A múlt sötét árnyai Gyönyörűen, fekete-fehérben fényképezett művészi film sokrétű tartalommal. Családtörténet, illetve egy család széthullásának visszatekintő megjelenítése. A tunéziai születésű, francia anyanyelvű Claudia Cardinale, Sandra alakítója ebben a filmben is már olaszul beszélt. Ugyan fiatal, de mégis nagyon sok megrázó élményt kellett átélnie. Zsidó származású, a koncentrációs táborban elpusztított apját saját felesége, Corinna (Sandra és testvérbátyja, Gianni anyja) jelentette fel. A hajdani zongoraművésznő a történet jelenidejében, megbomlott elmével már egy bizonyos Gilardini úr felesége. Sandrát nyomasztja még a bátyjához, Giannihoz (Jean Sorel) fűződő korábbi viszonya is, amely túlment a hagyom... több»
Fiú, vagy lány? Érdemes olvasgatni a honlap „a tegnapi nap legjobb véleményírójának” elnevezésű rovat írásait, mert például ezt a filmet „Filmbarbár” nicknevű „szerkesztőtársam” ajánlására néztem meg. Sok vélemény emlegeti Hitchcock „Psycho”-ját, de szerintem azzal egy napon nem lehet említeni. Egy tipikus B kategóriájú suspense film, amely szintén használja a nemcserés szituációt. Akármennyire is feszültséget akart kelteni a nézőjében (érdekességként még 45 másodpercet fel is ajánlott a nézőtér elhagyására) én nem rágtam tövig a körmömet sőt néhányszor unatkoztam is. A rendező, William Castle nem a mestere az izgalom keltésének, vagy talán én láttam már sokkal több ilyen zsánerű filmet? A végső csavar és ... több»
A rendőrörs védelmében Nem kaptam nevetőgörcsöt ettől a lassan csordogáló, vígjáték elemeket is tartalmazó filmtől. Nem kimondottan karfa csapkodós, hahotára ingerlő mozi, de egyszer minden gond nélkül nézhető, sőt néhány jeleneten még mosolyogtam is. A Libanonból menekült emigráns Fares család ritka kivételként be tudott illeszkedni új hazájukba, Svédországba, példaként szolgálva a sok százezer hasonló sorsú társuknak. Fares Fares pedig már nemzetközi hírességgé is vált. Jó lenne egy olyan bűnözéstől mentes településen élni, ahol maguk a megszüntetésük elleni terv miatt egyenesen a rend őrei csinálják a kisebb-nagyobb stikliket. 2003 óta a filmben látott törvénytisztelő magatartás gondolom teljes egészében megszű... több»
Kisember a ködös éjszakában Szerintem, ha Woody Allen évente legalább egy filmet nem készítene elvonási tünetei lennének. Már csak a nagy számok törvénye miatt is sikerült néhány jelentős alkotást készíteni, mert hihetetlenül gazdag az életműve, számos műfajt, stílust kipróbált. Öntörvényű alkotó, nem hajlandó a mainstream irányába elmozdulni. Az Oscar-díjait sem sokra értékeli, 1978-ban az „Annie Hall” kapcsán el sem ment a díjkiosztó gálára. Ezzel a filmmel Fritz Lang és Murnau expresszionista metódusát utánozta a maga szokásos gunyoros módján. Elképesztő a felvonultatott szereplőgárda, a megszokott Mia Farrow (kapcsolatuk a következő évben botránytól sem mentesen meglazult) mellett kis szerepekben többek között Mado... több»
Postás amerikai módra Hulot úr szellemi atyja és megtestesítője az apai részről orosz gyökerekkel rendelkező Jacques Tati („kelekótya angyal”, a neves francia kritikus, André Bazin szerint) első nagyjátékfilmje. A színes filmezés 1949-ben még gyerekcipőben járt, de Tati gondolt a jövőre, két kamerával vette fel a burleszk hagyományait hangosfilmbe ágyazó munkáját. A korábban már egy kisfilmben sikert aratott bravúros biciklimutatványokat ebben a munkájában is bemutatta. Varázslatos ahogy megelevenedik a 70 évvel ezelőtti francia kisváros mindennapi élete. Ahol forgatták, Sainte-Sévére-sur-Indre, itt talált menedéket Tati a háború alatt. A mesebeli rőzseszedő nénikét ebben a kecskéjét vezetgető görnyedt nénike he... több»
Lázadó asszony Sidonie-Gabrielle Colette (1873-1954) színes, változatos, mozgalmas élete akár alkalmas lenne egy hosszú TV-sorozatra is. Egy vidéki lányból hogyan lett Franciaország legelismertebb írónője, akit még 1948-ban irodalmi Nobel-díjra jelöltek a „Gigi” című művéért. (A regény musical változata talán a Filmakadémia legelhibázottabb döntése volt 1959-ben a maga 9 Oscar-díjával! A szupergiccs legjellemzőbb példája.)
