A drog fogságában Nagyon „szalad a szekér” Lucas Hedges filmes karrierjével. Igaz, korán kezdte, de mostanában két film abszolút főszereplője. Gondolom „apuci”, Peter Hedges is besegít fiacskája felfelé ívelő útjába, tekintve, hogy a tárgyalt filmnek ő a rendezője. Lucas szerepjátszásában semmi extrát nem találok, szerintem nincs különösebben nagy tehetsége. Ez majd a későbbiekben bebizonyosodik, vagy jó esetben nem. Vállalva az empátia teljes hiányát, nem tudtam érzelmileg azonosulni a film főhősével, Bennel. Azt elhiszem, hogy a drogfüggőség kegyetlen megpróbáltatás, amely az érintettre és az egész szerető(!) családra ólomsúllyal nehezedik, csak azt nem értem, hogy Ben miért nyúlt a különböző szerekhez? Jóm... több»
Gyilkosság bárhol előfordulhat Emlékeim szerint a film irodalmi alapja a tizenéves koromban az első általam elolvasott krimi volt. Mély benyomásaim nem maradtak róla, de a film megnézése során előjöttek a homályból. A könyvhöz képest egy kicsit megváltoztatták a cselekményt, így érdekesebbé vált a film.
Hercule Poirot, a belga nyomozózseni Ustinov alakításában sokkal szimpatikusabbá vált, mint a később olvasott könyvekben, nem is beszélve a Kenneth Branagh féle borzalmas alakról. Az átolvasott kritikák egyértelműen David Suchet Poirot alakítását tartják a legjobbnak, ezt a megállapítást én vitatom. A Földközi-tengerben elhelyezkedő csodálatos Mallorcán forgatott film rövid virtuális nyaralásként is szolgált. Káprázatos s... több»
Egy fantasztikus opera átdolgozás Az opera műfaja nem áll a szívemhez közel, mégis, ez az amerikai környezetbe áthelyezett musical verziója, amely sokáig a Broadway sikerdarabja is volt, annak idején és most is nagyon tetszett. Elsősorban a zenéje miatt. A 36 évesen elhunyt Georges Bizet muzsikája csodálatosan tiszta, érzelmekkel teli. Nem véletlen, hogy a világ operaházaiban állandó jelleggel a repertoárhoz tartozik. Ebben a verzióban az énekesek is nagyon jól teljesítettek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem a két főszereplő, Dorothy Dandridge és Harry Belafonte énekelt, az utóbbi még a pályája elején tartott és nem tartották elég ismertnek, hogy hangját is kölcsönözze Joe tizedesnek. 1954-ben merész húzásnak számított ... több»
Visszatekintés a múltra Fábri Zoltán a legkiválóbb magyar filmrendezők közé tartozott. Életművét többnyire irodalmi alapokon nyugvó adaptációk alkották, de ezekkel új minőséget teremtett, lépést tartva a külföldi modern filmes törekvésekkel. Filmjei nagyrészt súlyos etikai problémák köré szerveződött. Ez a két idősíkon játszódó film egy tragikus végű szerelem története, az író hőse évtizedek óta azzal a gondolattal gyötrődik, hogy gyávának vagy gyilkosnak tartsa magát. Básti Lajos mellett az akkor még fh. Szegedi Erika alakítása ma is kiemelkedő teljesítmény.
