Berto49

Maga a tökély
Kimagaslóan tökéletes film. Annak ellenére, hogy többnyire egy tárgyalóteremben játszódik, valamint a hossza is többszöröse az átlagnak, minden perce érdekfeszítő. Elsősorban a témája miatt, amely a háborús bűnök bonyolult kérdéskörével foglalkozik, ezentúl pedig a sztárszínészek kitűnő alakításaival emelkedik az „ezt mindenkinek látnia kell!” kategóriába. Érdemes áttekinteni a szereplők névsorát, túlzás nélkül legalább négyen, öten megérdemelték volna az Oscart, de csak az egyikük kaphatta meg, ő Maximilian Schell, Hans Rolfe, a védő szerepében. Nem sok értelme van külön taglalni az egyes színészek alakításait, hiszen mindannyian a tudásuk legjavát nyújtották. Mégis az egyik beidézett tanúr... több»

Régen láttam ilyen ijesztgetős misztikus horrort! A címe valószínűleg egy latin szó, igen sok jelentése van, többek között: figyelés, pillantás, szemmel tart, tekintet. Egy antik tükör a „bűnös”, az okoz minden rémisztő dolgot, vagy Tim, az öccse tényleg zakkant? Külön érték a film zenéje, ilyen egy fantasztikusan hatásos soundtrack.

Megrendítő történet egy párizsi zsidó család egyetlen túlélőjéről. Kristin Scott Thomas a női főszereplő, aki egy amerikai újságírónő. A néző újra elszörnyedhet a holokauszt rémségein, ami Franciaországban is több mint 76.000 ember életét követelte. Ebben a témakörben azonban szerintem a „Sophie választása” verhetetlen!

Az alapvetően szörnyű tény mellett (az 1942-es franciaországi zsidó holokauszt) sok újdonsággal nem szolgált ez a film, a szokásos sablonos megoldásaival. Borzalmas és rémisztő, hogy mire voltak képesek emberek, vagyis inkább emberbőrbe bújt farkasok. A film hatását rontotta, hogy ugyanezt a témát valamivel jobb színvonalon feldolgozó munkát tavaly már láttam, annak a címe: "Sarah kulcsa" volt. Érdekes egybeesés, hogy mindkét filmet 2010-ben készítették.

Egész jó film. Elsősorban Hilary Swank miatt néztem meg, aki nagyszerű színésznő, csak gyerekkorában elfelejtették fogorvoshoz vinni, hogy szabályozzák a fogait. A sztori valódi eseményeken alapul, egy embert ártatlanul 18 éven keresztül börtönbe zárva tartottak. Sam Rockwell it is remek alakítást nyújtott. A húga minden létező követ megmozgat, sőt jogi végzettséget szerez, hogy bátyját felmentsék. A sors iróniája, hogy a valódi Kenny a szabadulás után 6 hónappal valahonnan lezuhant és meghalt. Hiányoltam a filmben a gyilkosság valódi mikéntjének a bemutatását.

Kedvem volt már egy régi korban (XX. század első évtizede) játszódó filmhez, meg érdekelt, hogy milyen volt a svédországi szegénység. Többet vártam tőle, mert ezerszer látott szituációk, sok gyerek mellett robotoló asszony, iszákos férj, aki számos alkalommal megcsalja a gyerekei anyját. A nő egy fényképezőgéphez menekül, megörökíteni az élet apró mozzanatait. Nagyon jóindulatú az értékelésem.

Kedvelem Jason Statham filmjeit, de ez egy kicsit túlságosan sablonos volt. Állítólag Sly írta a forgatókönyvet, ami eléggé összecsapott munka, hemzsegnek benne a közhely szituációk, jobban mondva az egész egy ezerszer látott egy kaptafára összekalapált iromány. Igaz, hogy egyszer így is nézhető, főleg Statham miatt. A Kolibri-kódot meg sem közelíti!

Szellemes francia film, eszméletlenül sok szövegeléssel. Az elején a vitatéma egy keresztnév: Adolphe, ami nem Adolf! Egyszer elszórakoztatott, főleg az elején a pizzafutár útvonala és az utcák névadójának rövid élettörténete. Ez a rész erősen emlékeztetett az Amelie-re, de aztán ez a vonulat eltűnt, és maradt a rengeteg duma. Ezek után remek konfliktusok sorozata, minden szereplőről kiderül a valóság (egoizmus, sóherség, titkolt viszony, stb.) Aztán a végső csavar, amire ráillik a Sok hűhó semmiért Shakespeare cím.

Mr. King regényét ezzel együtt már harmadjára filmesítették meg. A nagy hírű de Palma 1976-os változata előtt már született egy TV-játék, elég gyenge minőségben. Mivel olvastam a regényt, ismertem a cselekményt, minden világos volt, de ha teljesen újdonság lett volna, akkor is követhető. J. Moore fantasztikus benne. A Carrie-t játszó szép lány (Chloë Grace Moretz) is jó volt. Emlékezetemben azonban az előző de Palma adaptáció ütősebb. A film rendezőnője készítette a "Fiúk nem sírnak" c. általam remeknek tartott mozit!

