Leslie77

Amerikai tinivígjáték, amely a korai 2000-es évek laza, túlzó stílusát idézi, és elsősorban a kamaszos vágyak, iskolai hétköznapok és szuperképességek paródiáját kínálja. A film humorforrásként gyakran a bugyuta, alpári poénokra, slapstick helyzetekre és erotikus célozgatásokra épít, vizuális szempontból inkább olcsó, B-filmes látványvilágot mutat. A cselekmény egy mindennapi lúzer fiú szuperképességeinek megszerzése köré szerveződik, ám a karakterek papírvékonyak, főként sablonos szereplők mozgatják a történetet, akik jellemfejlődés helyett inkább egyre bizarrabb helyzetekbe sodródnak. A színészi játék átlagos, Alexis Thorpe és Will Burke korrektül hozzák a műfaji elvárásokat, de senki sem ... több»

Coen testvérek társadalomkritikus vígjátéka, amely az 50-es évek New Yorkjában egy tehetségtelennek vélt postázóból előléptetett cégvezető, Norville Barnes abszurd felemelkedését és bukását meséli el. A film stílusa a szatirikus ábrázolással, meseszerű, helyenként groteszk látványvilággal és a 30-as évek screwball komédiáit idéző hangulattal tűnik ki. A cselekmény fordulatos, ugyanakkor kissé hosszúra nyúlik, a karakterek (Tim Robbins naiv főhőse, Paul Newman cinikus igazgatója, Jennifer Jason Leigh pörgős újságírója) jól elrajzoltak, de a történet üzenetében néha túl direkten didaktikus. A színészi játék erőteljes és teátrális, főleg Newman brillírozik, míg Robbins egyszerűsége és Leigh túl... több»

Klasszikus amerikai családi vígjáték, amelyben egy problémás, széthúzó család kényszerül közös lakókocsis utazásra, miután az apa titokban a munkáját próbálja menteni a tervezett Hawaii-nyaralás helyett. A hangulat könnyed, helyenként harsány, Robin Williams szomorú bohócos játéka kiemelkedő, de a poénok nagy része kiszámítható, sok a sztereotíp figura. A cselekmény a tipikus félreértésekre és kalamajkákra épül, a család és az őket követő Gornicke-klán párbaja szolgáltatja a legtöbb komikus jelenetet. Cheryl Hines, Joanna Levesque és Josh Hutcherson tisztességesen hozzák a karaktereiket, bár mindenki inkább egy-egy sablonos szerepet képvisel. Barry Sonnenfeld rendezése rutinos, a forgatóköny... több»

Luis Llosa rendezésében egy klasszikus kilencvenes évekbeli akciófilm, amelyben Sylvester Stallone egy profi robbantási szakembert alakít, akit Sharon Stone karaktere bérel fel, hogy bosszút álljanak szülei gyilkosain. A film stílusa tipikusan korabeli, hangulata sötéten melodrámai, de sokszor önmaga paródiájába csap át, látványos, de egydimenziós akciójelenetekkel. A cselekmény alapvetően egyszerű bosszútörténet, a karakterek sablonosak, a Stallone–Stone páros között alig van valódi kémia, sőt mindketten Arany Málna-díjat kaptak alakításukért, míg James Woods és Eric Roberts némileg feldobják az összképet negatív szerepeikkel. A forgatókönyv kiszámítható, dialógusai gyakran klisések, Llosa ... több»

Parodisztikus sportvígjáték, amely a NASCAR világát kifigurázva mutatja be Ricky Bobby felemelkedését és bukását az abszurd humor eszközeivel. A film stílusa harsány, szinte túltolt, erőteljes amerikai öniróniával és szatirikus hangulattal, amelyben a groteszk és a túlzás uralkodik. A cselekmény középpontjában egy nagyot álmodó, de egyszerű gondolkodású autóversenyző áll, akinek karaktere szándékosan eltúlzott, partnerei—leginkább John C. Reilly és Sacha Baron Cohen—szintén a sztereotípiák karikatúrái. A színészi játék eltalálja a műfaj kívánalmait: Will Ferrell teljesen átadja magát Ricky Bobby figurájának, Amy Adams bájos és szerethető, mellékszerepben is emlékezetes, Sacha Baron Cohen fra... több»

