Jogos bosszúállás, vagy jöjjenek a rendőrök? Feminista film a nyolcvanas évek közepéről. A kissé megöregedett és megcsúnyult Farah Fawcett egymaga sikeresen megakadályozta a tervezett nemi erőszak véghezvitelét. A támadó szerepében James Russo remek alakítást nyújtott. Ellenben gőzerővel működtek az agyoncsépelt fordulatok, feszültség és izgalom csak módjával fordult elő. A kissé hasonló „Másik én” című film Jodie Foster főszereplésével sokkal jobb. Igaz, hogy több mint húsz évvel később készült, volt idő a téma csiszolgatására.
A kényszeres hazudozó és a kispályás szélhámos Franciás könnyedségű vígjáték, amely vegyíti a szentimentális hatásokat a bűnügyi elemekkel. Pergő, vidám jelenetek követik egymást, a krimis részeket sem kell halálos komolyan venni. Unaloműző szórakozásnak pont megfelelő mozi, amit a vége után hamar elfelejt a néző. Az szerintem mindenképpen előnye, hogy nincs benne a mostani francia filmekben túltengő politikai korrektség, pusztán szórakoztatni akar. A két főszereplő játéka tökéletesen teljesíti ezt a célt.
Nekem már a címe is értelmetlen! A film tartalmának rövid ismertetése vitt rá a megnézésére, de nagy kár volt, hogy megtettem. A balesetben elhunyt feleség özvegy férje és a feleség volt szeretője a két főszereplő, de ezenkívül mást nem tudtam leszűrni a látottakból. A férj az egész film alatt csak iszik, cigarettázik és mindenkit egy-egy ökölcsapással leüt, a félénk ex szerető pedig állandóan jegyzetel egy fekete mappába. Legalább az derült volna ki, hogy mit, de ez is rejtély maradt. Ugyanúgy, ahogy a cím is, bár egyszer előfordul Charlton Heston neve, talán az azonos hangzás miatt? Számomra a tökéletes antifilm volt, még az ellenségemnek se kívánom ezt az élményt.
Egy vonzó emberpár Szerencsére nem „csöpögős” szerelmi történet egy olasz írópalántáról (Colin Farell) és egy mexikói pincérnőről (Salma Hayek). Nem véletlenül Camilla a neve a latin szépségnek, mert erről a keresztnévről óhatatlanul a „Kaméliás hölgy” főszereplője és sorsa jut a tapasztalt néző eszébe. A helyszín az Angyalok városa, Los Angeles, a múlt század harmincas éveiben. Sok témát felvet a film, például a rasszizmus, az előítéletesség, vagy az önértékelés problémáit. Néhány emlékezetes jelenet teszi még értékállóbbá, mint például az éjszakai hullámlovaglás képei, vagy a földrengés tragikus következményeinek a bemutatása. A két főszereplő személye jó választásnak bizonyult, mindketten remek alakítást ny... több»
A feleslegesen elkészített munkák netovábbja Yorgos Lanthimos nálam már az első megnézett filmjével, a „Kutyafog” cíművel „elásta” magát. A két ezelőtti filmjét meg se néztem, ezt is csak azért, mert kíváncsi voltam az előttem eddig ismeretlen Olívia Colman Oscar-díjjal jutalmazott teljesítményére. Csak még jobban tudom sajnálni a sokadjára is hoppon maradt Glenn Close-t, mert sokkal jobban megérdemelte volna a díjazást.
Colman sikeresen elcsúfította magát a 17(!) terhességbe és a vetélések sokaságába belerokkant, aberrált Anna királynő szerepe kedvéért (Tudom, hogy felségsértés miatt minimum fejvesztés jár. Jó lenne tudni, hogy a férj, Oldenburgi György vérbaja, vagy Anna állítólagos vérmérgezése okozta-e a rekordszámú halvaszületést... több»
Menetrendszerűen megérkezett Köbli Norbert új forgatókönyve Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm.
Nem voltak túlzottan nagy elvárásaim, mert se a „Félvilág”, se az „Örök tél” nem nagyon tetszett, de a három közül ez volt a legjobb. A közvetlenül a II. világháború vége utáni időszakban játszódó történet elsőként megismert főhőse Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás), egy piti szélhámos, aki gátlástalan hazudozásból próbál megélni. Egy alkalommal rossz „közönségre” talál, kétségbeesetten elmenekül. Egy az erdő közepén álló vadászházba jut, de nem folytatom a történetet, érdemes valamelyik moziban megnézni.