Angliában, a prüdéria hazájában, ahol Viktória királynő korában még a széklábakat is elfedték showműsort készíteni ruhátlan görlicékkel, maga a gondolat is botrányos. Mégis – állítólag – volt rá precedens Londonban, a Szélmalom Színházban. Mindez Mrs. Henderson (Dame Judi Dench) sokat megélt özvegy agyából pattant ki és vasakarattal, elszántsággal, női fifikával meg is valósította. A film során az is kiderül, hogy milyen egyéni tragédia folytán támadt ez az ötlete. Egy holland származású színházi szakember, Van Damm (Bob Hoskins) segítette a terv véghezvitelét és sikeressé tette. A két főszereplővel semmi gondom nincs, mindketten tökéletesen játszanak, a bajom az, hogy össze nem illő műfajok... több»

Az időrend a könyvvel ellentétben ebben a filmben sem lineáris, de most nem zavart, sőt hozzátett az élményhez. Kissé furcsa szerelmi történetként indul, egy 15 éves fiú, Michael és egy érett nő, Hanna egy évig tartó viszonya, de aztán nem kis meglepetésre fontos morális kérdések vetődnek fel. A „parancsra tettem” mennyiben jelent kibúvót a háborús bűntettek, nevezzük nevén: gyilkosságok elkövetésére? Az ügyvéddé lett Michael egész életét megváltoztatta az első szerelem emléke, és amikor kiderült Hanna bűnössége és erősen titkolt hiányossága, egész személyisége átalakult. Nagyszerű film, sokáig foglalkoztathatják a nézőt a felvetett gondolatok. Mindehhez hozzájárul a nagyszerű színészi telje... több»

Régi vágású krimi, a Montand-Signoret házaspár mellett játszik még benne a szerető szerepében Stefania Sandrelli. Hosszú, vontatott, és eléggé hiteltelen történet. Alain Corneau egyik kimondottan gyenge rendezése.

Már láttam néhányszor, azért néztem meg újra, mert biztosra akartam menni, hogy egy jó film lesz. Donald Sutherland remek színész (nem idegenkedett az ördögien gonosz figurák megjelenítésétől, gondoljunk csak Attila alakjára a "Huszadik század"-ból) a háborús kémtörténet is csavaros, fordulatos, nem csalódtam. Ennek a Tűnek a szúrása halálos, Gelley Kornél hangja remekül illett hozzá. Nem hiába ez a szinkron még a régi iskola szerint készült.

Valamiért nem tudtam ráállni a film hullámhosszára, a humorosnak szánt események számomra egyáltalában nem voltak komikusak. Nagyon erőltetettnek éreztem, a szereplők pedig túljátszották a figurákat. Bernadette Lafont, „a francia új hullám arca” nem volt rest megmutatni a természet adta bájait, de ezzel együtt nem keltett bennem szimpátiát. Ál-naív viselkedése mögött egy velejéig romlott teremtés rejtőzött.

Hol máshol játszódhatna a Pessoá-kutató, Portugáliáért rajongó író regénye, mint a csodás fekvésű Lisszabonban? Az időpont azonban 1938, miután a szomszédos Spanyolországban Franco tábornok került a hatalomba, Portugáliában pedig Salazar fogott hozzá az Estado Novo (Új Állam) megteremtéséhez. Az addig csak a kultúrával foglalkozó Pereira személyisége döntő változáson megy keresztül. Marcello Mastroianni szerepformálása csak a legnagyobb színészek teljesítményével mérhető össze. Mastroianni rajongói számára kötelező darab. Fontos szereplő még a filmben Daniel Auteuil is, aki hozzájárul Pereira alapvető átalakulásához.

A Kolibri-kód kapcsán néztem meg újra, mert a forgatókönyv írója az utóbbi rendezője. Londoni környezetben játszódó orosz maffiatörténet, remek szereplőkkel. A fürdőben játszódó verekedési jelenet Mortensen szereplésével utánozhatatlan! Cronenberg ragyogó filmjei közé tartozik, bár a rá jellemző véres, brutális jelenetekben ez a műve is bővelkedik.

1958-as Bán Frigyes film. Mikszáth-adaptáció, remekül visszaadta a regény anekdotikus hangulatát. Már nagyon várom, hogy hozzáfogjak Benedek Miklós tolmácsolásában a hangoskönyv meghallgatásához. A teljesebb élmény érdekében a könyv szövegét is olvasom. A tündérien fiatal Törőcsik Mari nagyon bájos volt a filmben. Pécsi Sándor a tőle megszokott magas színvonalon játszott. Nem hiszem, hogy még sok magyar-csehszlovák koprodukciós film született! Pálos György szinkronhangja illett a szlovák Karol Machata alakításához.

A Ben Barka ügy kapcsán készített politikai thriller, sztárparádéval; Trintignant, Volonté, Piccoli, et. al. A valódi merényletet követte ugyan bírósági tárgyalás, de a kitervelőket és elkövetőket felső utasításra sikeresen elmismásolták. Valószínűleg szerepet játszott benne az akkori marokkói belügyminiszter, a francia titkosszolgálat és természetesen a CIA sem maradhatott ki az ügyből. A filmből kiderül a politika aljassága, és a valószínű oka a marokkói politikus meggyilkolásának. Ja és Morricone zenéje!

De nagy kár, hogy nekem nincs olyan szingli barátnőm, aki keresztrejtvényen görögországi utazást nyert. Igaz, hogy nem családos középkorú nő vagyok, de ennek ellenére szívesen meglátogattam volna az i. e. XIV-XIII. században a fellegvár köré emelt falat, amelynek főbejáratát a nevezetes oroszlánok őriznek. A filmben látottaknál sokkal szebb tájakra számítottam, de utánaolvasva azért mégis megnézném Görögország egyik legnevezetesebb látványosságát. Mindegy, elégedjek meg azzal, hogy képen láthattam "őket". Ezen kívül a film kevés élményt nyújtott.

A címében a tartalom, kissé untam, de azért megbirkóztam vele. Elsősorban azért, mert a két főszereplő (Meg Ryan, Russell Crowe) a kedvenceim közé tartozik. Vasárnap délutáni filmnézésre - benne néhány perces bóbiskolással - tökéletesen megfelelt.