Egy tipikus crazy film Be kell vallanom, hogy Chuck Palahniuk, amerikai író nem a szívem csücske. Ezt a filmet Clark Gregg az azonos című regénye alapján forgatta. Filmként én legszívesebben a „crazy” jelzővel illetném. Egyébként a „Harcosok klubja” című kultuszfilm szintén az ő írása nyomán készült. A „Fulladás” őrült történet, eléggé blaszfémiás mozzanatokkal, de egyszer meg lehetett nézni. Főhősét, Victor Mancinit (Sam Rockwell) kielégíthetetlen szexuális étvágy hajtja, miközben ravasz trükkökkel pénzt csikar ki halálos beteg édesanyja gyógykezelésére. Újranézése számomra teljes mértékben kizárt!
David és Lenny Elyas M'Barek, a tunéziai apa és az osztrák anya leszármazottja nagy nyeresége a mostani német filmgyártásnak, mert filmek sorozatát lehet rá alapozni. Rokonszenves személyisége életszerűvé teszi az általa játszott figurákat. Így történt ebben a filmben is, amely állítólag igaz történeten alapul. Segítőtársa is akadt, a veleszületett szívbeteg, a 16 éves születésnapját hamarosan elérő David szerepében. Philip Noah Schwarz fantasztikus teljesítményt nyújt az élet és halál közötti állapot megjelenítésében, együtt élve a bármikor bekövetkezhető vég tudatával. Az apai parancsra mellé került Lennyvel együtt „bakancslistát” készítenek, melynek minden pontját igyekeznek teljesíteni. Mostanában elég... több»
A megszállott gyűjtő A kevés kivételek egyike, amikor a filmváltozat jobban tetszett, mint az eredeti irodalmi alap. A film ismételt megnézése előtt újra elolvastam a könyvet, hogy friss összehasonlítási alapom legyen. Először még Noé idejében olvastam, sokkal jobbra emlékeztem. Azt elismerem, hogy a film csak a regény fő motívumát emeli ki, de azt kitűnően. A cselekmény számtalan másik emberrablásos történetnek az eredője, értéke egyebek mellett az elsőségében rejlik. Nem is kellett sokat várni az adaptációval, hiszen a regény megjelenése után már két évvel William Wyler leforgatta. Mindössze két szereplős pszichothriller, egy mentálisan beteg férfi (Ferdinand/Caliban) és egy szép képzőművészeti főiskolás lány ... több»
Columbo mindent kiderít Túlbonyolított epizód a sorozatból. A finálé is erőltetett. Nagyon érződik, hogy rengeteget agyalt a forgatókönyv írója amíg összehozta a gyilkosság elkövetési módját. Látszik, hogy a sorozat a végét járta, a hatodik évad harmadik epizódja volt, már a legagyafúrtabb bűntettek kiötlésével próbálták a sorozat kedvelőit a képernyők elé szögezni. Peter Falk (Szabó Gyula) mellett az elhangzó néhány taktus Csajkovszkij „Rómeó és Júlia” nyitányának hallatán volt érdemes ezt a 70 percet végignézni. Az az igazság, hogy azért választottam, mert láttam a szereplők között Samantha Eggar nevét, de nyúlfarknyi szerepe volt. Vajon a „Lepkegyűjtő” kitűnő főszerepe után miért áldozott le a csillaga?
Bizony, ilyen (is) a világ! Ez a film valahogy kimaradt nálam, pedig ugyanettől a szerzőtől az „Árvák hercege” könyvben is, filmben is az egyik kedvencem. A könyvet még régebben elkezdtem, akkor, már nem emlékszem miért abbahagytam, most biztos, hogy újra nekilátok. A film talán azért maradt ki, mert az általam nem kedvelt néhai Robin Williams a főszereplő, bár itt, fiatalon, két filmmel a tarsolyában még nem volt annyira bohócarcú, jól is hozta T. S. Garp extrém figuráját.