Tudósító a bajban Hitchcock második Amerikában forgatott filmje, szerintem nem tartozik a Mester legjobbjai közé. Háborús történet, aminek az első fél órája elég unalmas. Színesítésül megspékelte túlcsorduló romantikával, de ez a szerelmi szál teljesen kidolgozatlan. Rögtön az első találkozáskor ellenállhatatlan vonzalom alakul ki John és Carol között. A tapasztalatlan riporter azonnal egy nagyszabású politikai ügybe keveredik, bérgyilkos kísérőt rendelnek mellé, de a katedrális tornyában saját dugájába dől. A jelenetek többségén erősen érződik a műtermi felvételek díszletszaga. A korszellem által megkövetelt háborús politikai téma nem „állt jól” a későbbiekben világhírűvé vált rendezőnek, az ő műfaja a suspe... több»
Mi a különbség a woodoo és a hoodoo között? Sok minden egyéb mellett a címben feltett kérdésre is választ kaphat a néző, ha megnézi ezt a 2005-ben készített, tévesen horrornak is címkézett filmet. A misztikus thriller sokkal jobban jellemzi az adott film műfaját. Már maga a helyszín is kísérteties, az amerikai dél, közelebbről a fülledt Louisiana mocsaras területe, amely kitűnő táptalaja volt a természetfeletti, misztikus elképzeléseknek. Ezen a környéken vállal betegápolási munkát Caroline (Kate Hudson), az ápolónőnek készülő 25 éves, a múltjában súlyos terhet hordozó fiatal nő. Titok titok hátán tárul fel előtte, a végén pedig egy nem szokványos – és ezért igen elismerésre méltó – csavar zárja le a történetet. Érdemes hangsúlyozni, ... több»
Szexuális aberrációk enciklopédiája Sikerült egy nap alatt végigszenvednem mindkét részét ennek a förmedvénynek. Amennyiben ez a modern filmművészet, köszönöm szépen, én nem kérek belőle. Teljesen életszerűtlen történet, értelmetlen befejezéssel. Már a címből is lehetett tudni, hogy nem egy rózsaszín lányregény adaptációja ez a film, de azért azt nem gondoltam, hogy egy szinte mindenre kiterjedő Krafft-Ebing illusztráció lesz, ugyanis néhány kivételtől eltekintve az összes szexuális aberráció "éles" akcióban látható. A merész jeleneteket szerencsére pornószínészekkel vették fel, a perverz és eléggé egyértelmű nyilatkozatokat adó rendező nem kényszerítette a színészeit a pornográfia határait túllépő aktusokra. Lars von Trier k... több»
Maradok a régi regényeknél/filmeknél! Végeztem Alain Robbe-Grillet munkásságával, számomra ezzel a filmmel lenullázódott. Hiába volt akadémiai tag, meg az új regény egyik legjelentősebb alkotója. Már az 1963-as filmje is, „A halhatatlan” számomra érthetetlen zagyvaság volt, de tettem még egy próbát, hátha. Nem jött be. Még az sem számított, hogy az egyik kedvencem, Jean-Louis Trintignant a főszereplő benne. Követhetetlen és értelmezhetetlen jelenetek sorjázása, összefüggéstelenség a köbön. Szerintem öncélú, értelmetlen játszadozás, valószínűnek tartom, hogy polgárpukkasztás céljából. Minden elismerésem azoké, akik némi értelmet látnak ebben a filmben, nekem nem sikerült.
Megkésett rádöbbenés Argentina 1986-ban örülhetett a Legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjának. (Magyarként én természetesen a „Redl ezredes”-t választottam volna, de sajnos nem rajtam múlott.) Nézhető filmnek tartom, egy bajom van vele; főhőse egy középiskolai történelemtanárnő, és itt a bökkenő. Egy történelemmel foglalkozó pedagógus évek óta légüres térben él, csak akkor döbben rá a közelmúlt tragikus eseményeire, amikor találkozik egy személyében súlyosan érintett volt osztálytársával? A fogadott kislánya, Gaby származása is csak ezután kezdi foglalkoztatni? Szerintem ez az alapvető hibája a filmnek, itt bicsaklik meg a történet. Az első osztálytermi bemutatkozása egy karakán, megalkuvásra képtelen személyt s... több»
Burleszknek szánt izzadmány Eddig egyetlen filmjét sem láttam az Abel–Gordon rendező házaspárnak, de úgy gondolom, hogy továbbra is hanyagolni fogom a munkásságukat, mert filmjeik stílusa távol áll tőlem. Ez a filmjük olyan hatást kelthet a nézőkben, mintha két elrémisztő külsejű debil minden cél nélkül csatangolna Párizs utcáin. A 89 éves korában elhunyt Emmanuelle Riva és Pierre Richard szereplése miatt néztem végig, de meg is bántam.