Családi vígjáték, amely egy ingatlanügynök kalandját mutatja be, aki az erdő kivágásával lakóparkot építene, ám a helyi állatok komikus bosszút indítanak ellene. A film stílusa harsány, infantilis poénokra épít, vizuális világa erőltetett CGI-vel dolgozik, a hangulat kifejezetten bugyuta, inkább a kisebbek számára lehet szórakoztató. A cselekmény egyszerű, rendkívül kiszámítható, a karakterek és motivációik felszínesek, a színészi játék (különösen Brendan Fraser alakítása) túlzó és elnagyolt, Brooke Shields sem kap emlékezetes szerepet. A forgatókönyv klisés, a rendezés (Roger Kumble) rutinszerű, és mind objektíven, mind szubjektíven is középszerű: hiányzik az igazi családi szórakoztatás, és... több»

Tipikus családi szuperhős-vígjáték, amely igyekszik meglovagolni a műfaj népszerűségét, de sajnos inkább középszerű eredménnyel. A film stílusa könnyed, humoros akar lenni, kiforratlan poénokkal és sablonos vizuális megoldásokkal, az effektek inkább olcsók, a hangulat pedig nem igazán ragad magával. A cselekmény egy kiégett ex-hős és ifjú szupertehetségek tréningjéről szól, de a karakterek sekélyesek, a fejlődésük sablonokban merül ki. Tim Allen alakítása elnagyolt, a gyerekszínészek sem tudnak kiemelkedőt nyújtani, a főgonosz karaktere pedig nevetségesen felszínes. A forgatókönyv lapos, önismétlő, a rendezés (Peter Hewitt) rutinszerű, a párbeszédek banálisak. Objektíven nézve felejthető pró... több»

Michel Gondry rendezésében egy könnyed, de kissé középszerű akció-vígjáték, mely inkább a laza stílusra és humorra, mintsem mély tartalomra épít. A film stílusa bohókás, időnként túlzottan erőltetett poénokkal és közhelyes akciójelenetekkel operál, vizuálisan sem emelkedik ki; Gondry egyedi ötletei csak ritkán tűnnek fel. A cselekmény Britt Reid, a gazdag playboy (Seth Rogen) és hű társa, Kato (Jay Chou) önjelölt igazságosztására épül, ám a karakterek kidolgozása felszínes, a főgonosz (Christoph Waltz) pedig bár színészi erejét mutatja, figuráját soványka dramaturgia korlátozza. A színészi játék korrekt, de nem maradandó, Cameron Diaz és a mellékszereplők is csak szükséges díszletek. A forga... több»

Könnyed animációs családi kaland, amely három csimpánz űrutazásának történetén keresztül próbálja meg elvarázsolni a fiatalabb nézőket. A stílus humoros és laza, de sokszor olcsó poénokra épül, vizuálisan közepes, az animáció minősége elmarad a nagy stúdiók remekeitől. A cselekmény szórakoztatóan indul, ám nagyon kiszámíthatóvá válik, a karakterek pedig inkább sablonosak, nem hordoznak valódi mélységet, így a színészi játék (hangszínészi munka) sem hagy mély nyomot, bár Andy Samberg, Cheryl Hines és Jeff Daniels tisztességesen hozzák a figurákat. A forgatókönyv egyszerű és ötlettelen, a rendezés (Kirk DeMicco) rutinszerű, a párbeszédek banálisak, néha erőltetetten viccesek. Objektíven nézve ... több»

Minisorozat egy klasszikus Verne-adaptáció, amely látványos, de néha túlságosan elnyújtott kalanddal várja a nézőket. A stílusa tipikus tévéfilm-hangulatot áraszt, vizuálisan közepes, helyenként olcsóbb effektekkel, ám a föld alatti világ festői, időnként meseszerű látványt nyújt. A cselekmény eleinte izgalmas, hű a könyvhöz, de a második felére sablonos törzsi klisékre fut ki, elveszítve a kezdeti felfedezői varázst és az eredeti történet fókuszát. A karakterek közül Theodore és Jonas Lytton, valamint Alice Hastings és Casper Hastings mind hoznak fejlődést, de a motivációik gyakran felszínesek, klisés fordulatokban merülnek ki. A színészi játék korrekt, Treat Williams magabiztosan vezeti a ... több»