Háromszereplős kamaradrámaként jól működik, bár a vége kissé összecsapott. Igazából nekem homályos maradt a hazatért ... több»
A bibliai Káin reinkarnációja A többszörösen hasadt személyiség nagyon kedvelt téma az írók és a filmkészítők körében is. 1992-ben még nem volt annyira elcsépelt, mint manapság, ennek ellenére nem tartom igazán jó filmnek. Brian De Palma maga írta a forgatókönyvet, talán ezért is lett gyengébb, mint például a „Carrie”. Szokásához híven jeleneteket „kölcsönöz” más híres filmesek munkáiból; a nagy kedvenc Hitchcock, gondoljunk csak a tóban lassan elmerülő autó látványára. Jól választotta ki a főszereplőt John Lithgow személyében, aki egyszerre öt különböző személyiséget alakít. A magyar szinkron érdekes megoldása, hogy dr. Nix, az apa hangja nem Kovács Istváné, hanem Juhász Jácintot lehet hallani. Ahogy említettem, Lithgow... több»
Etalon a nézhetetlen filmekhez Az általam látott filmek közül ez a „remekmű” erősen esélyes a legrosszabb kitüntető címére. Többek között nem értem, hogy Toni Collette hogy vállalhatta el ezt az egyéniségéhez, tehetségéhez méltatlan szerepet. Klisés, a transzvesztitákat kigúnyoló történet, amelyben sem az oly gyakran hallható zenei betétek, sem a színészek alakításai nem működnek. Az innen-onnan összelopkodott sztoriért Nia Vardalost terheli a felelősség, aki ráadásul még az egyik főszerepet is alakította, a legcsekélyebb tehetség nélkül. Kár is több szót vesztegetni erre a förmedvényre, mert még az a paradoxon sem igaz rá, hogy „olyan rossz, hogy az már szinte jó”. A legtalálóbb jelző rá a legrosszabb!
Charlie és a ZS kategóriás rettenet, amelyben keveredik egy sorozatgyilkoshoz fűződő bűnügyi szál és egy leszbikus erotikus történet. Amber Smith annyira „hiteles” nyomozónő, amennyire egy testes piaci kofa szerepelhetne egy divatbemutató kifutóján. A film rendezője, Eric DelaBarre erősen túlzásba vitte a jeleneteket átkötő effekteket; mértéktelen zoomolás, villódzó képek, rázkódó kézikamerás felvételek. A végső csavarról jobb nem is szólni, annyira gagyi megoldás. Az itthon csak DVD-n megjelent lemez megvásárlása a pénzkidobás tipikus esete.
Sam és az oroszlánok Meglehetősen zavarosan indul Claude Lelouch 1988-as filmje, a rengeteg flashback láttán a néző csak kapkodhatja a fejét, de aztán az első harmad után kezd kitisztulni a kép, követhetővé válni a történet. Sam Lion (Jean-Paul Belmondo) élete árvaként kezdődött, de felnőttként a csúcsra jutott, mégsem volt elégedett a sorsával. Elementáris módon vonzódott az oroszlánokhoz és új életében is kedvére hódolt ennek a szenvedélyének. Ez néhány vérfagyasztó jelenet során bemutatásra is került. Jelentős szerepet játszott még a filmben Albert Duvivier is.
