Pasiknak nem ajánlott Ez a film csak csajoknak készült (én se pontozom le a véres filmeket....)
Pasiknak kéretik meccsre menni. Mi nők, pedig nyugodtam élvezkedünk a rózsaszín habos mesében. Mert igenis el akarjuk hinni, hogy lehetünk cukik és sikeresek egyszerre.
Tulajdonképp végigsírtam az egészet Klára szeretetre való. Direkt nem méltót írtam, azt kiérdemelni nem kell(ene).
Klára így gyógyítja magát. Nem hagyja a felnőtteket a fájdalomba süllyedni. Feladatul adja magát, megtartó erőül. Felnevelteti magát választott szüleivel, s a végén nem is tudom, ki itt a felnőtt, s ki a gyerek.
"Most is hazudsz? – kérdezi Klára.
Mindig – válaszolja Aldó".
Mert legtöbbünkből hiányzik a bátorság úgy szeretni, ahogy Klára teszi. Akár félreérthetően is.
Lassú film, helyet hagy érezni, míg nézzük.
Ezt nem lehet gyorsabban.
Imádtam Őszinte, vidám, életszagú sorozat. És még a 3. évadra is megtartotta ezt a tulajdonságát, ami nálam nagy szó, lévén nem vagyok oda a sorozatokért.
Az első évadban gyakran halljuk a narrátor szerepében John McEnroe-t, aki híres volt a teniszmeccseken a hangos kirohanásairól. Itt bölcs rezignáltsággal festi alá főhősnőnk, Davie hasonlóan őrült dolgait. Ezt később más sztárok is megismétlik, saját gyarlóságaikat is kifigurázva ezáltal.
A főhős, Davie egy indiai lány, jó tanuló, heves természetű, ám nem túl népszerű a középiskolában. Egy őrült ötlettel szexelni hívja a suli legmenőbb fiúját. S ez majdnem be is jön neki! Ám a forgatókönyvírók ügyesen terelgetik a történetet, s nem kell vad kamasz... több»
Felesleges volt újraforgatni Számomra semmi újat nem hozott ez a változat.
Sőt több helyütt is alulmúlja az 1995-ös verziót.
Az is vicces, hogy némelyik színész jól láthatóan az előző filmből lopta a gesztusait...
(Alan Rickman a 95-ös filmben szerepel ... hála istennek... szerintem néhényan az 1995-ös verziót dícsérik itt!)
Elrabolták a rendezőt? Vagy a forgatókönyv írót??? ... mert biztosan nem ők csinálták ezt a filmet.
Inkább mintha egy kamasznak lettek volna jó ötletei, gyakorlat és műfaj-ismeret nélkül, azokat bedobálták volna egy kalapba, aztán összevissza kihúzták, majd egy részét profin megcsinálták, egy részét csak úgy elfelejtették, a többit meg valaki másra bízták....
Isten bizony nem értem, mit akartak...
Gyenge helyett átlagost is csak azért adtam, mert tényleg profik vettek részt az elkövetésben.
Könnyed, francia mese Olyan ez a film, mintha egy minisorozat középső része lenne.
Nem rossz, csak mintha hiányozna az eleje meg a vége. Valahogy olyan kevéssé éri el a lényeget, a valós mondanivalót.
A történet tulajdonképp megmagyaráz egy szerelmi háromszöget, hihetően, kedvesen, francia módra. Az érzelmekre hat, szépen, de nem túl mélyen.
Azért az a gondolat, hogy nem dobjuk, ami nem működik, hanem megtanulunk vele élni... bármilyen banálisnak hangzik is, mélyen igaz.
(Ja, és Nuno Lopez - Bertram - szívdöglesztő....)
85 A napfény íze (1999)