Belmondo mint Jean Valjean Nagyon szeretem ezt a feldolgozást. Belmondónak nagyon jól áll Jean Valjean figurája, hiteles a rosszfiúból lett jófiú szerepben. Az egy kicsit nehézkes, hogy több idősíkban ugrálunk, és a saját apját is játssza... De azért összeáll a kép. Tetszett az is, hogy a 20. századba került a történet, kicsit korrajz is a II. világháború alatti bujkálásról.
Gondolkodtam, mi hiányzik belőle... Úgy hiszem, a humor hiányzik belőle. Nekem az ős-trilógia valami gyermeki alaphumort adott. Ebben a filmben ezt nem érzem, korrekt, látványos, jól kapcsolható az alaptörténethez... De semmi több.
Inkább megnézem újra az első részt... Kevés akciófilmet nézek, de a Bourne-filmek közte vannak. A 4. rész nyilvánvalóan a bevétel miatt készült el. Nagyon gyenge lett. A párbeszédek teljesen hiteltelenek, a történet több helyen is elvérzik, a "fordulatok" olyan sablonosak, hogy egy gyerek is előre kitalálná... Bocs Hollywood, erre a mozira nem fizetek be.
Angol humor Értem én, hogy mit akartak az angolok. Nagyon igyekeztek is becsempészni az amerikai zsarufilmek hangulatát egy angol kisvárosba. Nyomokban sikerült...
Salinger Richárd jót írt Akár jó is lehetett volna a film. Salinger Richárd nagyon jó könyvet írt, de ez kevésbé működött a filmben. Az írásban jól hangzó szöveget lehetetlen élő párbeszédként elmondani, a narráció pedig ritkán sikerül a filmekben. Gáspár Kata próbálkozott, első filmnek nem is rossz tőle, de a film összességében csak átlagos vagy fölé lett. A könyvet viszont szívből ajánlom.
Bárhol játszódhatna Oké, hogy nézhetetlen. Csak sajnos a valóságot mutatja. A színvonal ugyanolyan fenn, mint lent. Ha áthelyeznénk bármelyik kis faluba (elnézést...), akkor Marika és Erzsike ugyanezekkel a szavakkal beszélne Zsuzsikáról...
Filmnek átlagos, a humora is, valahogy mégis cuki lett. Nagyon valóságos, semmi túlzás nem volt benne. Kis szatírikus felhanggal a túlféltő anyákról és fiacskájukról. Ja, és ne igyátok meg a öko-tisztítószert!
74 Nyomorultak (1995)
Nagyon szeretem ezt a feldolgozást. Belmondónak nagyon jól áll Jean Valjean figurája, hiteles a rosszfiúból lett jófiú szerepben. Az egy kicsit nehézkes, hogy több idősíkban ugrálunk, és a saját apját is játssza... De azért összeáll a kép. Tetszett az is, hogy a 20. századba került a történet, kicsit korrajz is a II. világháború alatti bujkálásról.