Lány, vagy fiú? A rendezőnő, Kimberly Pierce csak őszinte gratulációt érdemel, hogy debütáló filmje ilyen nagyszerű lett. Kár, hogy 2013 óta, a King-regény („Carrie”) újrafeldolgozása óta nem jelentkezett újabb filmmel. Első munkájának a témája, a transszexualítás még nem volt annyira felkapott, mint mostanság. Ugyanakkor létezett, mert megtörtént eset az alapja. „Tahófalva” lakói számára megemészthetetlen volt Brandon viselkedése, de közel egy évtized elmúltával hazánkban is sokan értetlenül állnak a jelenség előtt. Fekete-fehérben látják a világot, a férfi az férfi, a nő pedig nő, nem tudják elképzelni és értelmezni, hogy vannak kivételek. Még most is tabunak számít a közbeszédben és a magánéletben egyará... több»
Drámák a hajóúton Régi tapasztalatom, hogy ha jó filmet szeretnék megnézni, akkor nem a mostani filmek közül választok, hanem évtizedeket ugrok vissza egy-egy kiváló filmélményért. Ezért választottam Stanley Kramer 1965-ös rendezését is. Ritka kivételként most nem zavart a film 150 perces hossza sem, mert a színészek teljesítménye bámulatos volt. A legkisebb szerepben is – ez most szó szerint is érthető – csak csodálni lehet a szereposztás tökéletességét. Michael Dunn, a bölcs törpe narrátorként keretbe foglalta a 28 napos Veracruzból Bremerhavenig tartó hajóút eseményeit.
Ak ét színésznő igazi csillagként kiragyogott a többiek közül; Vivien Leigh, akinek sajnos ez volt az utolsó filmje és Simone Signoret tö... több»
Elriasztó családmodell Csigalassúsággal kibontakozó családi dráma, amiben szokássá vált a gyilkolászás, a börtönbe pedig az ártatlan(?) került. A szándékosan homályban hagyott indítékok (gyermekmolesztálás) mellett én a legfőbb hibájának azt tartom, hogy a rendező, Alex Pettyfer nem volt tisztában saját korával és fizikai megjelenésével. Szereplési vágytól vezérelve magára osztotta Harley Altmyer szerepét, pedig jó 10-15 évvel idősebbnek néz ki, mint az eljátszott alak valóságos kora. A három húgát kényszerből egyedül nevelő Harley nagyon liberális pedagógiai elveket vall. A legidősebb lánytestvér, Amber fiatal kora ellenére utcasarki nőnek álcázta magát. Én, a bátyja helyébe addig „neveltem” volna, a pofonfa alá... több»
Vigyázat! Nézhetetlen badarság! Soha nem gondoltam volna, hogy egy Bardot-filmet nem tudok végignézni! Mégis erre kényszerültem, mert akkora őrületes baromság, hogy szavakat is nehezen találok rá. Bardot 35 évesen már a karrierje leszálló ágában volt, ez a film egészen biztosan hozzájárult ahhoz, hogy filmsztárból lelkes állatvédővé váljon. Pedig a megjelenése még szuper volt, a fehér estélyi ruhás jelenetben az a dekoltázs…! Csakhogy szerintem egy filmhez szorosan hozzátartozik egy alapjában hihetőnek látszódó történet, nem pedig a bolondok házából kiszabadult alakok teljesen agyament, összefüggéstelen cselekedeteinek halmaza. Nagyon pihent agya volt a rendezőnek (Michel Deville), hogy képes volt ilyen filmnek, vígjátékna... több»
Viccesnek szánt trágárság A film adatlapján olvasható 21 vélemény közül csak egyetlen egy azonos az én értékelésemmel. Lehet, hogy rossz passzban néztem meg? Az igaz, hogy a „Furcsa pár” remeklése után a színészpáros filmjei közül egyik sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Elismerem, hogy Lemmon mellett Matthau is remek színész volt, bár én sose kedveltem. Ez a komédia erőltetett, életszerűtlen, abban viszont előremutató, hogy a poénok nagy része a trágár beköpéseken alapul. Hibám az, hogy én nem találtam semmi vicceset a 94 éves nagypapi szövegeiben? Az igazi humortól elérhetetlen messzeségben van. Ezt a vonalat a későbbi vígjáték gyanánt készített filmek csak erősítették. A folytatás megnézésétől az előzmény... több»
Akik visszajárnak Vérbeli kísértettörténet, de nem az ijesztgetős fajtából. Lehet, hogy a készítés idejében, 1944-ben még annak szánták, de az eltelt évtizedek alatt számtalan gore jelenetekben bővelkedő, hátborzongatóbb ghost-story született. Viszont az egyik főszereplő, a bájos Stella alakítója, Gail Russell élete horrorba illően tragikus, Félénk, önbizalom hiányos színésznő volt, számára a túlzott italfogyasztás nyújtott biztonságot. Súlyos alkoholizmusa okozta 36 éves korában a halálát.
