A film egyedi atmoszférát teremtett meg. A téma igazán izgalmas, Jeremy Irons és a Lolitát alakító Dominique Swain is óriásit alakít. A legérdekesebb része a filmnek, hogy nem az a romlottabb, aki elsőre tűnik. Gyakori témája az erotika Adrian Lyne filmjeinek, mindig egy kicsit átlagtól eltérőbb formában. Nem tudod elítélni a főhőst, és akit áldozatnak hittél volna, talán még azt sem. Nagyon érdekes!
A Narnia első két részéhez képest ez már kicsit erőltetett, habár képi világa még mindig zseniális. Néha úgy éreztem feleslegesen hoznak karaktereket, és nem annyira természetes a történet. Caspian nem volt olyan igazi király számomra. A folytatás ahogy tudom bonyolult lett volna, a könyv milyensége a karakterek szövevényessége miatt, mégis az utolsó képsorok mondatok zárták le a lényegét, Cinc vitézzel és Aszlannal. Szép volt, és megindító a vége.
Amikor megnéztem ezt a filmet két dologra jöttem rá. Elsőként, hogy egy nagyon korhűen bemutatott történetet láttunk minden ízében, díszletében, karakterében tökéletesen, másodsorban arra, hogy Ralph Fiennes rendezőnek is egyszerűen zseniális. Kifinomult, ahogy szereti is ezt a szót interjúiban használni.
Kellemes meglepetés volt felnőtt fejjel látni ezt a filmet. Imádtam a CGI mentességet, David Bowie-t pedig csodáltam mert jó színész is volt. Izgalmas, jópofa sztori, mai szemmel nézve is szórakoztató, imádnivaló figurákkal :-D
Humoros, minden szereplő aranyos karakterek találhatóak a filmben. Nagyon tetszett a főszereplő nem adom fel szülői hozzáállása, ha a film egy megmosolyogtató aranyos filmnél nem is több, Al Pacino-t nem tudom elfelejteni, ahogy énekelt, és ahogy tökéletesen hozott egy lepukkant kiégett rocksztár figurát.
Amikor az ember fetreng a nevetéstől a moziban. Van benne némi altesttáji humor, de igazából minden szereplő egy egyéniség. Kellemes csalódás volt végre Jason Statham, akivel a szájkaraték szállóigévé váltak Melissa McCarthy-val :-D A kémfilmeknek egy jól sikerült paródiája véleményem szerint, többször nézős.
Korántsem úgy gondoltam soha, mint az eredeti cím, hogy ok nélkül lázadó, viszont ez a film, ez az alakítás a lázadás, harag, kétségbeesés, magány, gyötrelem, tökéletes megtestesítése volt. A film letaglózó volt, sajnos nagyon rövid ideig élt mindhárom főszereplő a valóságban. A mondanivalója világos volt, 2.helyen áll nálam a sajnos nagyon kevés James Dean nagyjátékfilm közül.
Nagyon örülök, hogy a könyv egy részletét, és az igazi lényegét ragadta ki Elia Kazan, némi módosítással! A könyv meglehetősen terjengős volt. A mondanivalója a szív mélyéig hatol, és James Dean alakítása egyszerre megrázó és jelenléte pezsdítő. Zseniális! Nagyon jó páros voltak Julie Harris-szel, mindenki a helyén volt. A szívem csücske ez a film, általa szerettem meg az 50-es évek hangulatát. R.I.P. Jimmy Dean!
Drága James Dean. Hihetetlenül tökéletes volt az utolsó alakításod is! Rock Hudson és Liz Taylor is óriások voltak, nemcsak ebben a filmben! Az én igazi hősöm mégis Jimmy volt, minden sajnos nem túl sok más filmjében is! Az első óra nehezebb, de nagyon klassz több generációs családtörténet, ahol először léptek fel nyilvánosan is a rasszizmus ellen, és ez külön tetszett. Az 50-es évek nem véletlenül ennyire tetszetősek, mert akkor még tényleg kiemelkedően a színészi játékon volt a hangsúly!
Gyermekkorom egyik kedvence, amit mindig érdemes újra látni. Regényben is tetszett, és óriási alakításokat, dilemmákat, leegyszerűsített mégis tartalmas történetet láthatunk. A színészek több ezer csillagosak.
Kissé vontatott a film, az alakítások attól még tökéletesek. Meryl Streep mindig tökély, Redford pedig mindig nünsznyi pontossággal, érzékenységgel formálja karaktereit. Picit mintha látszott volna, hogy annyira nem kedveli ezt a karaktert, de ez semmit nem von le az alakításából.
82 Lolita (1997)