Tulajdonképpen a második mozifilm „vágóhídról megmentett” jeleneteiből, kimaradt mutatványaiból és friss interjúkból összeállított bónuszfilm, amely még tovább tolja a trash-humor és a fájdalomküszöbök feszegetésének határait. A stílus maradt extrém, anarchikus, improvizált, a hangulat lendületes, gyakran sokkoló és gyomorforgató – a hagyományos cselekmény teljes hiánya miatt abszolút sketch-montázsként működik, kizárólag a komolyan vehetetlen, néha tényleg életveszélyes poénokra épülve. A karakterek önmagukat adják: Johnny Knoxville, Bam Margera, Steve-O és társaik még önfeledtebben vetik magukat bele a képtelen mutatványokba, az interjúk révén némi kulisszatitokkal is szolgálnak. Színészi ... több»

A legendás MTV-s stáb visszatérése, amelyben Johnny Knoxville, Bam Margera, Steve-O és társaik ismét őrült, extrém, gyakran sokkolóan obszcén, veszélyes mutatványokat hajtanak végre, még feljebb tekerve az első filmben látott abszurditás szintjét. A stílus leplezetlenül provokatív és anarchikus, a hangulat lendületes, brutális és néhol megdöbbentően gusztustalan; klasszikus szerkezet helyett sketch-jelenetek sorát látjuk, ahol minden poén, fájdalom vagy undor éppúgy a szórakoztatás része. Az alkotók önmagukat alakítják, cinikus öniróniával, a közös energia megint erős, miközben a színészi játék helyett a vakmerőség, fájdalomtűrés és csapatszellem válik központivá. A forgatókönyv szinte nem i... több»

Abszurd, határokat feszegető slapstick vígjáték, amely a népszerű MTV-sorozat filmváltozataként a kaszkadőrködés, önkínzás és értelmetlen, sokszor gusztustalan mutatványok egész sorát vonultatja fel Johnny Knoxville, Bam Margera és társaik főszereplésével. A stílus extrém, nyers, improvizált, a hangulat végig energikus és anarchikus, a hagyományos cselekmény helyett sketch-jellegű jelenetekből áll, amelyeket gyakran csak a sokkolni vagy nevettetni vágyás motivál. A karakterek valójában önmagukat alakítják: infantilis, adrenalinhajhász figurák, akiken ugyan néha érződik a fájdalom, de mindig önfeledten folytatják. A színészi játék helyett testi teljesítmény, vakmerőség és közös energia dominá... több»

Szívhez szóló animációs film, amely Kate DiCamillo meséje alapján készült, középpontjában egy bátor, nagyfülű kisegérrel, aki egy egész királyságot képes megváltoztatni. A stílus klasszikus mesefilmes, vizuális világa látványos, barátságos, olykor sötétebb tónusokkal árnyalva, a hangulat végig reményteli és megható. A cselekmény magával ragadó: Cincin nem hajlandó félni, szembeszegül a sorsával, hősiessége példát mutat a hercegnőnek és a többi szereplőnek is; a karakterek jól megrajzoltak, szerethetőek, tele hibával, fájdalommal és fejlődéssel. A szinkron és eredeti hangok kimagaslóan hozzák a figurákat, különösen Matthew Broderick (Cincin), Emma Watson (Hercegnő) és Dustin Hoffman (Luciferi... több»

Ismét Santiago Segura alpári, tabudöntögető sorozatának újabb fejezete, amelyben Torrente börtönből szabadulva egy kaszinórablást szervez egy alternatív, jövőbeli Spanyolországban. A film stílusa marad a jól ismert prosztó, önironikus és parodisztikus közegben, bár már érezhetően fáradtabb, és a poénok jelentős része önismétlő vagy elnagyolt, az akció jelenetek is inkább a hollywoodi heist-movie sablonokat másolják. A cselekmény egy nagy csapatépítő rabláson keresztül halad, de a helyzetek előre láthatóak, a karakterek közt Torrente még mindig groteszk, a régi arcok is visszatérnek, ám a friss ötletek háttérbe szorulnak – Alec Baldwin cameója inkább marketingfogás, mint valódi filmes érték. ... több»