Sok mindent megpróbált, először „négerként” ő írta a sikeres Claudine regényeket, amelyekért a férje aratta le a babérokat. Botrányt kavarva fellépett a Moulin Rouge-ban, később pedig varietéművészként is sikeres volt. „Kóborélet” címen, immár saját nevén adta ki a színpadokon szerzett ... több»
Totális mélypont Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, (bár ne tettem volna!) ezúton azért köszönöm! Mindig van lejjebb! Nem láttam – szerencsére – a „Pappa pia” című remekművet, így bátran minősíthetem ezt a filmet a legrosszabb magyar vígjátéknak. Egy szóval jellemezve: rettenetes. El nem tudom képzelni, hogy mitől olyan (állítólag) sikeres színdarabként a Játékszínben, mert a filmváltozatnak se íze, se bűze.
A létrehozására kiadott 365 millió egyetlen ok miatt nem feleslegesen kidobott pénz, legalábbis az, amit ebből a színészek és a műszak gázsijára kifizettek. A színészek közül igazából azonban csak ketten érdemelték meg: Oroszlán Szonja (első általam értékelhető alakítása az írónő sz... több»
"Csak" párbeszéd, de micsoda drámák! A 3. évadról írok, régebben láttam ugyan az előző kettőt, de ezek a részek tetszettek a leginkább. Az általam látott LEGJOBB magyar TV-sorozat! Az sem baj, hogy idegen ötlet alapján készült, hiszen hazai írók, rendezők, színészek munkája. Mácsai Pál akármelyik külföldi nagy sztár helyébe állhatna, fantasztikus teljesítményt nyújtott. A páciensek – egy kivételével – is nagyszerűek voltak. A kivétel Vilmányi Benett, akit sokszor alig értettem, meg az általa játszott Zsolt nevű figurával sem tudtam azonosulni. Nagy meglepetés volt Czintos József Sándorként, nála profibb színészt lámpással keresve se lehetne találni. Balsai Mónikát a szfinxes viselkedésével nagyon megkedveltem. Schell Judit és U... több»
Valami bűzlött Dániában Tekintve, hogy sem a lakóhelyemen (2 mozi) sem pedig 100 km-es körzetében nem játszották a filmet, kénytelen voltam "torrentmoziba" „befizetni”. Nagy szerencse, hogy olvastam a regényt, mert ismerete nélkül – őszintén megvallva – nehezen tudtam volna értelmezni a filmet. Bár már a regénnyel is voltak bajaim, mert nagyon túlbonyolított és túlságosan szövevényes a történet, Minden együttérzésem a szerencsétlen megnyomorított nőké, de egy bűnügyi regényben szerintem nincs helye ennyi közéleti szálnak. Gyakorlatilag alig volt benne nyomozás, az idősíkok gyakori változtatásai meglehetősen zavarossá tették.
Az adaptáció javára írható, hogy kihagyta a Q-ügyosztály dolgozóinak bélműködési rendellen... több»
A profi rabló és az artista 1972-es heist film. Steve Wallace (Kirk Douglas) egy légtornász, Marco személyében (Giuliano Gemma, RIP) segítőtársat talált a profi módon kitervelt rablásához. Marco, ahogy egy trapéz-artistához illik - az életben volt kaszkadőr is - valóban majom ügyességgel oldotta meg a feladatait, csak aztán közbejött valami nem várt esemény. Izgalmas, jó tempójú film, a nagy ötlet benne, hogy a nagy zsákmánnyal járó rablást egy másikkal akarták leplezni. Kellemes európai kiruccanás lehetett Kirk Douglas számára, ami a nézőknek egy szórakoztató filmet eredményezett.