Irving írásművészetéhez szorosan hozzátartoznak a nem szokványos, egyeseket megbotránkoztató abszurd szituációk, de mit lehet tenni, ilyen a világ és nemcsak Garp szerint. Világunk egy furcsa és csodálatos hely, amely tele van fájdalommal és gyönyö... több»
Ki érdemli a Nobel-díjat? Nagy hibám, amiről hiába próbálok leszokni, hogy a színész/színésznő első általam látott pozitív, vagy negatív alakjának megformálása a továbbiakban erősen befolyásolja a megítélésemet. Így jártam Glenn Close esetében is: a „Végzetes vonzerő” nyomán nem értékeltem a hatalmas tehetségét, csak az őrültséget láttam benne. Pedig egyike a legkiemelkedőbb színésznőknek. Ezt bizonyítja a 2017-es filmje is, amelyben kissé korosan ugyan, de megmutatta félelmetes talentumát (be is került idén az öt Oscarra jelölt színésznő közé). Érdekes történet egy olyan feleségről, aki saját írói munkásságát feláldozza a férje javára, meghúzódva a gondoskodó feleség, a múzsa álarca mögé. A férje egoista lénye kénys... több»
Maszkok mögé kényszerülve Amikor olvastam a 2013-ban Goncourt-díjjal jutalmazott regényt nem gondoltam, hogy ilyen hamar filmen is viszontláthatom a kitűnő háború ellenes, olvasmányos regény hőseit. A filmben a tragédia keveredik a komédiával, de egyik sem oltja ki a másik hatását. Mialatt néztem minduntalan Jean-Pierre Jeunet filmje, a „Hosszú jegyesség” járt az eszemben. Elsősorban az első világháborús témája, a mondanivalója és a rendezésbeli hasonlatosságok miatt.
A két főhős, a művész Edouard, akit olyan sebesülés ért, hogy csak álarcok mögé bújva, mormogva látszódik a filmben (az argentin származású Nahuel Pérez Biscayart így is, megfosztva mimikájától és a hangjától bámulatos alakítást nyújtott. Dicsérendő me... több»
Ez a fal nem a berlini! A rendező, Édouard Molinaro pályafutásának második filmjében egy bűnügyi regényt filmesített meg. Igazából számomra érthetetlen, hogy miután a főhős rájött a felesége hűtlenségére miért nem szakított vele, hiszen világossá vélt számára, hogy csak a gazdagsága miatt tartott ki mellette a csalfa nej (az egyik korabeli legismertebb filmsztár, Jeanne Moreau alakította.) Igaz, hogy akkor nem film noir lett volna a műfaj, hanem családi háromszög dráma. Nem kimondottan pörgős film, az események lassan csorognak, a francia filmekben megszokott rengeteg sötétben játszódó jelenettel, de szerencsére a világosítók és az operatőr jól dolgozott, mert azért minden jól követhető. A film vége némi meglepetés... több»
Falura menekülve Csodaszép természeti környezetben játszódó II. világháborús film. A két és fél órás játékidő a fordulatos cselekmény miatt nem tűnt hosszúnak. A szereplők élnek a filmvásznon és mindig történik valamilyen izgalmas, nem várt fordulat. A két főhős mellett megismerkedünk a kis falu lakóival, akik többnyire segítik a városi környezetből váratlanul kiszakadt, életveszélyben lévő hősnőt. Az ápolásban és a gyógyításban való jártassága segíti a beilleszkedését. A bábaasszony látva képességeit segítőként maga mellé veszi. Hana/Eliska szerető társat talált Jozo személyében. A korabeli falusi élet körképét bemutató film cseh-szlovák-osztrák koprodukcióban készült.
Megvalósulatlan álmok Eredetileg a film munkacíme csak „Boldog évek” volt, de a vezetőség akarata szerint átírták erre a címre, hiszen az nem lehet, hogy a „kizsákmányoló” üzemtulajdonos és vele együtt a kapitalizmus egy szókapcsolatban szerepeljen a boldogsággal. Mindezt Andor Tamás, a film operatőrjének emlékezésében olvastam. Simó Sándor önéletrajzi indíttatású filmje egy téli temetéssel kezdődik, a diftériában elhunyt édesanya holttestét viszik szánkóval a temetőbe. A II. világháború a település lakói számára befejeződött, az átélt szörnyűségek, és a meghalt szeretteik ellenére megpróbálják a vidámság álarcát magukra ölteni, amikor megjelennek az orosz katonák. Az orosz tiszt odaül a zongorához és a nyelvén é... több»
