dulkap

Egy zseniális első rész után valami porszem kerülhetett a gépezetbe, mert elment a film egy teljesen más irányba. Az első egy misztikus és izgalmas rész volt, ahol a múlt többféle, esetenként kísérteties módszerrel próbálja megállítani a főhőst. Aztán az egész átcsap egy közepesnek se nagyon mondható összeesküvéses filmbe, borzalmas mellék karakterekkel, amiket borzalmas színészi alakítások kísérnek. A történetvezetés is gyenge, aminek köszönhetően úgy a negyed résztől, már csak azért néztem meg, mert elkezdtem. Nem tudom, hogy a regény is ennyire unalmas, de ez most nagyon gyenge volt.

Az első és legfontosabb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy nem szabad komolyan venni. Erre a készítők is folyamatosan figyelmeztetik a nézőket, hol direktebben, hol finom utalásokkal. Egyébként meg egy látványos, fantasy kalandfilm, kis történelmi alapokkal, jó kis akciókkal és humoros részekkel. Sajnálom, hogy anyagilag bukás a film. Sajnos még mindig túl sokan hisznek a kritikusoknak, ahelyett hogy a saját szemüknek hinnének, mindenféle befolyás nélkül.

„Sose nyomjál full kretént!” A mára már klasszikussá vált idézet nagyon igaz erre a filmre, akár Lairdről, akár Nedről van szó. A film nagy részében sajnos mindketten átestek a ló túloldalára, ami rendes ront az élvezeti értéken. Vannak benne poénok és jó részek, de nekem kicsit sok volt a két karakter. A vége felé szép lassan enyhült a dolog, hogy a végkicsengés ne legyen ennyire tömény kreténség, de azért összességében a kevesebb, több lett volna. Azt csak teljesen mellékesen jegyzem meg, hogy Cranston úgy játszott, mintha Steve Martin 21. századi reinkarnációja lenne.

Direkt eredeti nyelven néztem meg a filmet, mert már az előzetesek alapján ódákat lehetett hallani McAvoy alakításáról. Nem is okozott csalódást a skót színész, zseniálisan hozza a különböző énjeit. Sajnos maga a film azonban kicsit csalódás számomra, bár az alapötlet nagyon jó és a filmben elhangzott teória és érdekes. Azonban maga a történet az idő előrehaladtával egyet lép előre és kettőt helyben. Nem rossz a film, de jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az viszont jó hír, hogy Shyamalan tanult a hibáiból és a kiváló 'A látogatás' után nem tért vissza Az utolsó léghajlító és Föld után szerű szemetekhez.

Talán másodszorra láttam most a filmet, de az a szerény véleményem, hogy a sorozat leglátványosabb részéről van szó. (Talán a második részben látható kritikán aluli Skorpiókirály CGI után akartak bizonyítani.) Viszont az is tény, hogy a leggyengébb forgatókönyve is ennek van, tekintve a logikátlanságot és az erőltetett civódásokat. Viszont a gyenge forgatókönyv, Fraserekhez képest talán túl öreg Alex ellenére én ezt a részt is szeretem, mert látványos, pörgős és kimertek kicsit mozdulni a sivatag világából is.

Egy profi rendező tisztes és élvezetes iparosmunkája, amihez azért kellettek a főszereplők karizmái is, különösképpen Pitté. Nem egy világmegváltó film, amire évek múlva is gyakorta visszagondolunk, de egy jól felépített és egy percig sem unalmas alkotás.

Nekem kicsit csalódás a film, Új-Zélandtól kicsit többet vártam. Vannak kifejezetten jó pillanatai, mind a humor, mind a drámaibb részeknél, de összességében kicsit biztonsági játéknak érzem a filmet. Ráadásul a gyámügyes karakterét is túltolták kicsit, ami már nem humoros, hanem irritáló.

Nekem jobban tetszett a első résznél. Megmondom őszintén az se volt rossz, de én nem éreztem olyan elsöprőnek, mint a többség. Itt jobban működik a humor és a történet is gördülékenyebb. A látvány elsöprő, ahogy az el is várható, remekül aláfestve a 80-as évek zenéjével és szerencsére nem az elcsépelt számokkal. Pici negatívum, hogy a végén kicsit túltolták a drámaiságot és a szentimentalizmust, de egy rendkívül szórakoztató kis popcorn mozi.

Többet is ki lehetett volna hozni a sztoriból, de a film 80%-a egy gagyi akciófilmbe bújtatott bugyuta tinifilm. A végére kezd ugyan magára találni a dolog és a humor is kezd működni, de addig tényleg nagyon lapos és önmaga paródiája.

