Izgalmas kis film ez, nem az a megszokott történetkezelés, de egy valami nagyon zavart végig. Úgy éreztem, ha nekem még 5 percig kell néznem Jake Gyllenhaal szenvedő arcát, sírva fakadok. Nem hiszem el, hogy nem találtak ehhez egy kevésbé halarcú színészt - ezt leszámítva viszont tetszett. Elgondolkodtat, ráveszi az embert, hogy megpróbáljon nagyon odafigyelni és megérteni dolgokat, közben meg mutat egy klasszikus kisvárost, ahol mindenki olyan, mintha a közhelyszótárból lépett volna elő, mégis hiteles.
A Gravitációt megérdemelten dicsérik az egeik, épp oda, ahova való - a film az elmúlt idők egyik legizgalmasabban megvalósított sci-fi-je, ami ráadásul nem nélkülöz minden alapot. A valósághű rendezés és vizuális effektek annyira közel hozzák a nézőhöz a történetet, hogy simán érezzük magunk körül a hideget és ürességet lehelő űrt. A történet egyszerű ugyan, de pont ebben rejlik a nagyszerűsége: menekülni minden áron, és szép lassan magunk mögött hagyni a felesleges súlyokat.
Az elejétől a végéig egy felesleges pillanatot se látsz. Minden érzelmet át fogsz élni. Fogsz nevetni, fogsz sírni, le fogsz döbbenni. Egy dolgot nem fogsz tapasztalni: unalmat. Ne gondold, hogy a film közepén ki fogsz tudni sétálni a mosdóba, vagy hogy pattogtatsz még egy kis kukoricát, esetleg hogy kimész egy kis üdítőért. Egy másodpercről sem fogsz akarni lemaradni. Ebben a filmben van minden: jó forgatókönyv, humor, kiváló színészi játék, akció. És ehhez a filmhez nagy képernyőre lesz szükséged, hogy teljes pompájában élvezhesd az effekteket.
Egész egyszerűen nem tudok megbékélni a dologgal, hogy valamit, ami a áthatotta az egész gyerekkorom, ilyen csúnyán meggyaláztak. Igen, lehet, hogy ez egy túl szélsőséges vélemény, és valaki legyint, hogy ugyan ez csak egy film, de könyörgöm. Ez nem csak egy film, ez egy több millió dolláros költségvetésből készült elrontott ifjúsági történet, aminek az előzménye még tényleg kábé egy sufniban készült, és a hozzám hasonló idiótáknak szólt. Erre fogják, és az egészet pofáncsapják ezzel a filmmel.
Olyan érzésem volt végig, mintha a színészek játéka nem is lenne fontos, és ez még számtalan másik részletről is lemondható. Egész egyszerűen le akarták darálni a sorozatot, nehogy a főszereplők kinőjenek a szerepükből, viszont az összecsapott munkát meg ugye könnyű kiszúrni. Ráadásul, ha valakinek fogalma sincs az egész történetről, akkor gyakorlatilag semmit nem fog majd érteni a filmből. Persze valamit fel kellett áldozni, hogy egyáltalán meg lehessen csinálni ezt a filmet, de akkor meg az alapanyaggal van a baj...
Ez egy igazi klasszikus, és ezt nem a nosztalgia, vagy a tisztelet mondatja velem, hanem az, hogy ekkoriban még nem lehetett a látvánnyal eladni a produkciót, kellett hozzá egy ütős, eredeti történet és egy jó színészgárda. Ebben az esetben minden a helyén volt, persze ma már nehezen tudnám ajánlani bárkinek is, de én nagyon kellemes emlékeket őrzök erről a szériáról.
Rég láttam ennyire rossz science-fictiont, amit egyébként az egyik legnehezebb és legfontosabb műfajnak tartok. Itt kaptunk egy nagyon gyenge történetet, ami nincs alátámasztva, nem tudunk meg semmi fontosat a háttérről, csak nézünk egy kölyköt, aki nagyon komolyan próbálja meg átvergődni magát a nehézségeken, amiből nekünk valahogy nem jön át semmi. Jayden Smith meg egy elég rossz színész és kész.
Egy igazi retró-futurista disztópia, benne az elidegenedett, elembertelenedett társadalom önzabáló mechanizmusaival. Jó sok Freud, Yung, Kaffka van benne. Átitatódik a csodás szocializmus minden deformitásával, és átcsúszik egy álomba, ahol a hétköznapi, kilátástalan mókuskerékből átkerülünk egy eszeveszett hajszába, és a köré tornyosuló szürrealista káoszba.
Kiefer Sutherlandnek a szeme se áll jól - de nem csak külsőleg választottak egy verzatilis főszereplőt, hanem az uralkodó osztály, a kopasz idegenek is mind kiteljesítették a karakterteremtő küllemet. Jó párosítás, erős vizuális világ, jól megpárolt depresszív hangulat. Miért nem csinálnak ma már ilyen filmeket?
Nem gyakran, és nem túl szívesen ülök le életrajzi jellegű vagy megtörtént eseményen alapuló filmeket nézni, mert általában attól tartok, hogy a film vontatott és unalmas lesz. Persze Steven Soderbergh esetében nem féltem ettől, ráadásul ott volt a parádés szereposztás is. Örülök, hogy elkészült ez a film, és a világ megismerhette, hogy Erin Brockovich mit vitt véghez a társadalom érdekében.
B kategóriás scifi, az időutazásról. Annyit lehet még előnyei közt említeni, hogy érdekes kérdéseket boncolgat. A tengeralatti laboratórium is egészen izgalmas...
Hát, nem tudom. Szerintem ez nem "mese". Legalábbis én semmiképp sem engedném a gyerekemnek nézni. Elég fura, erőltetettek a párbeszédek is. Ráadásul szerintem az animálás sem a legjobb.
Zseniális kombinációja a drámának és a vígjátéknak, szerintem nagyon ritka manapság az ilyen. A dramaturgiai felépítésen nagyon átgondolt, így egy percre se veszítettem el a vonalat a történésekben.
Nem egy rossz film, igaz, nem is életem legjobb filmes élménye. Néha elveszítettem a fonalat, mivel néhányszor teljesen érdektelenségbe csúszik a sztori. Az biztos, hogy kell hozzá valamifajta hangulat.
A logika és a fizikai törvényei nem igazán játszanak ebben a filmben, ami mondjuk egy szuperhősmozinál nem igazán zavar, de azért ez nagyon más helyzet. Ezt itt el kéne hinni, de nekem sehogy sem sikerült. Legyen ez egy közepes most a Sziklának.
82 Donnie Darko (2001)