Négy felejthető történet Milyen jó, hogy annak idején nem néztem ennek a sorozatnak a részeit, mert számos gagyiságtól megkíméltem magam. Még akkor is, ha nézzük a készítés idejét – a nyolcvanas évek eleje – szinte nézhetetlen ökörségeket tartalmazott ez a négy önálló történet. Még az első és az utolsó elment, bár az első három emberéletet követelt. A vietnami forgatási helyszínen lezuhant egy helikopter, az egyik szereplő és két gyermekszínész halálát okozva. Micsoda értelmetlen tragédia! Spielberg nevéhez méltatlan az általa rendezett epizód. Sokan John Lithgow alakítását dicsérik, de szerintem erősen túljátszotta a szerepét. Mindenképpen nyereség, hogy ezt a „kultikus” sorozatot a film alapján bátran nézetlenül e... több»
Nick&Nora Jól összeszokott „vegyespáros” volt Myrna Loy és William Powell kettőse, hiszen az évek során 14 filmben játszottak együtt. A kiváló bűnügyi író, Dashiell Hammett (1894– 1961, minden kötetét megfilmesítették) ötletei alapján forgatott hat önálló részből álló „cingár”-sorozat (1934– 1947) talán legsikeresebb darabja. Időben ez volt a második, amelyben Nora és Nick alakjában szórakoztatták a közönséget. A bűnügyi szál sikeresen keveredett a screwball comedy elemeivel, sőt még okos, jól idomított kutyaszereplők is színesítették. Az Asta kutyapár kapcsolatában egy sajnálatos félrelépés is történt, amelyet a koromfekete kiskutya megjelenése bizonyított. Az „igazi nevén” Skippynek hívott terrier k... több»
Az elcserélt kisfiúk Koreeda filmjeinek fő problematikáját a család kérdéskörei alkotják. Így van ez Cannes-i Filmfesztivál zsűrije által 2013-ban díjazott filmjében is. Mit jelent szülőnek lenni? Az apa- fiú kapcsolat a genetikai információt hordozó DNS-en, vagy a szereteten és a nevelésen múlik? Két homlokegyenest eltérő családmodellt láthatunk, a bonyodalmat egy hat évvel ezelőtt törvénytelenül cselekedő nővér okozta. Elgondolkodtató cselekmény, amely hosszasan munkálhat a néző fejében jóval a film megnézése után is. Tetszés és szimpátia szerint szabadon választható, hogy ki kinek ad igazat, helyesli-e a szereplők döntését. Túl az érdekfeszítő mondanivalón a film egyik legnagyobb értéke a kitűnő gyerekszerepl... több»
Nem gyógyítható betegség Szörnyű betegség az Alzheimer-kór! Talán nem is annak, aki szenved benne, hanem a környezetének, a szeretteinek. Megrázó film arról, hogy a zseniális komponista és karmester betegsége miatt milyen rettenetesen fájdalmas érzéseket kell megismernie az őt imádó feleségének. Feltétlenül ki kell emelni Martin szerepében Sven Wollter alakítását, mert annyira hitelesen játszotta el a tökéletes szellemi leépülést. Milyen fájdalmasan tehetetlen érzés napról-napra átélni, hogy akinek örök hűséget esküdtem, emlékezet és tudat nélküli zombivá lesz. Emlékezetes alkotás azok számára, akik tudnak azonosulni a filmvásznon látható alakokkal.
A besúgás nem rendszerfüggő Romániára is alaposan ráfért a rendszerváltozás. A hétköznapi élet minden területét éberen figyelte, és a legkisebb gyanú esetében könyörtelenül lecsapott a Securitate. Nem mintha nálunk nem így lett volna, csak éppen III/III-as Csoportfőnökségnek hívták. A külsőre legderekabbnak látszó sebész, Kocsis Ferenc (Seress Zoltán kiváló alakításában) magnetofon pontossággal szinte azonnal mindent jelentett tartótisztjének. Egy helyen olvastam, hogy „A film Tőkés László hugáról és annak férjérõl (Barta Tibor) szól, akiről később kiderült, hogy Stelian fedőnéven a Securitate beépített ügynöke volt, aki folyamatosan jelentett a Tőkés családról a román hatóságoknak.” Az idézet igazságtartalmáról nem tu... több»
Van-e kiút a kilátástalanságból? Szabó Istvánnak viszonylag sok filmjét láttam, a „Rokonok” mellett ez tetszett a legkevésbé. Teljesen helytálló pesszimista körkép két évvel a rendszerváltozás után; ezzel szerintem nincs is semmi baj, a szereposztás az, ami nagyon bökte a szememet. Minek kellett bele a holland színésznő, Johanna ter Steege? Nem akadt volna legalább egy tucat magyar, aki ugyanúgy, vagy jobban eljátszotta volna a szerepét? Búbánatosan nézni, meg magából kikelve üvöltözni más is tud. Maga az eljátszott alak is nagyon ellenszenves volt számomra; orosz tanári diplomája ellenére egy buta tyúk, aki halálosan szerelmes az igazgatójába és nem veszi észre, hogy csak arra kellett, hogy a skalpját beakassza a gyűjtemén... több»
