Nem a legjobb folytatás, mert nagyjából az első részben látott hátborzongató haláleseteket ismétlik benne. A sztori gerince is nagyon hasonló. Viszont érdekes volt benne, ahogyan továbbgondolták az alkotók Damien történetét és a fiú őrlődését is jó ötlet volt beletenni.
Ez egy nagyon jó film lett volna, ha nem fordítanak akkora hangsúlyt erre az idétlen játékra. Ami a háttérben zajlik, sokkal izgalmasabb téma. Így csak az egész jó kategóriába esik bele.
Számomra a sztori ugyanolyan béna volt, mint a 2014-es Godzilláé (sőt, talán nagyjából ugyanaz volt az egész történet.) Viszont itt a rendezés valami fergeteges lett. Igazi látványorgia, de szerencsére nem csak simán drága a látvány, hanem ötletes is. A rendezőnek ez az első nagy volumenű filmje, és szerintem messze nem az utolsó. Kiváló elméje van ahhoz, hogy szép megoldásokat alkalmazzon a CGI jeleneteknél. Ha ilyesmi lesz a Godzilla vs. King Kong, jöhet.
Bár hozzá tenném, hogy számomra ez még mindig messze van az óriásgorill 1933-as, az 1976-os és 2005-ös filmjeitől. De egész szép teljesítmény.
Stílusilag nagyjából olyan, mint az első rész, a kivitelezés is ugyanolyan hangulatos, viszont körülbelül az alapsztori is ugyanaz, csak itt egy nőnemű vámpír az ellenfél.
Azért szerintem élvezhető kis old school horrorkomédia.
A világ egyik legelborultabb és legjobb thrillere, mindemellett a legjobb színészek szerepelnek benne. David Fincher sokszor olyan elképesztő képeket dirigált a össze benne, hogy azt bármelyik festő megirigyelné. Howard Shore pedig körülbelül olyan hatalmas zenét komponált a hátborzongató képsorokhoz, mint a Bárányok hallgatnak esetében. A sztori megfontolt, fordulatos, következetes és teljesen logikus. És még sorolhatnánk a pozitívumait. Hibátlan. Minden létező aspektusból tízpontos ez a film.
Messze nem a legizgalmasabb film, azonban remek a mondanivalója. A befejezés meg valami hihetetlenül jó.
Nincs semmiféle kiemelkedő filmművészeti értéke (ilyen szempontból amolyan átlagosnál valamivel jobb kategória), mégis lebilincselő a története és az üzenete.
Ha igaz történet volna, a világ szebb hely lenne.
Ugyan nem lett akkora eresztés, mint az Oldboy, méltó része a Bosszú trilógiának. Minden részletében tökéletesen passzol a másik két film stílusához. Park Chan Wook egyik legnagyobb alkotása.
Fordulatos és rejtélyekkel teli thriller. Jim Carrey-t viszont még mindig furcsa ilyen szerepben látni. De megállja a helyét, kiváló alakítást nyújtott. Joel Schumacher pedig hozta szokásos hangulatos thrillerrendezési stílusát.
Top 5 képregényfilm listás Nem értem, miért vártak ezzel a stílussal idáig. Ha az X-men filmeket nem is, (bár azokban is elfért volna pár izmosabb jelenet,) legalább a Rozsomák saját filmjeit leforgathatták volna ilyen darálósra és trágárra. A sztori ugyan nem olyan hű de egyedi, viszont a karakter számára teljesen új a helyzet és iszonyúan stílusos az egész film. Jók a poénok, pörgős és akció dús a történet, vannak benne kiszámítható és meglepő fordulatok is, ráadásul a kis Laura karaktere már most olyan, amilyennek a Rozsomáknak mindig is lennie kellett volna a képernyőn. Reméljük, folytatják a kislány történetét (az sem lenne rossz, ha ugyanezzel a színészpalántával, mert igen hiteles alakítást nyújtott.) Kissé meg... több»
Talán a 2000-es évek legjobb pszicho-thrillere. Maga az ötlet ugyan nem a legeredetibb, a megvalósítás viszont annál inkább. Első nézéskor Hitchcockra hajazó rejtélyes izgalommal tölti el a nézőt, Pruitt Taylor Vince (azaz Malcolm Rivers) alakításától pedig még sokadszorra is futkos az ember hátán a hideg.
John Carpentert sosem tartottam nagy rendezőnek, általában B kategóriásnak tűnik a rendezése (kivéve A dolog című filmjét.) Ezt ennél a filmnél sem láttam másképpen. Viszont a kiváló forgatókönyvekből nagyon hangulatos világot képes felépíteni még ezzel a furcsa rendezési stílussal is. Bár az sem kizárt, hogy pont a stílus adja a varázsát a filmjeinek. Ilyen szempontból is tipikus Carpenter mű a Menekülés New Yorkból.