Érdemes megjegyezni, hogy egy évvel később az ebben a filmben is fontos szerepet játszó Ray Milland volt a főszereplője a „Férfiszenvedély” című filmnek, amely első alkalommal foglalkozott komolyan az alkoholizmus problém... több»
Több, mint testőr lengyel módra Ütős akciójelenetek sorozatát szövi át egy meglehetősen furcsa szerelmi történet. A forgatáskor az életben is 16-17 év körüli, cseppet sem szégyenlős Agnieszka Włodarczyk, (Sara alakítója, a maffiafőnök egyetlen imádott lánya) szerepe szerint őrülten beleszeret a védelmével megbízott, korához képest idős Leonba (Bogusław Linda). Az akciójeleneteket az amerikai filmeket megszégyenítő módon emlékezetessé koreografálták, az egyik legjobb közülük a Leon apjának díszhal üzletében zajló összecsapás. Feszes cselekményvezetés jellemző a filmre, a felesleges, időhúzó jelenetsorokat bátran kihagyták, a nézők amúgy is kikövetkeztethetik az események közötti időszak történéseit. A látottak alapján Leng... több»
Multikulturális maszlag A politikai korrektség álarca mögé bújt gagyi tákolmány. Inkább arról kellene filmet készíteni, hogy az iskolákban leveszik a feszületeket, vagy évszázados keresztény templomokat alakítanak át mecsetekké. Hová lett az európai szellemiség? Erről szó sem esik, helyette bárgyú, vígjátéknak még jóindulattal sem nevezhető fércművek készítésére adnak pénzt. Lehetőséget adnak ilyen Sou Abadi féléknek az ideológiájuk terjesztésére. A franciák és a németek körében nagyon elterjedt az ilyen, a multikultúrák békés együttéléséről szóló filmek készítése, közben pedig ártatlan emberek százai halnak meg a terrortámadások miatt. Mindez a sokat emlegetett PC jegyében történik. Mi pedig átvesszük ezeket a fil... több»
Karrier bármi áron Még senki sem írt véleményt, amin nem is csodálkozom, mert a film elég lagymatag, a cselekmény csak nyögvenyelősen halad, ahogy nekem a film megtekintése. Dirk Bogarde az egyik szereplő, a másik pedig Julie Christie, akinek az alakítása Oscar „bácsi” szobrát hozta a konyhájára. Ráadásul a film még a legjobb forgatókönyv és a legjobb jelmez Oscarját is elnyerte. Hihetetlen, mennyire félretrafáltak/nak a díjazók! A rendező egy későbbi filmje, az „Éjféli cowboy” sokkal jobban megérdemelte, ki lett köszörülve a csorba.
Ki a sorozatgyilkos? Az itt olvasható két gyenge értékelés ellenére nekem tetszett ez a TV-film, mert pergő volt a cselekmény, még mozifilmnek is elment volna. A mogorva és nagyképű felügyelő vonakodva fogadta el a tapasztalt profilkészítő nyomozónőt, akinek a segítségével végül lelepleződött az elektromos késsel ölő sorozatgyilkos. Az alakítások közül kiemelkedett Lily, a felügyelő lebénult és néma feleségének alakítója, Jane Birkin, aki az 1968-ban megjelent „Je t'aime” című Serge Gainsbourg-dallal nagy botrányt kavart. A filmben nehéz szerepe volt, hiszen csak arcjátékkal tudta kifejezni a múltban átélt tragédiát. Csavaros történet volt, a vége különösen meglepő.