Hátborzongató történet Nem akárki, hanem az általam igen nagyra becsült Stanley Kubrick („Ragyogás”, „2001: Űrodüsszeia”, etc.) mondta erről a filmről, hogy a legrémisztőbb, amit látott. Mennyire igaza van! Minden szokásos ijesztgetős klisé nélküli horrorisztikus mozit rendezett a holland George Sluizer. Igaz, hogy szerepel benne egy első látásra is nagyon ellenszenves férfi, aki egyébként szerető férj és két lány boldog édesapja. A látszat ellenére pedig őrült, akit a társadalomtól hermetikusan elzárva kellene tartani. Mégsem ez történik, minuciózus előkészületekkel tervezi meg a legszörnyűbb véggel járó emberrablást. (Én legszívesebben fűnyíróval mentem volna neki a kerti törpék szakállviseletét utánzó arcszőrze... több»
Mentősnek, orvosnak lenni Oroszországban Nagyon lájtos Andrey Zvyagintsev-film utánérzésnek elmegy, de messze nem értek egyet Smoking Barrels csatolt kritikájával. 10/10-re értékeli ezt a filmet, akkor az igazi remekművek mennyit érdemelnek? Az egészségügy Oroszországban is az ásóbéka feneke alatt lehet, ugyanakkor nem hiszem el, hogy két orvos ilyen gyufás skatulyányi, lakásnak nem nevezhető élettérbe kényszerül. A belsőkben játszódó jelenetek szinte klausztrofóbiát keltettek bennem. Oleg alakítója, Aleksandr Yatsenko – hiába díjazták – alkatilag nem alkalmas a profi, orvosi hivatásának magaslatain működő gyógyító szerepére, amely élesen elkülönül a magánéletében tipikus lúzerként megjelenő figurától. Szánalmat keltve, kölyökkutya... több»
Cornishi rejtőzködő Sokáig Updike mellett Salinger volt a kedvenc amerikai íróm, minden magyarra lefordított írását olvastam. Updike meg is maradt kedvencnek, de miután elolvastam Joyce Maynard „Otthon a világban” című könyvét mélységesen csalódtam benne, mint emberben. A látott életrajzi filmben ábrázolt súlyos traumák visszamenőleges érthetővé tették Salinger bizonyos dolgait. Az eltitkolt vallási és faji hovatartozás, amire csak 13 éves korában, a bar-micvó alkalmával derült fény, a nagy szerelem, Oona hűtlensége (nem akarok ítélkezni, de több mint furcsa volt ez a házasság!
Állítólag az „ártatlanság” képviselőjét már Orson Welles is sikeresen megkörnyékezte) talán ebből adódott Jerry odaadó érdeklődése az ... több»
A Broadwayről a filmvászonra Kimagaslóan klasszikus film 1933-ból. Micsoda társadalomkritika, milyen színészek, mennyire tökéletes rendezés. Mindenkiről alaposan leszedi a keresztvizet, egyetlen rokonszenves szereplő sincs benne, és mégis feledhetetlen darab. Tegyük hozzá, hogy a hangosfilm csak pár éve győzedelmeskedett a némafilm felett. Számomra a legnagyobb élményt Marie Dressler nyújtotta Carlotta Vance szerepében. Még egyetlen filmjét sem láttam, de az itteni néhány jelenete a legemlékezetesebb volt. A molett megjelenése, erős kifejező hangja, a csecsebecsékkel teletűzdelt jelmeze rögtön hihetővé tette, hogy korának egyik legnagyobb komikája volt. Az életrajzának önirónikus címe: „Egy rút kiskacsa meséje” is ezt a... több»
Börtön, vagy eltussolás Orosz, nagyon jó dráma. A történet más filmből ismerős – egy rendőr, miközben a behavazott úton autóval siet az éppen szülő feleségéhez – elüt egy Kolja nevű hétéves gyereket. A megvalósítás azonban teljesen más; bemutatja a minden ízében romlott, korrupt, a mundér becsületét védeni akaró Milicia, még a gyilkosságoktól sem visszariadó állapotát. A filmben sok ölés történik, megölik Kolja apját és anyját is, de saját köreikben is történnek halálesetek. Az egyik főszereplő, Pása, egyben a film rendezője is. Nem is gondoltam, hogy ilyen leleplező film készülhet Putyin „úr” országlása alatt. Hol marad a régi, bejáratott cenzúra, vagy a betiltás?!