A manipuláció természetrajza Első látásra egy belső iskolai ügyről szól ez a cseh-szlovák dráma (a vígjáték műfaji besorolás hatalmas tévedés!), de általános értelemben az egész társadalomra lehet vonatkoztatni. Valamikor a szocializmust „építő” teljes mértékben korhű környezeti korszakban játszódik, egy fontos elvtársnőnek számító tanítónő piszkos üzelmeiről és a szülők többségében megalkuvó hozzáállásáról. Ragyogó dramaturgiával felépített film, csak fokról-fokra derül ki Drazdechová „elvtársnő” demoralizáló tevékenysége. A tanév elején azzal kezdi a tanulókkal való ismerkedést, hogy lekáderezi a tanítványait, különös hangsúlyt helyezve a szülők foglalkozására. Ezzel keresi a lehetőségeket, hogy milyen területeken sze... több»
Dunkerque francia szemmel A „Vágy és vezeklés” után, ahol angol szemmel mutatták az 1940. júniusában a szövetségesek hatalmas vereségét, kíváncsi voltam a francia nézőpontra is. Franciaország hiába bízott a Maginot-vonalban, a németek a közhittel ellentétben napok alatt képesek voltak nem kikerülni, hanem áttörni rajta. Észak-Franciaországban a németek ellen harcoló brit és francia csapatok kénytelenek voltak visszavonulni Dunkerque (angolul Dunkirk) tengerparti városába és külvárosába. Az egyetlen reményük a menekülésre az volt, hogy átkeljenek a La Manche csatornán Angliába, de kevés hajó volt, és a német harci repülőgépek a levegőből megsemmisítő csapásokat mértek. A Merle-regény alapján készült nagyszerű film hit... több»
Garantált kínos percek Tininek plasztikázott valamikori remek, de mára a rengeteg műtét ellenére is erősen megöregedett színésznők jutalomjátéka. Gyenge színvonal, kiszámíthatóság, unalom jellemzi. A négy nő az amerikai álom megtestesítői, boldog életükkel, csodálatos házaikkal, anyagi biztonságukkal, az életük minden realitást nélkülöző problémáival. A borospohár elmaradhatatlan kellék volt, valószínűleg a borkereskedők finanszírozták a film elkészítését. Ráadásul a szennyirodalom legaljához tartozó, regénynek nem nevezhető fércművet népszerűsíti. Az amerikai film- és rom-com gyártás ötlettelenségét viszont remekül bemutatta.
A műfajának közepes szinten megfelelt Nem értem a rengeteg negatív véleményt. Ez egy akciófilm 1995-ből, női főszereplője pedig a szupermodell ex Mrs. Gere, vagyis Cindy Crawford. Az Arany Málna díjakat sem értem, mert Crawford teljesítette a feladatát: nagyon jól kellett kinéznie és ez meg is volt. Ja, hogy testdublőrt alkalmaztak a vonatos jelenetben? Nem mindegy!? Viszont a nők kedvéért mutatták William Baldwint hátulról, ruha nélkül. Nem feltétlenül kell mélyenszántó, filozófiai gondolatokat keresni benne, ez nem az a műfaj. Helyette öt percenként robbanások, lövöldözések, autósüldözés minden mennyiségben. Abban az időben a fő ellenség még az orosz KGB volt, sok minden változás mellett ez is megváltozott. Egyszeri alkalomra ... több»
Hányan vagyunk? SPOILER!!! A film és az irodalom kedvelt témái közé tartoznak a többszörösen hasadt személyiségekre vonatkozó alkotások. Ebben a filmben csak a végső csavarból derül ki, hogy itt is egy ilyen szerencsétlen betegről van szó, mert a nézők egy ítéletidőben lejátszódó gyilkolásokban bővelkedő történetet láthatnak. 90 perc borzongás, feszültség és csak a végén alapos átgondolás után derül ki, hogy igazából mit is láttunk. A cselekmény során folyton változhat a feltevésünk: ki lehet a gyilkos és hová tűnnek a hullák? A megoldás pedig számomra igazi meglepetés volt. A pszichothrillerek között előkelő helyet elfoglaló film, kitűnő szereplőkkel, hogy csak a legjobbakat említsem: John Cusack, Ray Liot... több»
Noir helyett politika A politika már a film és a könyv (első megjelenés 1931) megírásának időpontjában is a legmocskosabb játékok egyike volt. A szereplő hősök: jellemtelen politikusok, manipulatív újságkiadó, korrupt kerületi ügyész és akiért előbányásztam a filmet Veronica Lake (születési nevén Constance Frances Marie Ockelman.) A film noir helyett inkább amerikai városi társadalmi körkép, politikai látlelet, vastagon kiemelve a megjelenített alakok jellemtelenségét. Eléggé nehezen követhető, zavaros történet, de a végére azért minden kitisztul. Szerencsére már láttam sokkal jobbat is.