Magányosság A rendkívül találó címen és Kiss Manyi zseniális alakításán kívül nem sok minden tetszett ebben a filmben. Valószínűleg az általam nem kedvelt Mándy-világ okozta a nemtetszésemet. Sokadik próbálkozásom a Kossuth-díjas magyar író írásaival, de egyik sem állt hozzám közel. Egészében értettem a film gondolatiságát, a szinte elviselhetetlen magány szorításában élő idős asszony fájdalmas sorsát, de a gyakori szürrealista részletek (temetés a háztetőn, kaotikus lakásnézések) tompították a mű hatását. Arra viszont tökéletes volt, hogy jutalomjátéka legyen az életkorához képest korán eltávozott utánozhatatlan színésznőnek. Külsőleg is, tehetségével is hasonlított Giulietta Masina alakjához, elég Ge... több»
Ne bízz meg senkiben! Fordulatos cselekményű, feszültséggel teli francia thriller, amelynek főszereplője Albert Dupontel. (Legutóbbi számomra emlékezetes alakítása a „Viszontlátásra odafönt!”-ben volt.) Egy rokonszenvesnek ábrázolt bankrabló cellatársának elárulja, hogy hová rejtette a zsákmányát. Ez lesz a veszte! Kiszabadulása után fergeteges hajszát indít utána, nyomában az őt üldöző rendőrökkel. (Megjegyzem: a rendőrök a bűnözőknél sokkal rosszabb arcú emberek, egyedüli kivétel a nyomozónőt játszó Alice Taglioni.) Az igazat megvallva nem is értem, hogy miért nem játszották a magyar mozik, mert sokkal silányabb filmeket is átvettek forgalmazásra. Ugyan vannak benne eléggé valószínűtlen fordulatok, de a műfaj s... több»
Komplett fiaskó Hiába azonos az irodalmi alapanyag írója – Munkácsi Miklós, azonos szereplők – Cserhalmi György, Bács Ferenc és cameoszerepben Perczel Zita (a fogvatartott „betegek” között volt pillanatokra látható), sőt a rendező ugyancsak András Ferenc, ezt a filmet egy napon nem lehet említeni a „Dögkeselyű” cíművel. Végtelen gyenge, zavaros, kusza történet, tele van irreális, vagy nevetséges jelenetekkel. Ahogy például a főhős 13 éves lánya (Németh Márti) mászkált a szédítő magasságban, mint légy a falon, vagy a „Kanonok” (Bács Ferenc) menekülési kísérlete egyszerűen a köznevetség tárgya. Egy több évadon keresztül játszott TV-sorozat igen gyengére sikeredett epizódjának esetleg elmenne, de játékfilmnek... több»
Kárpátalján történt Kárpátalja magyarjait a Himnuszban említett bal sors igazán megtépte és még most sem kíméli őket. A sorozatos impériumváltás, magyar után cseh, majd rövid ideig ismét magyar, aztán szovjet, most pedig ukrán nem hozott nyugalmat a sokat szenvedett nemzetiség sorsában. Nagy Zoltán Mihály nagyszerű regényének filmadaptációja egy Tóth Eszter nevű katonák által meggyalázott fiatal lány sorsán keresztül mutat be egy szenvedésekkel és tragédiákkal teli időszakot. Sajnos minden jó szándék ellenére nem sikerült az eredeti írás nívóját elérni. Egy másik adaptáció, monodrámaként Györgyi Anna zseniális előadásában sokkal jobban visszaadta a regény gondolatiságát, mondanivalóját. A film nem törekedett ké... több»
Jéghideg bosszú Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! A norvég filmrendező, Hans Petter Moland lehetőséget kapott arra, hogy elkészítse a fekete humorú 2014-es „Az eltűnés sorrendjében” című filmjének amerikai változatát. A történetet a norvég eredetiből az amerikai ízléshez igazította, így természetesen a skandináv jelleg nem annyira mutatkozik meg, viszont annál véresebb, brutálisabb. A bosszúálló hókotró-vezető szerepét a most 67 éves Liam Neeson kapta meg. Az utóbbi években gyakran feltűnik akciófilmekben és mindegyikben jól teljesít. Legutóbb egy nyilatkozata miatt rasszistának bélyegezték meg, mert egy nemi erőszak teljesen kiforgatta önmagából, „fekete fattyat” emle... több»