Levél Hartman úrnak Olaszország filmesei Mussolini idejében a vígjátékok külön zsánerét hozták létre. Ezek voltak az úgynevezett „fehér telefonos” filmek, melyeknek Dino Risi 1976-ban paródia formában emléket is állított. Az említett kellék ugyan hiányzik ebből az 1940-ben forgatott filmből, de az említett zsáner összes többi jellegzetessége megtalálható benne. Habkönnyű történet, viccesnek szánt jelenetek és a boldognál is boldogabb vég. Szinte hihetetlen, hogy ilyen filmek után De Sica nyolc évvel később megrendezte a „brüsszeli tizenkettő” listáján harmadik helyezést elért „Biciklitolvajok” című alkotását. Micsoda különbség van a kettő között! Legyünk jóhiszeműek; a korai filmek csak ujjgyakorlatok voltak a ... több»
Egy csodálatos alakítás A címazonosság dacára nem szabad összetéveszteni ezt a darabot a kétszer is megfilmesített (egyébként jó) Stephen King-adaptációkkal! A film megvalósítását már 1937-ben tervezték, de a cenzúra nem engedélyezte. 1952-ben a Paramount égisze alatt született meg a filmváltozat, a többszörös Oscar-díjas William Wyler rendezésében. Az eredeti irodalmi mű - az első amerikai naturalista regény - a puritán Amerikában felzúdulást keltett. Címadó hősnője házasság nélküli viszonyt folytat, később pedig egy nős, gyermekes házasemberrel szökik meg. Ma már nem kerül olyan súlyos megítélés alá, de 1900-ban maga volt az erkölcsi fertő. A film mai szemmel értékelhető kimagasló erénye a nagy brit színész, az ... több»
Krimi és politika skandináv módra Valahogy kárpótolni akartam magamat, mert sem a megyeszékhelyen, ahol élek, sem a környező városokban egyetlen mozi sem adja a „64-es betegnapló” című filmet. Ezért választottam ezt a Fares Fares főszereplésével készített filmet, mert őt nagyon megkedveltem a „Q-ügyosztály” filmjeiben, sokkal jobban, mint a banditaarcú Nikolaj Lie Kaas-t, hogy J. L. Schmidt színésznőről(?), Rose alakítójáról ne is szóljak. A film szerint közvetlenül az „arab tavaszt” megelőző napokban a kairói Hilton szállóban a szudáni származású Salwa (Mari Malek) takarítónő fültanúja volt egy gyilkosságnak.
Egy szemrevaló énekesnőnek vágták el a torkát, a gyilkos pedig Mubarak, a harminc évig hatalmon lévő volt egyiptomi... több»
Nagy várakozás után kisebb csalódás Lassan állandó megjegyzéssé válik az értékeléseimben, hogy „túl hosszú játékidő”. Vajon a rendezők komolyan gondolják, hogy csak a több mint 120 percig tartó filmekben tudják magukat igazán kifejezni? Egyébként is a film bővelkedett a feleslegesen hosszan bemutatott jelenetekben, elsősorban a spanyol esküvő és lakodalom képeire gondolok. Éppen elég ilyen eseményeket bemutató filmeket láthatott a mozit kedvelő néző, teljesen felesleges volt egy spanyol lagzi duhajkodásaival húzni az időt.
Rendben van, kellett az ellentétes események párhuzamba állítása, a hatalmas vidámság és az emberrablás között, de ilyen elnyújtott módon? A perzsa rendező ezt a filmjét nemzetközi sztárokkal forgatta le, d... több»
Most kéne abbahagyni! Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Vegyes érzésekkel álltam fel a mozi székéből, mert Eastwoodtól többet vártam. Elismerem, hogy valóságos csoda, hogy az ő korában vállalta a főszerepet, sőt a rendezést is, de nem jött össze a „Gran Torino” színvonala. Alapjában véve egy aggastyán bűnözőről szól, akit nem lehet felmenteni a körülményei miatt. Gondoljunk csak bele, hogy közvetve hány ember drogfüggőségét segítette elő. A családi kapcsolatai a saját hibájából romlottak ennyire meg, a feleség halálos ágyán történő érzelgős kibékülés csak a könnyzacskók elleni előre megfontolt támadás. Túlságosan hosszú játékidő, az autóval való furikázás unalmassá tette a c... több»
60 Fulladás (2008)
Be kell vallanom, hogy Chuck Palahniuk, amerikai író nem a szívem csücske. Ezt a filmet Clark Gregg az azonos című regénye alapján forgatta. Filmként én legszívesebben a „crazy” jelzővel illetném. Egyébként a „Harcosok klubja” című kultuszfilm szintén az ő írása nyomán készült. A „Fulladás” őrült történet, eléggé blaszfémiás mozzanatokkal, de egyszer meg lehetett nézni. Főhősét, Victor Mancinit (Sam Rockwell) kielégíthetetlen szexuális étvágy hajtja, miközben ravasz trükkökkel pénzt csikar ki halálos beteg édesanyja gyógykezelésére. Újranézése számomra teljes mértékben kizárt!