Családbarát kliséhegyek Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Az átolvasott kritikák annyira dicsérték, hogy minden ellenérzésemet leküzdve elszántam magam a megnézésére. Hozzá kell tennem, hogy sem a vígjátékok, sem az úgynevezett „családi” filmek nem tartoznak a kedvenceim közé. A véleményem ezután sem változott. Mitől is változott volna? Egyetlenegy valamire való jó ötlet, egy cseppnyi eredetiség sem volt benne, viszont csöpögött belőle a szirup. Aláírom, hogy a család nélkül felnövő gyerekek nagy száma miatt népszerűsíteni kell a nevelőszülőség intézményét és az örökbefogadást, de ne ilyen sematikus módon tegyék. A gyerekek megjelenése után már az első percben lehetett tudni, ... több»
Veszélyes vakáció Elgondolkodtató szituáció. A nyolc éves Tristan fejével én sem örülnék annak, hogy a szeretett apukám helyett egy idegen lenne az új apukám. Nem volt kimondottan szerencsés vállalkozás pont azt a helyszínt választani az első együtt töltött vakációra. Aaron felelőtlensége vitathatatlan, mert az adott körülmények között bármilyen baleset esélyes volt, ahogy az meg is történt. A film minden vontatottsága ellenére felért egy virtuális hegymászással. A szerencsére ritka kézi kamerás felvételek mellett káprázatos, fenséges természeti képeket láthatott a néző. Talán ez az egyetlen valóban jóra értékelhető jellemzője a filmnek. Egyszer azért meg lehetett nézni.
Izgalmas vonatozás 1990-ben, amikor a mostanában elhunyt Andy Vajna még Amerikában producerkedett készült ez a remake. Főszereplőnek a kitűnő Gene Hackmant szerződtették és sikerült Peter Hymes rendezésében egy izgalmas, majdnem végig egy robogó vonaton játszódó thrillert készíteni. A védelmezett hősnőt Anne Archer játszotta, aki teljesen véletlenül szemtanúként került az ügy kellős közepébe. A filmben jelentős szerepet „játszik” Nyugat-Kanada távoli, vadregényes tája is. A vonat tetején való küzdelem szerintem erős túlzás volt, de az izgalom fokozása céljából nézzük el. Az eltelt majdnem két évtized nem halványította el a filmet, mai szemmel is élvezetes szórakozást nyújt.
Nem számít a korkülönbség? Ahogy általában a folytatások (előzmény: „Becéző szavak”) ez sem éri el az előző színvonalát. Egyetlen célja volt: játéklehetőséget biztosítani Shirley MacLaine számára. Ő, mint minden szerepében, Aurora alakjában is jó, de más értékelhető momentum nincs. Egy megíratlan forgatókönyvet próbáltak a szerencsétlen színészek sikertelenül eljátszani. Aurora „szerelmi románca” minden volt, csak nem életszerű. Roppant unalmas, gagyi, alig tudtam végigszenvedni, a vége pedig nyáltengerbe fulladt. Újabb döntő érv a folytatások elkészítése ellen.
79 Vaghe stelle dell'orsa... (1965)
Gyönyörűen, fekete-fehérben fényképezett művészi film sokrétű tartalommal. Családtörténet, illetve egy család széthullásának visszatekintő megjelenítése. A tunéziai születésű, francia anyanyelvű Claudia Cardinale, Sandra alakítója ebben a filmben is már olaszul beszélt. Ugyan fiatal, de mégis nagyon sok megrázó élményt kellett átélnie. Zsidó származású, a koncentrációs táborban elpusztított apját saját felesége, Corinna (Sandra és testvérbátyja, Gianni anyja) jelentette fel. A hajdani zongoraművésznő a történet jelenidejében, megbomlott elmével már egy bizonyos Gilardini úr felesége. Sandrát nyomasztja még a bátyjához, Giannihoz (Jean Sorel) fűződő korábbi viszonya is, amely túlment a hagyom... több»