Három levél és a következményei Will Smith és a színészmesterség nagyon távol áll egymástól. Különösen akkor, ha az alakítása egy filmen belül összemérhető igazi színészi (Helen Mirren, Kate Winslet, Edward Norton) teljesítményekkel. Sokan nagyszerű filmnek tartják, én pedig egy tipikus hollywoodi giccsparádénak, kezdve azzal, hogy karácsony táján játszódik. A lányát elvesztő apát (hol a feleség?!) két éve a búbánat emészti. Elkeseredésében ír három levelet a Szeretetnek (Knightley), az Időnek (egy általam ismeretlen színész alakítja, iszonyatos magyar hanggal) és a Halálnak (Mirren). Munkatársai (Norton és Winslet) színészeket bérelnek fel, hogy jelenítsék meg ezeket a fogalmakat. Tovább már nem is érdemes részletezni, m... több»
Hogyan neveljünk bolti szarkát? Nem rajongok kimondottan az ázsiai filmekért, de ez kivételesen tetszett, bár nem annyira, hogy zseniálisra értékeljem, mint a cannes-i fesztivál zsűrije. Nem is a hosszával volt a legtöbb bajom, kellett ennyi játékidő a bensőséges „családi” kapcsolatok ábrázolására, inkább a nyomasztó mélynyomor volt számomra túlságosan hiteltelen. Mondjuk egy mexikói, vagy brazíliai film kapcsán el is hiszem az embertelen körülményeket, de ugyanez Japánban eléggé kimódoltnak tűnt. A véleményem címe csak a film felszínét kapargatja, igazából a CSALÁD szerepére, fontosságára akarta és tudta felhívni a figyelmet. Kitűnőek voltak a gyerekszereplők, a kis Yuri/Lin alakja a film végéről rossz álmaimban fog megje... több»
Aki szintén nem ismert a humorban tréfát Nagy tévedésben van az ismertető szerzője, mert ez nem filmdráma, hanem Királyhegyi Pál kabarétréfáinak egy történet keretébe szerkesztett változata. Ellenben ragyogó nicknevet választott magának, mely szerint: „tévedni emberi dolog”, mert az ismertetésben valóban nagy hibát vétett. Egyik-másik jelenet eléggé nevetséges. Kern András alakítja benne az írót, aki sürgősen hazatért Magyarországra, saját szavait idézve: „nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot.” Aki még jobban szeretné megismerni a humorista sajátságosan poénjait, ajánlom az „Első kétszáz évem” címen 1979-ben megjelent önéletrajzi regényét.
Egy asszony három nagy szerelme Szinte reménytelen vállalkozás egy több mint ezer oldalas regény 99 perces filmváltozatát elkészíteni, mégis, az Európa-szerte elismert rendező, Nádasdy Kálmán megprólta. Természetesen csak a cselekmény legfontosabb összetevőinek vázlatos megjelenítése fért bele az adaptációba. A forgatókönyvet Békeffi István írta és egyértelmű volt, hogy a feleségét, Turay Idát be kellett „szuszakolni” Klárika, Magdolna lányának szerepébe. A sokak által kedvelt nyafogó hangú színésznőt – bocsáttassék meg nekem! – nehezen tudom elviselni. Arról nem is szólva, hogy csak pár évvel volt fiatalabb, mint filmbéli édesanyja.
Egy asszony, a címszereplő életének három jelentős szerelemhez kapcsolódó eseményei kerül... több»
73 Egy fiú hazatér (2018)
Nagyon „szalad a szekér” Lucas Hedges filmes karrierjével. Igaz, korán kezdte, de mostanában két film abszolút főszereplője. Gondolom „apuci”, Peter Hedges is besegít fiacskája felfelé ívelő útjába, tekintve, hogy a tárgyalt filmnek ő a rendezője. Lucas szerepjátszásában semmi extrát nem találok, szerintem nincs különösebben nagy tehetsége. Ez majd a későbbiekben bebizonyosodik, vagy jó esetben nem. Vállalva az empátia teljes hiányát, nem tudtam érzelmileg azonosulni a film főhősével, Bennel. Azt elhiszem, hogy a drogfüggőség kegyetlen megpróbáltatás, amely az érintettre és az egész szerető(!) családra ólomsúllyal nehezedik, csak azt nem értem, hogy Ben miért nyúlt a különböző szerekhez? Jóm... több»