.

Hatalmas film, még akkor is, ha nem hibátlan. Egy vonat nyilván nem tud menni 17 éven keresztül a nélkül, hogy a kerekei ki ne lazulnának, vagy ne kellene csapágyakat cserélni, de ezt a kis bakit leszámítva a film rendben van. A történet a társadalmunkat szimbolizálja, meglehetősen jól. A film tele van váratlan fordulatokkal, mindenkinek ajánlom, aki szereti a nehéz, sötét témát feldolgozó alkotásokat.

Én csak Robin Williams miatt néztem meg a filmet, és ő nem is okozott csalódást, ennek ellenére a film teljesen kong az ürességtől. Még egyszer biztos, hogy nem tudnám megnézni, mert egyszerűen nincs hangulata a történet pedig gyenge.