A Torrente 4 folytatja a jól ismert spanyol trash-vígjáték-szériát, amelyben Santiago Segura megmarad az alpári, tabudöntögető humor vonalán, de az újdonság ereje szinte teljesen eltűnik. A film stílusa továbbra is harsány, polgárpukkasztó és önreflexív, helyenként még gusztustalanabb, mint az előző részek, miközben a 3D-t inkább vizuális poénoknál, mint igazi filmes látványként használja. A cselekmény ezúttal egy balul elsült bérgyilkossági ügy után börtönbe juttatja Torrentét, aki onnan próbál szökni és bosszút állni, de az ismétlődő helyzetek, poénok és karakterek kevés újdonságot hoznak, a mellékszereplők rendre maradnak egyszerű asszisztálók vagy karikatúrák. A színészi játék Segura rés... több»

A Torrente 3, folytatva Santiago Segura alpári humorú, tabudöntögető filmsorozatát, amely ezúttal a Több mint testőr és hasonló akciófilmek paródiájaként funkcionál. A stílus továbbra is merészen vulgáris, direkt módon szatirikus és önironikus, a hangulat fáradhatatlanul harsány és önreflexív, a cselekményben Torrente egy uniós képviselőnő védelmére vállalkozik, miközben kevés sikerrel, balfogások sorozatán keresztül próbálkozik. A karakterek kevés újdonságot hoznak: Torrente személye változatlanul gyarló, visszataszító, de paródiaként társadalmi tükör is egyben, míg a mellékszereplők pusztán asszisztálnak az abszurditáshoz. A színészi játék, főként Segura részéről, továbbra is energikus, a ... több»

Folytatása az első film botrányosan alpári humorának, társadalomkritikájának és antihősének, még nagyobb költségvetéssel és látványosabb akciókkal megspékelve. A stílus maradt szókimondó, trash-be hajló, szándékosan ízléstelen, miközben a spanyol kisember nyomorúságát és görbe tükrét adja továbbra is, habzó szatírával. A cselekmény Marbella városába viszi Torrentét, ahol magánnyomozóként egy terrorista rakétázási ügybe és családi bonyodalmakba keveredik, szokás szerint félsikerrel. A karakterek most is harsányak, karikaturisták, Torrente viszi tovább minden önző, kicsinyes, gyarló tulajdonságát, míg mellékszereplői csak asszisztálnak az abszurdhoz, Gabino Diego (Cuco) kábítószeres segítőként... több»

Fekete komédia, amely Santiago Segura főszereplésével a spanyol filmművészet egyik legmegosztóbb, ugyanakkor legsajátosabb alkotása lett. A stílus alpári, önironikus és szándékosan túltolt, a hangulat abszurd és nyíltan parodisztikus, mindvégig a tabukérdéseken táncolva. A cselekmény egyszerű, de pörgős: Torrente, az elzüllött, lusta, rasszista, nőgyűlölő és nem túl éleseszű exzsaru, saját dicsőségét és pénzét hajszolva keveredik egy drogbanda ügyébe, miközben különféle szerencsétlen figurák csatlakoznak a röhejes akciókhoz. A karakterek mind szélsőségesek és szatírikusak, Torrente figurája egyszerre visszataszító és szórakoztató, amit Segura kivételes, groteszk játékával és a magyar szinkro... több»

Horror-vígjáték, amely egy vérbő, önironikus exploitation-remake, ízig-vérig trash-hangulattal, ahol a hangsúly a túlzó brutalitásra, meztelenségre és kaotikus, már-már groteszk humorra kerül. A cselekmény egyszerű: egy tavaszi szünetet ünneplő tóparti városban egy földrengés ősi piranhákat szabadít el, a helyiek és bulizó fiatalok pedig szó szerint a ragadozók prédái lesznek, miközben hőseink túlélni próbálnak. A karakterek tipikus B-movie figurák: a gondoskodó anyuka (Elisabeth Shue), a tini hős, a szexőrült producer, mind inkább a horror-kliséket és a műfaji ikonokat parodizálják, mintsem elmélyülni próbálnának. A színészi játék erősen átlagos, de Jerry O’Connell, Christopher Lloyd, Ving ... több»