Pokoli előzmények Folytatva a tartalomismertetésben szereplő forgatási előzményeket: új színésznőt választottak, aki hamarosan idegösszeroppanás miatt függesztette fel a munkát. A harmadszorra is elkezdett forgatást a rendező szívinfarktusa szakította félbe. Clouzot 1977-ig élt, többször megpróbálta elkészíteni kulcsfontosságúnak szánt filmjét, de nem sikerült... Clouzot özvegye az elátkozott forgatókönyvet Marin Karmitz producernek adta át. Claude Chabrol a negyedik rendező, aki érdeklődött a "pokoli" történet iránt, s az egyetlen, akinek sikerült megfilmesítenie. Úgy tűnik a film előtörténete sokkal érdekesebb, mint maga a film. A féltékenység köré épül a cselekmény, nem túlságosan kötött le, de azért végig... több»
A suszter marardjon a kaptafánál! Véletlenül sem akarom Ginger Rogers és Fred Astaire fantasztikus teljesítményét lebecsülni, mert amit ebben a filmben a táncaikkal nyújtottak az utolérhetetlen. A sztorit azt inkább hagyjuk, még a 12=egy tucat is gyenge kifejezés, viszont érdemes az Oscar-díjat nyert „The Way You Look Tonight” című Fields-Kern dalról pár szóval említést tenni. A filmben Fred énekelte és itt jön a suszteres hasonlat. Érdemes meghallgatni Frank Sinatra előadásában (lemezre 1963-ban rögzítették.) Ég és föld a kettő közötti különbség! Véleményem szerint mindenki azt a művészeti ágat művelje, amihez a legjobban ért. A kivételt erősíti az a tény, hogy "Frankie boy" színészként is néhány filmben a csúcson volt. As... több»
A kevert műfaj hátrányai Kísértethistóriának induló, családi drámává változó áldokumentum-film Alice Parkerről, akiről sok minden kiderül. Szerintem a „két szék közül a pad alá” hagyományos esete, mert nem egy szokványos horrorfilm, de nem is egy egyszerű családi dráma. Jobb lett volna valamelyik zsáner jellemzőit jobban kihangsúlyozni, mert így csak egy furcsa próbálkozás lett belőle. Nagyon érződik rajta a „nagy dobás” akarása, de a műfajbeli habozás és a láthatólag kis költségvetés jelentős akadálynak bizonyult. Nálam még az is tetőzte a bajt, hogy Alice számomra egy cseppet sem volt rokonszenves.
Ki tette?! Alain Delon kevésbé jó filmjei közé tartozik. A „francia Hitchcock”-nak elnevezett Jacques Deray előzőleg már forgatott a francia sztárral, sőt a korszak két legnagyobbjával is („Borsalino” – együtt Delon és Belmondo!), de ez a film eléggé elmarad az említett színvonalától. Delon egy jól menő ügyvédet játszik, aki egy éjszakai hosszú beszélgetés alatt kideríti a tragikus igazságot. Olyan vagyok, mint Hasek híres hőse, Svejk, mert nekem is mindig egy újabb történet – esetemben film – jut az eszembe, még pedig az 1996-os „Legbelső félelem”. Igaz, hogy a kettőt nem lehet egy napon említeni az utóbbi javára. Bizonyos mozzanatok azonban azonosak. A tárgyalt film a sok között elment, ugyan mély ny... több»
Lányok a szomszédban Nem a megszokott skandináv mentális problémákkal küzdő nyomozó főhőst szerepeltető film, hanem egy erős utángondolást igénylő sötét és nyugtalanító, erős szexuális jelenetet bemutató pszichológiai thriller. Nyomokban emlékeztet Polanski „A bérlő/A lakó” című filmjére, de egészen biztos, hogy David Lynch munkássága is hatott az alkotójára. Pål Sletaune rendező harmadik munkája. Viszonylag ritrkán rendez, 4-6 évenként egyet-egyet, van ideje jól átgondolni a soron következő munkájának minden másodpercét. A film egyik nagy előnye, hogy ember legyen a talpán, aki kitalálja a végét. A főhős, John (Kristoffer Joner) túl van egy párkapcsolati szakításon és a kedélyét még inkább befolyásolja a klausz... több»
Mocsárvidéki nyomozás Ennek a spanyol thrillernek a stílusjegyei sokban emlékeztettek a „True detective” sorozat vonásaira. A nyolcvanas években játszódó bűnügyi filmben két nyomozó próbálja kideríteni fiatal lányok sorozatban történő meggyilkolásának körülményeit és a tettes személyét. A nyomozók között furcsa ellenszenv uralkodik, lehet, hogy a politikai hozzáállásuk miatt? Nem egy kimondott szájbarágós film, egy-egy párbeszéd nélküli jelenet próbálja leírni a fontos, vagy annak ítélt dolgokat, Számomra a gyilkos személye is meglehetős homályban maradt, bár van rá tippem. Erős hangulata miatt nem vész kárba a megnézésére fordított idő.