Leplezetlen reklám projekt Bárcsak a film is olyan érdekes lett volna, mint a címe! Gondolom, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a könyökén jön ki az emigráns problematika és a kilógó lólábhoz hasonlító politikai korrektség (PC). Amennyiben indiai főszereplőt szeretnék látni (az igazat megvallva nem igazán vágyok rá) akkor a töméntelen mennyiségű Bollywood választékhoz fordulok. A kanadai rendező Hollywood és az indiai filmgyártás elvárásainak is meg akart felelni, de leginkább egy irreális történettel összehányt reklám projekt jött ki a keze alól. Még a film megnézése előtt „bespájzoltam” Romain Puertolas könyvét, amely alapján készült ez a vígjátéknak nehezen nevezhető adaptáció, de a film láttán gyorsan lemondt... több»
A három toronyőr Ez a film egy feltételezett változata annak, ami 1900. decemberében történhetett a skót fennhatóság alá tartozó Külső-Hebridák Flannan Isles (skót-kelta nyelven a Na h-Eileanan Flannach) szigetén. A három ember eltűnésére számos elképzelés született, de a valódi ok máig sem derült ki, szaporítva ezzel a titokzatos és megoldatlan rejtélyes „felszívódások” sokaságát. A megközelítőleg 20 futballpályányi kopár szigeten egy világítótorony magasodik, ennek a működtetésére 6 hetes váltásokban 3-3 embert alkalmaztak. A viharos időjárás miatt párnapos késéssel érkezett meg a váltás, de a sziget tüzetes átvizsgálása során sem találtak semmi nyomot, amely magyarázatul szolgálhatott volna a három szolgá... több»
Number one Nehéz eldönteni, hogy melyik Billy Wilder legjobb filmje, én nem is próbálkozom vele, de az biztos, hogy ez a vígjáték a valaha készített legjobbak között van! Szegény meg is szenvedett vele, állítólag a forgatás után hosszasan időzött egy szanatóriumban, annyira megviselte az akkorra már szinte kezelhetetlenné vált Marilyn Monroe viselkedése. Szerencsére a kiállt szenvedések nem látszódnak a filmen, örök klasszikussá vált, minden újranézéskor élvezhető.
Néhány helyen olvasható, hogy koppintás, de ez csak kákán csomót keresés, mert a három főszereplő csodás játéka feledteti ezt a feltételezést. Az eleje gengszterfilmnek indul a szesztitalom éveiből, aztán később a „nemváltás” után fergetege... több»
Hős, vagy sarlatán? A történet hőse élő személy volt, valódi nevén Hermann Steinschneider (1889-1933), aki a háború után varietékben lépett fel majd gondolatolvasással kezdett el foglalkozni. A zsidó származását titkoló Hanussen állítólag megjósolta a Reichstag felgyújtását. Nem kimondottan életrajzi film, hanem inkább Szabó István közép-európai trilógiájához (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen) illeszkedő alkotás. Brandauer szerepeltetése túlzás volt Szabónál, valószínűleg a producer ragaszkodott hozzá, mert egy magyar színész, mondjuk a szinkronhangja, Szakácsi Sándor talán még jobban is el tudta volna játszani. Ebből a három filmből - véleményem szerint - a „Redl ezredes” a legkiemelkedőbb darab. Azt, hogy Han... több»
Egy "elfeledett" hős „Megjelent apádtól az Oldott kéve, spenótszínű kötésben. … jó nagy, kövér könyv, és rossz regény.” Így tudósította levélben Molnár Ferenc lánya, Sárközi Györgyné az Angliába „disszidált” fiát, Sárközi Mátyást 1957-ben. A balfi mártírsorsban Szerb Antallal és Radnóti Miklóssal osztozó Sárközi György regényéről ítélkező – általam igen nagyra becsült feleség szerintem – tévedett, mert, ha a regény nem is tartozik a magyar történelmi és életrajzi írások legjavához, az mindenképpen értéke, hogy a főhőse, a hányatott életű báró aranyosmeggyesi Mednyánszky Sándor Cézár (Beckó, 1824. július 9. – Hyéres, Franciaország, 1857. április 20.) nem mindennapi ember volt, kiugrott katolikus papként 33 éves k... több»
70 Elszabadult indulatok (1986)
Feminista film a nyolcvanas évek közepéről. A kissé megöregedett és megcsúnyult Farah Fawcett egymaga sikeresen megakadályozta a tervezett nemi erőszak véghezvitelét. A támadó szerepében James Russo remek alakítást nyújtott. Ellenben gőzerővel működtek az agyoncsépelt fordulatok, feszültség és izgalom csak módjával fordult elő. A kissé hasonló „Másik én” című film Jodie Foster főszereplésével sokkal jobb. Igaz, hogy több mint húsz évvel később készült, volt idő a téma csiszolgatására.