Érdekes de úgy emlékeztem, hogy ez a rész jobban tetszett anno. Jól indul a film, kellően sötét hangulattal, de aztán kicsit önismétlésbe csap át. Az új színészek kiváló választások voltak, de nekem még mindig túl mesei, hogy felnőttként megfogjon. De legalább Dobby most nem volt benne, aki számomra olyan volt, mint Jar Jar Binks.

Az utóbbi időben mintha hiány lenne a hasonló hangulatú kvázi sorozatgyilkosos filmekből, vagy csak az én figyelmemet kerülték el. Mindenesetre ez a film remekül indul, mind az atmoszférát tekintve, mind a karakterek kiválasztásában. Aztán sajnos szép lassan úgy a film felétől elkezdenek tobzódni a klisékbe így az összhatás eléggé leromlik és inkább csak a színészek karizmája viszi előre a filmet. Nem rossz film, csak talán többet kilehetett volna hozni belőle, ahogy elindultak a dolgok.

Már nem is tudom melyik film előtt láttam az előzetesét, de felkeltette az érdeklődésemet. Alapvetően szeretem a magyar filmeket, mert valahogy a hangulatok közelebb áll hozzám a helyszíneknek és a színészeknek köszönhetően. Itt adott egy magyar viszonylatban ritkábbnak számító krimi és több jó színész. Persze ebből még lehetett volna egy rossz film is, mint A kút is volt (aminek szintén az előzetese fogott meg), de szerencsére egy elég korrekt filmet tudtak kihozni belőle az alkotók. Nem mondom, hogy hibátlan, mert még rengeteg tanulni valónk van a műfajról, de szépen felépített kis gyilkosos film. Nem azt mondom, hogy nyugati színvonal, de azért élvezetesebb jó pár hasonló hollywoodi filmn... több»

Egy könnyed kis krimi-vígjáték Elmore Leonard stílusában. Igazából a forgatókönyv és a rendezés is rendben van a maga módján, talán csak a szereplőgárda lehetett volna jobb, mert Simon Peggen és Alice Bragan kívül mindenki elég súlytalan volt.

Egy hangyányival jobb, mint az első. Kicsit talán lendületesebb elődjénél és már vannak benne felnőttesebb jelenetek is. A pók barlangjában játszódó rész kifejezetten tetszett, feszültség és látvány szempontjából is. De még itt sem kapott el a film hangulata és az atmoszférája.

Korábban úgy csak fél szemmel néztem meg az első pár részt mert valahogy nem kötött le a téma. Gondoltam most végig darálom a Legendás állatok és… megtekintése előtt. Az értékelésem pozitív irányban változott, de nekem ez a rész még mindig egy gyenge közepes. Nekem túl hosszú és teljes mértékben hiányzik belőle az atmoszféra, ami magával ragadna.

Nem biztos, hogy körmondatokban tudnék most jól fogalmazni (akárcsak a forgatókönyvírók), ezért inkább nézzük a pozitív és a negatív dolgokat: + szerethető és jó humor + Statham és a mindig jól működő statham-karakter + időnként látványos akciójelenetek (ha eltekintünk a fizikai paradoxonoktól) + Theron és Mirren beemelése a stábba – egymondatos közhely puffogtatások – Anonymus csoport megemlítése, akik szerintem a film láttán a térdüket csapkodják a nevetéstől – bár vannak humoros jelentek, még mindig komolyabbnak gondolják a készítők a filmet, mint amilyen – a szokásos logikai bukfencek garmadája – a film fő vonala, hogy Domminic az Isten és mindenki fényesre…. – időnként kilógó ... több»

Jól indul a film, de aztán ellaposodik és igazából nem történik semmi érdekes. Sokkal groteszkebbre és humorosabbra számítottam, ahogy a film indul, de aztán egy átlagos drámává alakul. A színészek kiválóak benne, ám a karakterek kicsit kidolgozatlanok. Nem rossz film, mert van benne fantázia, csak én többet vártam.

Ez az a film, ami nézésről nézésre egyre jobb lesz, pedig elsőre is egy kiváló film. Igazi kult klasszikus zseniális forgatókönyvvel, kitűnő színészekkel és hibátlan rendezéssel. Sajnos azóta is ez Ritchie legjobb filmje, de szerencsére a nem túl erős RocknRolla után mert váltani és nagyon élvezetes Sherlock filmeket csinált. De a Blöff az a film, ami örök klasszikussá vált, ami kiállta az idő próbáját és a jövőben is kifogja.