A mérnök úr és a fényképészlány Írhatnám úgy is, hogy a vezérigazgató és a gépírólány, ugyanaz lenne az értelme, vagyis ebben a filmben is a felsőbb osztályba tartozó úr oldalán az ártatlan leányka megtalálja a „boldogságot”. Az ilyen régi magyar filmeket nem is azért nézzük (már aki nézi), hogy erkölcsi tanulságot vonhassunk le belőlük, hanem a szereplő színészek kedvéért. A kabarészerzőként is elismert Szőke Szakáll „Vonósnégyes” című jelenetén már sokszor jókat derültem. Most láthattam egy jelentősebb szerepben is, amit még hazai környezetben játszott. Később, az emigrációban is kapott kis szerepeket, például a „Casablancá”-ban a főpincért játszhatta, gondolom Kertész Mihálynak köszönhetően, aki a honfitársát látta benn... több»
Megrozsdásodott Maigret feldolgozás Erősen „megrozsdásodott” ez a film és ezt nemcsak a színezésére értem, hanem a történetre is. Valószínű, hogy az 1931-ben megjelent Simenon regény, a „La tête d'un homme” konzekvensebb sztorit tartalmaz, mert a film rettenetesen kusza és zagyva. Ezen még Charles Laughton szereplése sem segít, őszintén szólva Maigret felügyelőt sem ilyennek képzeltem el. Rupert Davies a felügyelő szerepében utolérhetetlen volt. A film egyedüli értéke – szerintem – a sok külső felvétel, amelyek Párizs 70 évvel ezelőtti képét mutatja be, és a végső jelenetsor, elterjedt becenevén az “Öreg Hölgy” traverzein való szédítő „hegymászás”. (Csak Barcelona spórolós városi vezetőin múlott, hogy nem ott építették fel, vi... több»
Kedélyjavító filmélmény Az „Ígéret” című Dardenne fivérek katartikus hatást okozó filmje után valamivel fel kellett vidítani magamat. Erre a célra egy 1941-ben készített vígjáték tökéletesen megfelelt. Deanna Durbin neve nem tudom honnan, de ismerősen csengett. Nagyon aranyos, könnyed limonádé, két nagy meglepetéssel. Az egyik, hogy a kanadai születésű D. D.-nek milyen csodás hangja volt, ugyanakkor milyen jól játszott. (Meg kell jegyeznem róla, hogy a születésem évében vonult vissza a szerepléstől, pedig előtte évekig a legnagyobb sztárok között tartották számon. Két utolsó filmje noir, sajnos egyikhez sem találtam magyar feliratot, lehet, hogy nem is kár, mert állítólag elég gyengécskék. (Az első, 11 perces filmj... több»
Akit Cicának kellett becézni Nagy csalódás volt ez a Neil Jordan film, mert a rendezőtől sokkal többet vártam. Transzvesztita történet szexjelenetek nélkül, Cillian Murphy remekbeszabott alakításával. Fantasztikus ez a fickó, már az általam látott első filmjében („Kényszerszünet”) is megjegyeztem, hogy figyelni kell rá. Fejezetekre tagolt film, amely lekötött ugyan, de nem volt rám olyan hatással, mint a „Síró játék”. Igazán zseniálisak a vörösbegyek és szövegeik voltak, ez az ötlet osztályon felüli. Nagyon jó volt a film kísérőzenéje, remek számokat válogatott össze a rendező.
81 A fiúk nem sírnak (1999)
A rendezőnő, Kimberly Pierce csak őszinte gratulációt érdemel, hogy debütáló filmje ilyen nagyszerű lett. Kár, hogy 2013 óta, a King-regény („Carrie”) újrafeldolgozása óta nem jelentkezett újabb filmmel. Első munkájának a témája, a transszexualítás még nem volt annyira felkapott, mint mostanság. Ugyanakkor létezett, mert megtörtént eset az alapja. „Tahófalva” lakói számára megemészthetetlen volt Brandon viselkedése, de közel egy évtized elmúltával hazánkban is sokan értetlenül állnak a jelenség előtt. Fekete-fehérben látják a világot, a férfi az férfi, a nő pedig nő, nem tudják elképzelni és értelmezni, hogy vannak kivételek. Még most is tabunak számít a közbeszédben és a magánéletben egyará... több»