Remekül kitalált jövőkép, pofonegyszerű alapsztori ötletes karakterekkel és stílusos csavarokkal (amik bizony néha klisések, de azért beleférnek.)
Szép és érdekes, ugyanakkor dühítő és sokkoló film. Bemutatja bolygónk gyönyörű tájait, életformáit, (sokszor ijesztő dolgokat, mégis elképesztően szép felvételekkel,) az emberiség természet közelében élő kis töredékét és azokat, akik még gyakorolják felmenőik ősi vallását. Láthatunk zarándokhelyeket, fura művészeteket, híres és kevésbé híres műemlékeket és romokat.
Közben kap a néző nem kevés kontrasztot is a szép képsorok mellé: bemutatásra kerül az emberi gyarlóság, a társadalom alja és a nyugati kultúrában élők számára akár borzasztónak is mondható szertartások.
Ezt mindenkinek látnia kellene, hogy kicsit elgondolkodjunk azon, hogy hová romboljuk még szülőbolygónkat, ha a már negyed év... több»
Ha hitelesen mutatja be Andy Kaufman életét ez a film, akkor a pasas egy zseni volt (vagy talán még mindig az.) Senki más nem tudta és valószínűleg nem is fogja így szívatni a birka közönséget. Igaz, párszor rájárt emiatt a rúd, de szerintem a hullámvölgyekben eltöltött idő minden percét élvezte.
Egy ilyen érdekes figuráról hálás dolog filmet készíteni, és ha az életrajzi filmek egyik legnagyobb mesterének, Milos Formannak a dolga leforgatni azt, igazi gyöngyszem az eredmény.
Viszont a befejezést nem egészen értem. Talán ezzel az érdekes csavarral akartak a készítők tisztelegni az előadóművész csavaros élettörténete előtt.
Az pedig érdekes, hogy vígjátékként is kezelik, (sőt, a megjelenéseko... több»
Ez valami ritka elmebeteg egy film. Nagyon szépen össze lett dirigálva, a színészek egytől egyig kiválóak, de a sztori kicsit furcsa volt nekem. Pörgősen és érdekesen indult, a közepe lassú és vontatott volt, a vége pedig egy gyomorforgató húsdaráló lett. A hangkeverés pedig meglehetősen idegesítő volt. Nem tudom, kisebb hangszóróknál észlelhető-e, de házimozirendszeren ahogy O'Dwyer mankójával sántikál a sivatag homokján, olyan hangot sikerült a készítőknek hozzákeverni, mintha valaki egy vaskos bakanccsal izomból dobbantgatna egy iskolai dobogón.
Mindenesetre az undorító horrorfilmek között stílusos darab a Csontok és skalpok. Aki pedig kedveli az ilyeneket, annak szórakoztató lesz ez a fi... több»
Fordulatokban és remek színészekben gazdag, stílusos western. Bár a stílus szinte adva van azoknál, amikben Lee Van Cleef szerepelt. Nem mondanám kötelező darabnak, de a westernfilmek klasszikus korszakából való, így kellemes kikapcsolódást nyújt, de egyszer nézős.
A legminimálisabb elvárásokkal álltam neki a Saul fia által okozott lelki sérülések miatt. Azonban sokkal jobbnak találtam annál. Ami abból hiányzott, az ennek a legnagyobb értéke: az ötletes forgatókönyv. A képi világa amolyan átlagos (magyar viszonylatban pedig kifejezetten szép), a hangkeverés 5.1-ben fenséges (élnék a gyanúval, hogy egy igazi zenebolond munkája), a színészek pedig mindannyian, a gyerekeket is (vagy inkább főleg őket) beleértve lehengerlőek.
Ugyan nem a kedvenc műfajom, elszórakoztatott. Deák Kristófnak sikerült egy eredeti ötletből egy remek forgatókönyvet írnia, abból pedig rendezni egy olyan rövidfilmet, ami egy perccel sem rövidebb vagy hosszabb a kelleténél. Ezek utá... több»
Nem tartozik a legnagyobb westernfilmek közé, de nagyon szórakoztató, mivel nem csupán a klasszikus western hangulatot teremti meg, de egy kis könnyed humort is belecsempésztek az alkotók. Sőt, nekem az is élmény volt, hogy ilyen nagy színészeket egy filmben láthattam (James Coburn, Bud Spencer, Telly Savalas) és még egy halom szereplőt ismertem fel más spagettiwesternekből.
Az első rész köröket ver erre, de ez is 100% rekeszizom gyakorlat. Jim Carrey csak úgy lubickol Ace Ventura karakterében, és ha nincsenek is akkora poénok benne, mint elődjében, Carrey feldobja az egészet.
83 Ómen 2: Damien (1978)